Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-12
no 12. országos ttlés oktob«r !8. 1884 földre, ki Amerikába távozik, az alatt másrészt szivesen látják, miként a megtört kebellel idegen földre távozott magyar polgárok hűlt helyét az Oroszországból méltán kiűzött, vagy Lengyelországi ól Gesehäft hiányából kiköltözött zsidóság foglalja el. Kérdem t.ház, vájjon ezen szívtelen hazafiak ilyen nemzetellenes eljárása nem szülőanyja-e ama napról-napra mind nagyobb mértékben fokozódó ellenszenvnek, melyet a becsületes, minden irányában vendégszerető magyar ember keblében e parasyták irányában észlelünk; vájjon ezen szívtelen hazafiak ilyen nemzetellenes eljárása nem okozza-e, hogy a fajok közti békés nyugalom megzavartassék és vájjon a parasyta jövevények azon helytelen eljárása, melylyel legősibb, legkiválóbb magyar nemesi családok neveit fölveszik és ez által a történelmére büszke magyar embernek egész múltját, az illető családok hős elődeit valódi zsidó perfidiával gúny tárgyává teszik, vájjon ez nem fokozza-e a zsidóság iránti ellenszenvet — nem zavarja-e a fajok közötti békét? Ha csak ugyan akartak volna magyarosodni ezen polgártársaink, akkor ugy vették volna fel új vezetéknevüket, mint a milyen utón mi annak idejében azokat felvettük. Nemde, a heraldika azt tanítja, hogy a középkorban, mikor a vezetéknevek keletkeztek, a ki erős volt testére nézve, azt Erősnek nevezték, a ki nagynak nőtt, azt Nagynak, a ki barna szinű volt, azt Barnának, a kivereshaju volt, azt Veresnek, a ki oroszlán természetű volt, azt Vitéznek, Bátornak, a ki róka természetű volt, azt Rókának, a ki szarka-természetű volt, azt Szarkának nevezték. Tehát ha igy keletkeztek a mi vezetékneveink és ha egy sánta azért,hogySántának hittak, nem szégyenkezett: akkor a zsidók is miért nem vesznek fel új neveket testalkotásuk, érzelmeik, képességeik s egyéb tulajdonságaik szerint? No bezzeg, akkor nem lett volna köztük Kinizsy, Hunyady, Báthory, (Derültség) hanem lett volna Nyúlfark, Hagymabűz, Csempész, (Nagy derültség) Uzsorás, Gyufarágó, Papramorgó, Tőzsdemoly, Haiuisgyöugy, Talmifény, Libabőr, Tönkházi, Eondafi, Tollasi, Szélhámos, Ürgevári, Vérszopó, Csámpási, Fegyházi, stb. (Hosszas zajos derültség.) Áttérek most arra a kérdésre, hogy ki zavarja a vallások közötti békét? Hát nézzünk körül az országban, t. ház; menjünk be ama községekbe, a hol protestánsok és katholikusok s azok papjai, lelkészei együtt élnek. Én, ismerve kedves hazámat, azt merem mondani, hogy én nem találtam egyetlenegy községet, a hol az egész község lakói s papjai egymással permanenter ellenségeskedésben éltek volna. Szépen, békében, nyugalomban, keresztényi szeretetben élnek a polgárok és lelkészeik; van erre kivétel itt-ott, de t. ház, épen ezen kivétel bizonyítja a szabályt. Tehát a vallásfelekezetek között nincs, aki zavarná a békét; hanem igenis megzavarta a szabadkőművesekés a zsidókpraessiója alatt levő magyar nemzeti kormány, midőn a hírhedt 53. §-t indítványozta s törvénynyé emelte, mert ez adott alkalmat arra, hogy az addig békében és nyugalomban élt különböző felekezetek egymást a bíróság elé hurczolják. Mábodrendben megzavarja és folyton zavarja a vallások közötti békét egy férfiú és evvel most állunk Philippi mellett. (Halljuk! Halljuk!) A küzdelem Philippi mellett erős lesz, komoly lesz, de lesz egyúttal keresztényi, lesz nemes, lesz egy keresztény lovaghoz illő. (Derültség.) A vallások közötti békét zavarja, t. ház, ama férfiú, a ki, mint a magyar apostoli király cultusministere s igy mint a törvények által körvonalozott vallásbéke védője s őre egyik flagrans törvénytelenségből a másikba esik. Mivel? Azzal, hogy világszerte, maguknál a legvadabb és legtudatlanabb, a legbarbárabb népeknél is szentnek és sérthetlennek tartott végrendeleteket, nyilvános, ünnepélyes alapítványi okmányokat lábbal tiporja az által, hogy tisztán katholikus ezélokra végrendeletileg szentelt intézményeket közös ezélokra fordítja, elkezelgeti. (Derültség.) És erre majd visszatérek, mert én vissza fogom azokat követelni a magyar katholikusok nevében. Ertem a Bibicsné által alapított aradi convictust, melyről az alapítónő azt mondja, hogy végrendeletileg kívánja, hogy ezen intézet és alapítvány örök időkre a piaristák kezében maradjon, tehát katholikus legyen és ezen alapítvány elkezeltetett, közössé tétetett. T.ház! Ezen persundam-bundam, (Derültség) sinelege sine cruce eljárás által a mélyen t. cultusminister ur nemcsak folyton zavarja a magyar katholikus polgárok békéjét és nyugalmát, hanem egyszersmind okot, alapos okot ad arra, hogy mi ama vizes lepedőt, melyet ő pozsonyi beszédében nem tudom kire és kikre akart fordítani ezen szavakkal : „idegen vagyonrablás Iczig koresmárosnál kezdődhetik és a magyar prímásnál végződhetik", mondom, alkalmat ad rá ezen eljárás által, hogy mi ezen vizes lepedőt fris jeges vizbe mártva, saját nyakába borítsuk, [Élénk derültség) ezen szavakkal: „ a vagyonrablás, vagyonelkezelés, vagyonelidegenítés communissé, vagyis közössé-tétel stb., a magyar katholikusoknál kezdődhetik és a mélyen t. cultusminister ur birtokán végződhetik". És ez annál könnyebben történhetik, mert igen találóan mondja a közmondás, hogy: „a capite foetit piscis," ,,a bove majoré discit arare nrinor* {Derültség), „regis ad exemplum totus componitur orbis." De eltekintve ettől, hogy a mélyen t. cultusminister ur ezen per sundam-bundam eljárása által folytonosan sérti a katholikusok érzelmét,
