Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-12
12 orszégo* Hléi oktdlwr IS. !*84 109 tactieát eszélyesen fölhasználni immár szükségessé vált. (Ellenmondás joblfelől.) Igen, a dolgok, tények, események logieáj.v oda fejlődött immár, hogy a modern szabadkőműves- és zsidó liberalismus minden eddigi tréfáit, derültségét leküzdeni, minden lehető erőt összpontosítani képtelen, hogy az ifjú erővel előretörő antisemita párttal csak még kis kilátással kedvező sikerrel megküzdhessen; annál inkább, minthogy ezen ifjú párt érezvén és tudván, hogy mögötte áll erős, megtörhetíen phalanxként a magyar nemzet keresztény polgárságának túlnyomó többsége, ellenállhatlan kitartással tör előre és ezen előrehaladásában az ellentábor által nyilvánosan ismételt felszólításra: Le a sisakkal! Bontsd ki a zászlót ! — szent ügyének világos tudata kölcsönözte nyugodtsággal ekként válaszol; Ám legyen, le a sisakkal, nyilt homlokkal lépünk a küzdelem nyilvános terére, kibontjuk és fennen lobogtatjuk dicső zászlónkat, melyre szent talizmánként arany betűkkel irvák megdicsőült b. Eötvös József (De rültség és felkiáltások joV'felöl: Szegény Eötvös, ezt nem álmodta volna!) amaz örökké igaz szavai: „Egész polgáriasodásunk — úgymond Eötvös -— keresztény; bármily sokszor támadtatott légyen is meg a haladás és felvilágosodás nevében a kereszténység;, bármit beszéltek és tettek légyen a kereszténység elleni, t, i. a szabadkőmivesek és a zsidók, (Nagy derültség) nem fogja egy gondolkozó sem tagadni a fennebb említett tényt, a miben Európa keresztény népei nem keresztény polgártársaikat, sőt az őskor összes népeit felülhaladták, mind a kereszténységre vihető vissza. A keresi-, ténység magasztos elévülhetetlen elvei — ugy mond továbbá Eötvös — polgáriasodásunk alapjaivá váltanak s ez elvek épen azért, mert összes társadalmi rendünk alapjául szolgáltak, lettek oly ellenállhatlanokká, hogy még azok is helyeseknek ismerték azokat, kik a kereszténység körén kivül vannak. A családtól kezdve fel azon magasabb viszonyokig, melyek világ-népeket fűznek egymáshoz, keresztény eszmék körében mozgunk." Igen, t.ház! keresztény eszmék körében mozgunk, mert egész polgáriasodásunk, egész társadalmi rendünk keresztény. Az elvitázhatatlan, eltagadhatatlan tény és ha az igy van, s ha az országos antisemiták ezen elvitázhatlan tényt elismerik nemcsak, hanem azt saját imént kibontott zászlaikra irják: akkor természetes és kétségkívüli, hogy a kereszténységnek védelmét magasztos és elévülhetién keresztény elvek és eszméknek, mint társadalmunk szilárd alapjainak erkölcspolitikai és társadalmi élet minden irányzatában, a fejlődés minden mozzanatában, tehát magában a nemzeti törvényhozásban is, szóval minden való érvényesítését főfeladatuknak tartják. Azért, nehogy a modem felvilágosodás a zsidó-{ és szabadkőműves liberalismusa által erősen I megtámadott, sőt már-már veszélyesen ingadozó alap- és talapkövei nemzeti polgáriasodásunknak összeomolván, saját nemzeti létünket maguk alá temessék, mert ruente fundatnento aedificata rutint, mert mind a mindennapi tapasztalás, mind a történelem bizonysága szerint minden állami szerkezet, tehát maga államiságunk is csak azon alapon nyugodhntik és fejlődhetik sikerrel, melyen keletkezett. (Igaz! Ugy van! a hal- és szélsőbal némely padjain) És midőn mi itt a nemzet szentélyében és nemzet szeme láttára con«tatá]juk, hogy az imént kibontott zászlónkra írva van a kereszténvségnek, a keresztény elveknek és minden polgárosodásnak és társadalmi létünknek alap-és talapkövének védelme: ezzel egyszersmind kimondhatjuk és kimondjuk, hogy ennélfogva csak mi, mint a valódi kereszténység elveinek védelmezői, mi vagyunk egyszersmind az igazi szabadság, egyenlőség és testvériség védői, (Igaz! ügy van! abal- és szélső bal némely padjain. Derültség a jobboldalon) fennen hirdetvén és magunkévá tévén a nemzetek nagy apostola által hirdetett keresztény szabadéivtíség ama fellengzőszavait: „Sive judaeus, siveetnieus, sive christianus, omnes in Christounum sumus". Tekintettel ezen nyilatkozatunkra, tekintettel ezen elveinkre, csak bizonyos, hogy mi királyunk trónt eszedének a fajok és vallások közti béke fentartására vonatkozó passusátnemcsak.hogy örömmel és helyesléssel fogadtuk, hanem egyszersmind tiltakozásunk és rosszalásunk egész súlyával fordulunk azok ellen, a kik ezen, a fajok és vallások elleni békét akármiként megzavarni merészlik. (Igaz! Ugy van! abal- és szélsőbal némely padjain) Ezek után önkényt ajánlkozik azon kérdés, hogy kik hát azok, a kik a fajok és vallások közti békét zavarják? Lássuk első sorban, hogy ki zavarja a fajok közti békét? Zavarják azon erélytelen szűkkeblű, rövidlátó kormányférfiak, a kik mig egyrészről a lázongó magyarfaló horvátoknak azt is megengedik, azt is békével eltűrik: hogy a magyar nemzet talizmánja, a magyar apostoli király czímere, a magyar nemzetet sértő gúnyok között nyilt utezán sárba tiportatik, másrészt nem engedik, hogy a haza különféle nyelvű polgárainak csak az adassék meg, a mit számukra a nemzeti törvényhozás az 1868:XLIV. t.-czikkben biztosított. T. ház! Ezen erélytelen, szűkkeblű, rövidlátó politika szüli és fokozza a különféle nyelvű polgárok között a féltékenységet, irigységet, elkeseredést és gyűlölséget és ez által az országban a fajok közti békés nyugalom megzavartatik. A fajok közti békét zavarják másodsorban azon szívtelen hazafiak, a kik mig egyrészt nyugodtan, mondhatni lethargicus álomba merülve tűrik, hogy a jobb orsra érdemes, becsületes, munkás magyar polgár, könynyel szemében vérző szívvel messze idegen
