Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-12
108 12. országos filét október 18. 18&4. elismert pártot, csak ugy tíber die Achsel megvetett és arról megvetőleg nyilatkozott. Tanulja meg t. képviselőtársam, (Ohó! jobbfelöl. Halljuk! balfelől) hogy az ellent sohasem szabad kicsinyleni és ignorálni, mert hogy az ignorálás hova vezet, azt láttuk 1866-ban az osztrák sereg megveretésekor. (Derültség.) De méltóztassék azt is megszívlelni, hogy csak oly tárgyról méltóztassék nyilatkozni, a melyet bőven és alaposan méltóztatott tanulmányozni. Hogy pedig a mélyre vágó antisemitismus kérdését nem tetszett tanulnia nyozni, az kitetszett becses nyilatkozatából, a mely ignotis ugyan fallit, de notis est derisui; a mely nyilatkozatra azok, kik több éven keresztül ezen kérdés tanulmányozásával foglalkoztak, nyugodtan azt mondhatják, hogy: non habét ars osorem, nisi ignorantem. Berzeviczy Albert előadó: Nem igen nyu godtan fogadták! Zimándy Ignácz: Búsbach Péter képviselő ur megjegyzéseire, melyekkel bennünket antisemitákat elhalmozni méltóztatott, azt mondom, hogy volt benne petitio principii s ez által bebizonyította, hogy sokat olvasott ugyan, de nem olvasta a világszerte elismert tudósok iratait, müveit. (Közbeszólások jobbfelöl: A „Füstölöt!" Bohlingot! Derültség.) De miután általában becsmérlett sötét foltnak nevezett középkorról oly megvetőleg nyilatkozott, akkor olvassa el Steck német tudósnak „Die Geschichte der Phylosophie des Mittelalters", továbbá a protestáns Erdmannak „Die Geschichte des Mittelalters und seine Somi- und Sehattenseite" ezímíí kiváló jeles műveket és ezeket, úgy látszik, nem méltóztatott első sorban elolvasni, merte müvek a sötétnek nevezett középkorról egészen eltérőleg írnak. A mi pedig Búsbach képviselő úrnak szenvedélyes kifakadásait illeti, a melyekkel bennünket elhalmozott, azokra nézve azt mondom, hogy hiszen azok csakis szenvedélyes kifakadások és az ilyenek bármit mondjanak is, magukban semmi jelentőséggel sem birnak. Hiszen akkor, ha az ily szenvedélyes kifakadások valamit jelentenének, akkor én csakugyan megjártam volna Bécsben egy kísérletemmel. (Halljuk! Halljuk!) Akarván látni, szem- és fültanúja lenni azon eredeti kifakadásoknak, melyekkel a bécsi kofák (Derültség a bal és szélső bal különböző padjain) szokták elhalmozni, a kik őket ingerlik, oda mentem és megpróbáltam; de bezzeg ugyan megjártam volna, ha komolyan veszem; azt mondotta kezeit csípőjére téve nekem: Du besoffener Granadier, Du dummer Kerl, (Nagy derültség a jobboldalon) Du Henkersknecht, Du (Hosszas derültség minden oldalról) s több ilyen szép czímeket adott. (Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk az elnököt!) | Elnök (csenget) i Nem mondhatom, hogy ezen kifakadások ott a piaczon is szépen hangzottak volna, (Derültség) de hogy itt a parlamentben illetlenek, a felől bizonyos vagyok (Élénk helyeslés jöbbfélbTj és azért kérem a képviselő urat, ne tessék itt ilyeneket felhozni. (Helyeslés jobbfelöl.) Zimándy Ignácz: Valamint én nem hajtottam arra, hogy ily czímekkel tiszteltek meg, Búsbach képviselő úr sem veheti rossz néven, ha azt mondom, hogy ezen szenvedélyes kifakadásaira mi bizony nem hajtunk. (Helyeslés a bal és szélső hal különböző padjairól.) Ezeket előre bocsátván, ezennel bátorkodom tiszteletteljesen nyilvánítani, hogy az országos antisemita párt részéről megválasztott bizottság által szerkesztett és benyújtott felirati javaslatot, mint nézeteimnek, érzelmeimnek és bensőbb politikaimeggyőződésemnek egyedül megfelelőt, egész terjedelmében elfogadom; egyszersmind örvendve constatálom, hogy én azt látom, miszerint a most csak serdülő ifjúságában levő országos antisemita párt a maga politikai, társadalmi nyilvános pályáját igen kedvező auspiciumok közt kezdte meg; mert alig hogy született a párt, már is komoly támadások intéztet uek ellene minden oldalról, alig hogy napvilágot látott és íme már két magyar minister, egyik Pozsonyban, másik Nagyváradon emeli haragborított arczulattal ministeri karjait ez ifjú kis pártocska ellen. Mig a kormány félhivatalos közlönyei és nem mondom országos, mert szerintem az nincs, hanem csak parlamenti nagy többsége egyhangúlag országszerte viszhangzó riadót fújnak a még csak kis párt együttes támadására. Le a fegyverrel! Bontsd ki a zászlót! hangzik mindenünnen. S a mint ez mindenkor történni szokott, ott, a hol a kellő meggyőző érvelés és a sújtó igazság hatalmas fegyvere hiányzik, de est argumentatio, incipit calumniatio, mindenféle bűnös honáruló, nemzetellenes velíeitásokról vádoltatik ezen derekasan megtermett nagyreményű kis párt. (Derültség.) Minek következtében aztán azon parlamenti párt is, melynek rokonszenvét vélte feltalálhatni egykoron, nagy sietve eltaszította magától e kis daliát. (Derültség ) T. ház! Szerintem mindezen lármás fenyegetések, nagymérvű harczkészülődések, gyanúsítások, lenézések, mellőzések, ezek szerintem kétségkívül azt bizonyítják, hogy a magyar nemzeti kormány, első sorban annak félhivatalos közlönyei, ismét hangsúlyozom, nem mondhatom országos, mert meggyőződésem szerint az nincs, hanem csak parlamenti többsége már nem tartják kedélyes mosolyra gerjesztőnek, ártatlan mulattató tréfa tárgyának az antisemitismust, hanem igenis oly tekintélyestényezőnek,melyet mindenesetre számba venni, oly imponáló erőnek és hatalomnak, melynek leküzdésére minden lehető erőt gondosan | összpontosítani, minden gondolható módot és
