Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-11

li. or^ágos ülés október 17. 1884 95 megvallom, hogy azon felfogást sem fogadom el, melyet ő a bizalmi kérdésre nézve kifejezett. Én ki merem mondani nyíltan, határozottan, teljes meggyőződéssel, (Halljuk!) hogy én reám semmi rossz hatást nem tett volna az sem, ha a bizottság válaszfelirati javaslatában ez a tétel foglaltatnék, hogy a mi pártunk, illetőleg a ház többsége határtalan bizalommal viseltetik a kormány iránt. Én kimondom, hogy bizalmam a kormány iránt ilyen. (Felkiáltások a szélső baloldalról: Azt ugy is tudjuk!) De mikor én ezt kimondom, a határtalan szót ugy értem — mert hiszen nem is lehet azt máskép érteni — hogy a kormány oly concrét intézkedések megtételére van hivatva, melyekre nézve én semmi határt nem szabok. Hisz azért bizom benne, mivel hiszem, hogy tetteivel meggyőződésemet érvényesíti. Bizalmam pedig határtalan a maga természeténél fogva, mert hiszen a bizalom nem mathematikai fogalom, azt nem lehet osztani, az vagy megvan, vagy nincs meg. {Derültség a szélső baloldalon.) Igenis ugy áll a dolog, hogy ha feltétlenül bizom is a kormányban és azt hiszem, mindenki feltétlenül bizik, a ki pártunkhoz tartozik, ebből még nem következik annak szükségessége, hogy pakoljunk össze és menjünk haza. A bizalom, habár a kedély, az értelem kifolyása, az értelem működését nem zárja ki, mert a bizalom az értelem működésével nézi a tényeket és a tényekből, ha megfelelnek a bizalomnak, szívja az újabb táplálékot, ha pedig nem felelnek meg, akkor a bizalom kihal. Épen azért kell itt lennünk, hogy a legközvetlenebbül irányozzuk szemünket annak látására, eszünket annak megítélésére, hogy mit cselekszik a kormány. És én remélem, hogy a mit látunk, tapasztalunk, annak alapjául szolgáland, hogy bizalmunk ezentúl is határtalan legyen iránta. Ami végre azt a curiosumotilleti t. ház, mely az antisemita-párt felirati javaslatában nyilvánul, én ugy vélem, hogy jó lett volna, ha az e házban soha napirendre nem került volna. Mindamellett ezzel szemben is akarok pár megjegyzést tenni (Halljtik!) és első sorban azt nyilatkoztatom ki, hogy van benne valami, a mi helyes. Mindjárt helyeslem pl. az e párt részéről beadott javaslatok nagy számát; mert egy párthoz képest, mely'akkora, hogy bőségesen elférne egj lóvonatu vasút kocsijának talán egy részében, az ilyen nagyszámú javaslat mutatja már azt, hogy az antisemitismus politikája nem az értelem, hanem az érzelem, a kedély politikája. A hol az értelem alkotja meg a politikát, ott érvekkel szólunk egymáshoz és az igazság, akármilyenek legyenek az érvek, csak egy lehet. A kinek szellemi képessége nagyobb, az jobban kifejezi az igazságot, de csak egy igazság van. A hol lehetetlen az egyetértés vagy legalább a compromissum azok közt, kik mondják, egy párthoz tartozunk, ez már azt mutatja, hogy a követett politika az érzés, a kedély világának politikája. Ebből a szempontból jó az is, hogy az antisemita-párt az általa benyújtott felirati javaslatban megkísérelvén azon fogalom meghatározását, hogy mi is voltaképen az az antisemitismus. De megvallom, mindjárt a fogalom meghatározásánál eltérést találok, ha a javaslatot benyújtó b. Andreánszky képviselő ur definitióját is figyelembe veszem. A válaszfelirati javaslatban az mondatik, hogy ez nem egyéb, mint a keresztény nép önvédelme a zsidóság, a kereszténység halálos ellensége ellen. A válaszfelirati javaslat benyújtója : b. Andreánszky képviselő ur pedig azt mondja, hogy tulajdonképen az antisemitismus nem egyéb_, mint a gazdasági védelem kérdése. Én megkísértettem összeegyeztetni ezt a két meghatározást (Halljuk!) olyformán, hogy talán az egyik meghatározás ok, a másik okozat. Oknak vettem természetesen a gazdasági elvet, okozatnak a kereszténység védelmét. Igen, de a meghatározásban ott van az is, hogy azt a népet kell védeni, a mely keresztény s ebből azt látom, hogy ha az a nép keresztény nem volna, akkor nem is volna szükség a védelemre. Az összeegyeztetés tehát nem sikerült egészen, mert ugy látszik, az ok inkább vallási. De ám legyen. Én elfogadom azt, a mi mondatik, hogy itt gazdasági védelem czéloztatik, a mozgó tőke — annak ököljoga ellen, mint magát b. Andreánszky képviselő ur kifejezte. A mozgó tőkének vannak visszaélései, ezt mindenki tudja; de a ki a közgazdasági tudománynyal foglalkozott, tudja azt is, hogy a mozgó tőkének köszönhetők és annak, hogy ma sok tekintetben az ingatlan és ingó amaz óriási milliókat igénylő gazdasági vállalatok, melyekből milliókra sugárzik ki a jólét. A mozgó tőke még az ingatlanokra is jótékony hatással van. A mozgó tőke az, a mi a népeknek gazdasági és szellemi haladást biztosító gazdasági életét lehetővé teszi. Vessék el, uraim, a mozgó tőkét s azon módozatokat, melyek, szerint hatását gyakorolja s a munkát lesülyesztették ismét oda, a hol az a nyers természeti erővel egy vonalon áll és elveszíti nagyrészben termelőképességének feltételét, elveszíti productivitását, ha nem is teljesen, annyira mindenesetre, hogy csakhamar beáll azon idő, midőn mai műveltség-szükségleteinek megfelelő számú javak nem fognak többé rendekezésünkre állani. Én sem lelkesülök, t. ház, mert az emberiség egy barátja sem lelkesül a tőkének igen jelentékeny túlsúlya iránt; de meggyőződésem az is, hogy a bajnak tökéletesen megnyugtató orvoslása nem lehetséges mindaddig, mig csak keresztül nem vitetik a társadalomban azon nagy elv, hogy a ki nem dolgozik, ne is egyék. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen nagy elv keresztülvitelének kérdése pedig nem egyéb, t. ház, első sorban, mint az örökösödési jog eltörlésének nagy kérdése. Mig csak lesz örökö-