Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-11

9i 11. országos ülés október 17. 1884. valami leverő hatást gyakorolhat, ilyen az a nyilatkozat, melyet a függetlenségi párt, fájdalom S legjelentékenyebb tagja, sőt vezére a kormányhoz intézve, e szavakba foglalt: Mit neki a törvény tisztelete, mit neki az erkölcs? Mikor ezen szavakat hallottam, nem tagadom, hogy a t. képviselő ur, kinek szeplőtlen jelleme, lángoló hazaszeretete előtt tisztelettel hajlok meg, előttem ugy tűnt fel, mint az a római, kinek jelleme előtt meghajolt az egész nép, mégis felemelte kardját, hogy Caesar vérében megfüröszsze. Én értem azt, hogy neki, a ki az országot egy szóval függetlenné tehetni gondolja, lelke aggodalommal telik el, mikor látja, hogy az évről-évre felhalmozódó események a siker koronáját ajánlják kormányunknak és különösen a kormány fejének azon politikáért, melyet követ s ugy ajánlják, hogy ma már úgyszólván a kezét kell kinyújtania azon eredmény után, hogy a magyar államiság eszméje meg legyen szilárdítva és biztosít v a legyen annyira, hogy azon az idők viharai sohasem vehessenek diadalt. Ezen képzelődés és aggodalom miatt nem csodálkozom rajta, hogy megtörtént vele, miszerint a szó, a gondolat fegyvereivel ugy élt, hogy aligha volt erkölcsiség tekintetében kevésbé szigort önmagával szemben, alig hódolt kevésbé a „czél szentesíti az eszközeféle elvnek, mint ezt Brutus tette, midőn kardjával Caesart ledöfte. Ily felfogás és irányzat elveszi a maga büntetését; mert alig hiszem, hogy azon szövetségesek közt, kikkel legközelebb kezet fogott, olyanok ne volnának, kikben látjuk ama Cassiusokat, kiknek nyomában járnak a corruptio miatt támadt panaszok. Sőt előttem ugy tűnik fel a dolog, hogy már azon időpont is közel van, midőn ama fegyverek éle, metyekkel a függetlenségi párt a nép előtt pártunk ellen harezolt, kezd határozottan a íüggetlenségi párt ellen fordulni. A nemzet ínségének, nyomorúságának folytonos hangsúlyozása, midőn tény, hogy a nemzetvagyonosság biztos ismérvével nem birunk, a létező jelek ha nem is nagyon kedvezők, nem kétségbeejtők. A nagymérvű adóleengedéssel való kecsegtetés, midőn tagadhatlan igazság az, hogy a független ország drágább, mint az, melynek közösügye van, a hivatalnoki corruptio örökös hirdetése, midőn tény az, hogy ha a függetlenségi párt kormányra jutna, a végrehajtási közegek legnagyobb részét a létező hivatalnoki karból volna kénytelen venni: bizony mindez a függetlenségi párthoz tartozó polgárok nagy részében nagyon megingatta a közszellemet, (EUenmondások a szélső baloldalon) annyira megingatta azt, hogy az a nép, a mely a nemzet függetlenségeért, ezen magasztos eszméért lelkesült, odajutott, hogy az önök politikájától többé nem vár semmit, nem mondom egészében, de jelentékeny részében és azt a zászlót, a mely Irányi képviselő úr megjegyzése szerint, ha nem általuk, de követőik által magas Buda ormain lesz kitűzendő, e zászlót a nép nagy része, a mely őket követte, nem csak megtépte, hanem elvitte oda, a hol az a párt keletkezhetett, a mely pártnak nem tagadom, hogy a gyakorlati életben van annyi jelentősége, hogy lételét el kell ismerni, értem az antisemita-pártot, a mely he tudta bizonyítani, a mit e században már mindenki lehetetlenségnek tartott, hogy állhat elő párt, mely a modern eszmék czége alatt hirdet keresztes háborút. A mi a mérsékelt ellenzék politikai meggyőződését kifejező felirati javaslatot illeti, arra kevés megjegyzésem van. Kerestem benne a kimagasló pontokat, mert elolvasám e javaslatot s azt találtam benne mondva, hogy abban „messzelátó politika* foglaltatik, pedig az már phisikai igazság, hogy messze látni inkább magasabb pontról lehet, de megvallom, hogy ezen válaszfeíirati javaslat elolvasása után nem bírtam semmivel sem magasabbra jutni, mint azon válaszfeíirati javaslat elolvasása után, melyet a ház bizottsága nyújtott be. Találkoztam azonban benne —-kiindulva azon irányban, melyben vezetett— szirtekkel, melyeket a bizottság javaslatában nem találtam: találkoztam centralisatióval és bureaucratieus törekvésekkel, a melyeket én már természetüknél fogva is perhorreskálok; találkoztam egy-két kies ponttal is, mely felé nem tagadom, lelkem vágyik. Ilyen pl. az ország rendelkezésének biztosítása minden természetes jövedelmi forrása iránt. Ilyen, hogy a fogyasztási adó teljes jövedelmének élvezetébe helyeztessék az ország. Igen, de mikor ezen utóbbi pontokkal találkoztam, nekem ugy tűnt fel, hogy azokban concrét törvényjavaslatok praeoccupatiója foglaltatik. De szerintem a válaszfeliratnak egyik feladata az irányt jelezni, a mely felé törekedni akarunk, de nem az, hogy concret törvényjavaslatokat magában foglaljon, mint ezt a javaslatot benyújtó t. képviselő ur is elismerte s az által, hogy a javaslat eddig ment, elvi álláspontját bizonyos irányban maga alól kilökte. Épen azért, mert a mérsékelt ellenzék javaslata és a szabadelvű párt kifolyásából eredt bizottság által benyújtott válaszfeíirati javaslat közt vajmi kevés különbséget látok, az a meggyőződésem, hogy a mérsékelt ellenzék vezére ezen válaszfeíirati vita alkalmával a különben meddő vitára jobban irányozta volna egyénisége bélyegét s a parlamenti rendszer fejlődésének hazánkban sokkal jobban megfelelt volna, ha nem önálló javaslatot nyújt be, hanem egy pár indítványt tesz s azt a bizottsági felirati javaslattal szemben módosítvány gyanánt jelenti be, mint ez a parlamentáris országokban fejlődöttebb állapotok mellett általános szokás. Szabad legyen csak röviden kiterjeszkednem Pulszky képviselő ur megjegyzéseire is, melyeket a bizalmi kérdést illetőleg tett Nyilatkozatának alapindoka ugyan már megtalálta czáfolatát, de én