Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-11
11. országos ölés október 17. 1884 '^3 a „Függetlenséget" és „Bolond Istókot", de én hozzáteszem, hogye két lapon kivül még van egykét lap,pl. a „Magyar Állam" és az „Egyetértés" . Simonyi Iván: Az „Egyetértés" zsidólap! KomlÓSSy Ferencz: a mely arról szólna— hogy nincs többé zsidókérdés. A mi illeti Biisbaeh képviselő urnak niai kifakadásait, azokat én teljesen értem. 0 "olyan kerületet képvisel, a hol nagyobb részben zsidók szavaznak, ezeknek köszönheti megválasztatását és igy erkölcsi kötelességének tartja őket védeni. A mi illeti az iparkérdésre vonatkozó egyes megjegyzéseit, arra nézve azt mondom, hogy ha a képviselő ur magyar iparról akar behatóan szólani, akkor építtessen magának villákat nem Ausseeben, hanem a Balaton mentén. Ha pedig jobban szeret ott építtetni, akkor választassa meg magát jövőre képviselőnek a Reichsrathba. A többire nézve behatóan majd az egyes törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával fogom elmondani nézeteimet. {Helyeslés a hal- és szélső bal különböző padjain.) Vámos Béla: T. ház! Azon beszéd hatása alatt, mely épen az imént elmondatott, nem utasíthatom el magamtól azon érzést, hogy ez alkalommal más valakinek kellett volna felszólalni, kinek képessége, tehetsége alkalmasabb arra, hogy e házban a vita színvonalát emelje. — De mégis fel levén szólásra jegyezve., legyen sz;ibad csakis nagyon rövid időre igénybe vennem a t. ház becses türelmét. (Halljuk!) Czélomat, feladatomat egyéb nem képezi, mint az, hogy néhány megjegyzést tegyek azon számos válaszfelirati javaslatokra, melyek a t. ház asztalára letétettek. Mindenekelőtt, hangozzék bár nagyon sajátszerú'en, én örömmel üdvözlöm azt a válaszfelirati javaslatot, melyet a t. képviselőház függetlenségi pártja benyújtott. {Éljenzés a szélső baloldalon.) Nem a maga egészében, mert az meggyőződésemből vajmi keveset fejez ki, hanem egy tétel miatt, melybe bizonyos engedményt látok azon álláspont rovására, melyet a t. függetlenségi párt pártunkkal szemben eddig elfoglalt, (Ellenmondás a szélső balról.) Eddig ugy e házban, mint a házon kivül és pedig fenhangon hirdetve hallottuk az 1867: XII. t.-cz. teljes eltörlésének szükségességét, (Félkiáltások a szélső balon: Benne van!) bocsánatot kérek, még nem fejeztem be a mondatot — sőt annak a politikának, az egész politikai rendszernek cassatióját, háttérbe szorítását, melyet pártunk képvisel. Ez elengedhetetlen feltétele, conditió sine qua non-ja az ország államháztartása rendezésének. (Felkiáltások a szélső halon: Ugy van most is!) És most foglaltatik ama válaszfelirati javaslatban oly nyilatkozat, a mely kevesebbel is beéri. Mert az államháztartás rendezésének feltételeként csupán bizonyos megtakarítás a költségvetésben, a hadsereg terén keresztül viendő bizonyos reformok, nevezetesen a létszám és a szolgálati idő leszállítása és még csupán közgazdasági reformok vannak említve, ezek közül különösen kettő, az önálló vámterület és az önálló bank. Ezek a tárgyak nem ölelik fel egészen a javaslat szóban s forgó tételét. Azért, mert az 1867: XII. t.-cz. a I külügyekre is vonatkozik, azután még kevésbé öleli fel az egész politikai rendszert, a melyet a szabadelvű párt képvisel. Ebben van a közeledés a mi a pártállásunkhoz, a melyet örömmel üdvözlök ; jele az annak, hogy közeledik ezen országban az idő, melyben a függetlenségi párt eljut ÜZOU állásponthoz, a hol beállanak azon alakulások, hogy ebben az országban nem lesz többé párt, mely kormányképessé nem válhatik, hanem lesz párt, mely szabadelvű és megtalálja a maga ellenzékét, egy szilárd erős conservativ pártban, a I' mely pártalakulás, mig nem következik be, addig e hazában — kimondom nyíltan — a parlamentarismus fejlődése nem válik teljesen egészségessé. Másodszor azonban kijelentek egyet, azt, hogy ha valakitől, épen a függetlenségi és 48-as párt az, a melytől nem vártam volna, hogy a választások körül elkövetett visszaéléseket válaszfelirati javaslatában felemlítse; nem vártam különösen azon nyilatkozat után, melyet ama pártnak általam nagyrabecsüit vezére kijelentett, hogy t. i. nem kellene más, csak az ő ministerelnöksége, hogy a létező törvényes eszközökkel a választási visszaéléseknek teljesen vége szakadjon. Én ugy tudom, hogy Magyarország felelős kormánya az 1848-ikí törvények értelmében a törvények végrehajtásában elkövetett mulasztásokért jogi felelősséggel tartozik. Ha tehát ugy áll a dolog, hogy valók azok a választási visszaélések és a létező törvényes eszközökkel orvosolhatók; akkor attól a párttól azt vártam volna, hogyinterpellatiót intézzen e ház kezelében a t. kormányhoz, nevezetesen a kormány tisztelt fejéhez; aztán követelje annak napirendre tűzését és végre indítványozta volna a kormány vád alá helyezését. Ha ezen út czélra nem vezet: akkor lett volna helye, egy felirati javaslat indítványozásával annak kifejezést adni, hogy kívánatos, miszerint a történtek a koronának is tudomására hozassanak. Azt hiszem, ily kérdésekben ezt hozza magával a parlamentarismus szelleme. Állítom ezt annyival inkább, mert nekem az a meggyőződésem, hogy a választási visszaélések tárgyalása a bizottságokba való. A ház kebelébe csak akkor hozható ezen ügy, hogyha a történt visszaélések orvoslása végett törvényjavaslat nyujtatik be, vagy pedig a kormánynak felelősségre vonása kívántatik. Egyébként ide hozni ezen ügyet oly megítélés alá eső eljárás, hogy valaki az immunitásba burkolózva bizonyítékok hiányában emel vádat. T. ház! Kijelentem azt is, hogy én reám, ha