Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-352
90 35*2. or.iüágo.', ülés májú. 1. 1884. — a törvényhozás a kormányt, hogy ne olyan tervezetet készíttessen, mely a fővárosnak díszére válik és nem olyat, mey a nemzet méltóságának megfelel, hanem olyat, mely egyiknek és másiknak meg nem fele!, én csakugyan az építendő országházat nem voltam képes másképen felfogni, mint ép ugy, hogy az mindkét követelménynek megfeleljen, (Helyeslés) nem csak pusztán azért, hogy díszítse a fővárost, hanem azért, mert országház nem is lehet másforma, mint a mely egy fővárosnak díszére válik. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez az egyik, ami a rendezést illeti, bocsásson meg a képviselő ur, hiszen a főváros rendezéséhez ennek az országháznak semmi köze nincs, ez másnemű kérdés. Mert a mit a képviselő ur azon a főszöntvényen odaállítva lát, az nem terv, az csak stafíáge, hogy az országház magassági viszonyait és leendő hatásátjelezze.A többi paloták vagy épületek iránt e törvényjavaslat utján semmi eldöntetni vagy határoztatni nem kéretik. A kormány tehát egyedül az országháznál maradt. És kérdem, vájjon, ha az országház terve elkészíttetett, vájjon nem volt-e helyes gondoskodni arról is, hogy ezen épület leendő egész hatását mindenki szemmel láthatóiig megítélhesse? Nem azt méltóztattak volna-e mondani — és méltán — hogy ha nem látjuk az arányokat, melyekkel szemben az épület állani fog környezetében — véve a környezetet a fővárosban lévő szokott magassági viszony szerint — ükkor lehetetlen megítélnünk azt és akkor épen utasítania kellett volna az országgyűlésnek a kormányt, hogy készíttessen oly művet, mint minő ma készen van s melynek alapján ma még megtámadja a képviselő ur a kormányt. (Ugy van! Ugy van ! joblfelől!) A mi a millenniumot illeti —bocsánatot kérek — erre nézve sem provoeal a törvényjavaslat semmi határozatot. Ez csak mint nézet, mint eszme pendíttetett meg, mely felett majd később a törvényhozásnak határoznia kell. Ez esd; ugy állíttatik oda, hogy óhajtandó volna, hogy az új országház az ezredéves ünnepély alkalmára már készen legyen. Ez egyszerű óhajtás, melyre határozat ma nem is hozható. De bocsásson meg a képviselő ur, hiszen az ezredéves ünnepély megtartása módozatai iránt igen helyesen hiriapilajr, társadalmi téren már egy pár év óta í'oly a mozgalom, és azt hiszem nem volt hiba, épen nem rögtön határozni e kérdésre nézve, hanem csak mint eszmét felemlítve szóba hozni, hogy ez is lehetne egyik módja azon megünneplésnek, melyre nézve annak idején a törvényhozásnak is határoznia kell. (Helyeslés a jobboldalon.) Sőt még többet mondok, tudjuk mindannyian t. háf-, hogy bizonyos ünnepélyességek iránt nagy hajían 1 :! v f m n nemzetnek és én nem tudom, hogy annak itku'én — hisz már budijuk előhangjait — mikor majd álra kerül a sur, az ünnepélyeknek igen nagy költségei nem fognak-e minden irányban kívántatni. Kérdem tehát, vájjon még pénzügyi szempontból is nem helyes-e, hogy oly eszmét hozunk elő, mely ha elfogadtalak a méltó megünneplés hasisául, oly valami teremtetik, a minek maradandóbb örök emléke van, nem mint az elmúlandó ünnepélyességeknek. (Helyeslés jobbfelöl.) E szempontból méltóztassék ez eszmét felfogni, nem pedig mint oly valamit, a mire ma határozat követeltetnék, mint a hogy annak semmi nyoma nincs, hogy ezt valaki követelné. Ez az egyik, a mit elmondani akartam. A másik, a mit mondani akarok — bocsásson meg a t. ház, de azután a mi itt ma felhozatott, a nélkül, hogy bármily irányban nyilatkoznám, magára i tényre nézve, elmondom a tényállást. Megjegyzem, hogy ma arról beszélni, hogy kinek telkére épül az országház, annyival kevésbé volt helyén, mert hiszen az, hogy hová építtessék, 1880-ban törvényben lett meghatározva; s ennek megváltoztatása nem lett szóba hozva, ma tehát nem a felett í'oly a vita, hoary oda építtessék e, hanem csak a felett, milyen modorban és milyen költséggel építtessék. De ha már szóba hozatott, tudják meg tehát, ha elfelejtették, hogy van a dolog. (Halljuk!) Midőn 1880 bau a kormány beadta a törvényjavaslatot, hogy a Tömő-téren építtessék az országház, ellenzéki lapokban olvastam: ez csak azért történt, mert a ministerelnök feleségének ott közel háza van, annak értékét akarják emelni és mert a hozzá közelállóknak ott telkei vannak. Nohát én azon — nem mondhatom szerencsés — helyzetben, mert jobb szeretném, ha lett volna, hanem inkább azon szerencsétlen helyzetben voltam, hogy egyszerűen megírathattam : hogy a ministerelnöknek, vagy feleségének ott semmije sincs, az ipának van ugyan ott háza, de ugyanannak a mostani országház tőszomszédjäban egy három akkora háza van. Tehát, az egyharmadrész semmi esetre nem nyerhet annyit, mint a mennyit a háromszor annyi veszít. A mi pedig a többit illeti, igaz, hogy nem ugyan a ministerelnöknek s nem ugyan a Tömő-téren, hanem közel oda, a ministerelnokhöz közelállóknak vannak üres telkei, melyek esetleg, ha az országház oda épül, értékökben emelkedni fognak. Egyébiránt határozni fog a törvényhozás, a mint neki tetszik, arra fogja-e helyezni a fősúlyt, hogy az országház ezélszeru helyre jöjjön, vagy arra, hogy inkább jöjjön nem ezélszerű helyre, de a ministerelnokhöz közel álló emberek ne nyerhessenek esetleg valamit a telkeiken. Ez 1880-ban történt, hírlapikig történt, nyilvánosan történt. Ennek megtörténte után tárgyaltatott a javaslat és igen kis ellenzéssel, nem ugy mint most, mikor az építésről van szó, az országháznak a Tömő-téren elhelyezése elhatároztatott, bizonyittatván, hogy nagyobb súlyt fektettek a
