Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-352

gg 352. országos fiiéi Elnök; (Csenget. Hosszan tartó mozgás). A kép- i viselő ur nyilatkozata könnyen azon gyanúra ad- j hat okot, mintha e ház kebelében volna valaki, a ki személyesen érdekelve volna ezen ügyben. Felkérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak ilyeneket mondani. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a jobboldalon: Nevezze meg ! Halljuk! Halljuk !) Csanády Sándor: Nem köteles megnevezni ! Hegedüs Sándor : Birnia kell a meggyőződés bátorságával! Elnök: A képviselő ur nem köteles megnevezni, de mindenkor rosszul veszi ki magát, mikor a diseussionál oly állítások lanciroztatnak, a mik árnyékot vethetnek a házra. (Elénk helyeslés.) És a mik a tanácskozás nyugodt folyamát megzavarják. (Helyeslés.) Mes+zlényi Lajos: (Zaj.) Bocsánatot kérek, hogy a jelen izgalmas pillanatban (Halljuk!) pár perezre igénybe veszem a t. ház figyelmét. Nem hallottam jól, mert nagy zaj volt, de ugy vettem ki, hogy gr. Tisza Lajos igen t. képviselő ur beszédemre azt mondta, hogy az egyszerűen nem igaz. (Mozgás. Felkiáltások a jobboldalon: Nem mondta.) Ezen kifejezés még eddig a parlamentben a tagok közt egymás ellenében nem használtatott, (Zaj. Felkiáltások jobbfelöl: Nem mondta!) nem volt eddig szokásban. Én tehát erre egyszerűen kijelentem, hogy nem igaz, hogy azt mondtam, mit ő állított, hanem azt mondtam, hogy annyi adóemelés és a kataster emelkedése mellett még ez a teher is jön, de nem mondtam ezt adóemelésnek. Ezt kívántam megjegyezni szavaim félremagyarázása folytán. (Helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás.) Helfy Ignáez: T. ház! (Halljuk!) Habár nem dicsekedhetem azzal, hogy, mint előttem szólott gr. Tisza Lajos képviselő ur, szakszerű beszédet fogok mondani, a mi azonban nem akadályozta meg abban, hogy sok olyat is vegyítsen beszédjébe, a mi bizony nem tartozik a szakszerűséghez, én igyekezni fogok tárgyilagosan a dologhoz szólni, kijelentvén mindenekelőtt, hogy én nagyon sokban osztozom nézetében azokra nézve, a miket az előttem szólott t. képviselő ur csakugyan tárgyilagosan mondott el, t. i. azokra nézve, melyeket részben az építészeti modorra, részint azon fontosságra vonatkozólag mondott, melylyel hazánkban egy emlékszerű országház emelése birna, és ha mindennek daczára nem járulhatok a szőnyegen levő törvényjavaslathoz, ennek különösen a következő három oka van, a melyeket röviden előadni bátor leszek. Az első ok az, hogy tulajdonkép mi itt egy ismeretlen összeggel állunk szemben. (Ugy van! a szélső balon.) A kormány felhatalmazást kér az országgyűléstől egy költségnek megindítására, a melynek nagyságáról azonban tényleg ő maga sem tudna ma határozott összeget mondani. májas 1. 1884 Azt kérdezte gr. Tisza Lajos képviselő ur, hogy mi alapon számítottak néhányan itt, hogy az összeg körülbelül 15—18 millió lesz? Hát én ugyanazon kérdést intézhetem ő hozzá: mily alapon számítja, hogy ennél kevesebbe vagy sokkal többe is nem fog kerülni, sőt saját vallomása szerint is sokkal többe fog kerülni, csakhogy ő felosztja huzamosabb évszámra. Azt mondja, hogy készítsük el előbb magát az épületet; ez már magában 9 és fél milliót tesz. De ugy csak nem hagyhatjuk, valahogy be kell rendezni, ezen berendezés pedig bármi egyszerűen végezzük, mégis kell, hogy harmóniában legyen magával a főépülettel, tehát egy pár milliót már csak kell erre is adni. Azután hátra van még azon nagy költség, a melyet ő is kilátásba helyezett, az összes díszítés, a festészet, szobrászat és mind az, a mi az ily monumentális épülettel szoros kapcsolatban van. Tehát mondom, a legnagyobb kifogásom az ellen van, hogy ismeretlen összeggel állunk szemben, ilyesmire pedig a törvényhozás, meggyőződésem szerint, szavazatát nem adhatja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Álljon elő a kormány egy határozott concret javaslattal, mondja meg, hogy enynyire meg ennyire lesz szükség az országház építésénél, ilyen és ilyen czélokat akarok ez által elérni, ám döntsön akkor a többség, szívesen megfogok előtte hajolni, de ismeretlen összegre nem szavazhatok. Ez az egyik. A másik az, a mi minden oldalról fel lett hozva és a mit hihetőleg gróf Tisza Lajos képviselő ur sem képes tagadni, hogy azon része az. összegnek, mely már constatálva van és mely már a törvényjavaslatban is felhozatott, magában véve csakugyan oly aránytalanságban áll az ország nemcsak pénzügyi, de általános helyzetéhez, hogy ez az egy magában véve elegendő ok volna arra, hogy hozzá ne járuljak. De végre van egy harmadik ok, melynek szerintem döntőnek kellene lenni, még a kormánypárt tagjaira nézve is és ez az, hogy a törvényjavaslat olyas valamit proponál, a mire a t. kormány sem felhatalmazva, még kevésbé pedig utasítva nem volt. Én beismerem t. ház azt, hogy sok érvet lehet a mellett felhozni és sok áldozatra lehet a törvényhozás egyes tagjait is birni, ha azt mondjuk, hogy itt nemcsak országház építéséről van szó, hanem mi egyúttal ennek a felvirágzó fővárosnak szépségét is akarjuk ez által emelni. Beismerem, hogy ezzel ismét lehet megtoldani a kívánt összeget egy pár millióval; továbbá, hogy ha valaki azt mondja, én más idealisticus czélt akarok ezzel összekötni, hogy t. i. valaki a Dunán Budapest közt elmegy, annak mindjárt első pillanatra szemébe ötöljék az az épület, mely leginkább van hivatva a magyar állameszmét képviselni, ennek az erkölcsi tényezőnek én súlyt kölcsönzők és szívesen volnék hajlandó arra nagyobb áldozató-