Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-352
352 országos filé? május 1. 1884 87 T. ház! Tudom én azt, hogy oly időket élünk, a melyekben mint a franczia közmondás tartja: „on fait fléches de tout bois", magyarul mondva, kortesfegyvert faragnak mindenből. Sőt hallottam is, hogy a vidéken már mondogatják, hogy ime, hogy pazarolják az ország pénzét! {Zajos felkiáltások balfelöl: Igaz! Jobbfelöl: Halljuk!) Most már pompás palotát akarnak Budapesten emelni, a miből nektek semmi hasznotok nem lesz, a mivel megint csak Budapest, a sugárutos Budapest fog büszkélkedni. (Felkiáltás jobbfelöl: Erre már hallgatnak!) És akadtak a kormánynak őszinte taraijai közül, a kik ezen törvényjavaslatnak épen ezen indokból ezen ülésszakról való elhalasztását tanácsolták. De hát, t. ház, én ugy tudom, hogy ez a kormány és abadelvü párt több izben bebizonyította már azt, hogy az ő saját fennállása érdekének sohasem rendelte alá a közérdeket, (Élénk helyeslés jobbfelöl. Élénk ellenmondás balfelöl) hogy uralmának reá nézve csak addig és annyiban van értelme, a meddig és a mennyiben azt, a mit — meglehet tévesen, de a maga meggyőződése szerint — az ország érdekében levőnek tart, keresztül viheti. Egyébiránt megvallom — az az egyéni nézetem — hogy ebből az incidensből kovácsolható fegyvernek éle nem is lesz. Mert én nem tehetek róla, de daczára gr. Apponyi igen higgadt előadásának, (Derültség jobbfelöl) mégis kénytelen vagyok azt mondani, hogy a ki higgadtan és elvontan minden egyébtől, gondolkozik ezen tárgy felett, az nem lehet, hogy sajnálja a költséget arra, (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) hogy Magyarországnak a nemzetet megillető modorban épült országháza legyen és nem képzelek magyar embert, ki a fővárosra irigykedjék azért, ha az ekként díszesebb lesz. (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Azt hiszem t. ház, én tettem arról tanúságot, hogy a vidéki városok államfentartó fontosságát nem kicsinylem, hogy azoknak európai irányban való fejlesztését oly czélnak tartom, a melyért az állam bizonyos esetekben áldozatokat is hozni hivatva van. (Ugy van! a jobboldalon.) De én nem képzelem, hogy akár ezen vidéki városok, akár általában az országban a vidék a fővárosnak emelkedését attól irigyelhetné és be nem látná azt, hogy midőn a főváros emelkedik, emelkedik vele az ország minden vidéke, emelkedik vele a nemzet, emelkedik a nemzet tekintélye. (Ugy van! a jobboldalon.) Én nem hiszem, hogy volna, ki ne tudná azt, mit tesz az, hogy ma már nem ugy van, mint volt csak pár évtizeddel ezelőtt is, midőn az idegen azt képzelte, hogy Bécsben van a nyugot határa és azontúl kezdődik a kelet, de most már Budapesten is teljesen nyugaton érzi magát. Nincs, a ki ne látná be, hogy minő fontossága van a mi viszonyaink közt egy erős hatalmas fővárosnak ? (Tetszés jobbfelöl.) Én meg vagyok győződve, hogy ezt mindenki | belátja. Részemről annyira érzem ennek a szükl ségét, hogy csak örömmel üdvözölhetek minden lépést, mely a főváros emelkedésére vezet, sőt szerény erőmmel ahhoz hozzájárulni mindenkor kötelességemnek tartom. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) En igenis súlyt fektetek arra t. ház, hogy midőn e nemzet az ezredéves jubileumot megüli, azt állandó országházában ülje meg, ülje meg pedig abban a házban, mely az egész országban és a fővárosban első ötlik szemébe mindenkinek, jöjjön bár nyugatról, vagy jöjjön keletről. S épen azért, pótolhatían mulasztásnak tartanám, ha ezen ülésszakbannem méltóztatnék a törvényhozásnak határozni e kérdésben, mert tudjuk, hogy egy ily épület elkészülte, ha nem is mint a kölni dómé, 500 esztendőt, de minden esetre több évet vesz igénybe s igen koczkáztatva lenne annak idején elkészülése, ha ismét egy építési idényt veszítenénk. Méltóztatott talán a t. ház előadásom elejéből látni, hogy az előttünk fekvő terv nem az én eszményképemnek a kivitele, tehát elfogultsággal irányában azt hiszem, vádolható nem vagyok. Alaposan áttanuíványozván azonban ezen tervet, azon meggyőződésre jutottam, hogy jobbat részemről a jelenlegi körülmények közt nem tanácsolhatnék, mint azt, hogy ezen terv kivitele iránt a törvényhozás még ez ülésszakban intézkedni méltóztassék. És midőn az erre vonatkozó törvényjavaslatott részemről elfogadom, bátor vagyok azt a t. háznak is elfogadásra ajánlani. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Orbán Balázs képviselő ur kivan személyes megtámadtatásra válaszolni. (Halljuk !) Orbán Balázs: Az előttem felszólalt t. képviselő ur szavaimat félremagyarázta, a mennyiben azt mondá.hogy az mutatja.mennyire igyekszem magamat komolyan informálni, hogy a fővárosra nézve felhozott azon állításom, hogy kérvényezni szándékozik, nem áll, mert tegnap elhatározta a közgyűlés, hogy nem fog kérvényezni. Ez azonban minden esetre bizonyítja azt, hogy akart kérvényezni. (Derültség a jobboldalon.) Én igyekeztem magamnak komoly és alapos informátiót szerezni ez ügyben és arra nézve is informálva vagyok, hogy kiké azon telkek, melyekre az országház elhelyeztetni terveztetik és kik a szomszédjai. (Nagy mozgás a jobboldalon. Zajos felkiáltások a jobboldalon: Nevezze meg! Mondja ki! Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Gr. Tisza Lajos: Szót kérek! (Hosszan tartó nyugtalanság és zaj. Halljuk! Halljuk!) Miután a képviselő ur ezen felszólalásában bizonyos insinuatio lappang, kérem a t. elnök urat, hogy szólítaná fel Öt, nevezze meg, kiket értett? (Zajos helyeslés a jobboldalon. Hos-zan tartó felkiáltások a ' jobboldalról: Halljuk ! Nevezze meg !)
