Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-352
73 352. orsüágos ftlé* májnx 1. IS84 hogy egy hátsó utczát ne kelljen meghajlítani. Ha már utezahajlítás vagy törés szüksége merül fel, vájjon nem a jelentéktelenebb akadémia-utcza megtörése van-e inkább indicálva, mint páratlanul szép Dunasorunk ily otromba eltorlaszolása ? De különben is, én az egész tervezetet alapjában rosznak és a legszerencsétlenebb egyikének találom, hisz a csúcsíves góth styl szép és magasztos szentegyházaknál, hol a feltörő eszményt legpraegnánsabban fejezi ki, hol változatos ékítményeivel, gazdag díszművészetével a szemet gyönyörködteti, a lelket felemeli; de kevésbbé alkalmazható a világi építészet terén, melynél az emeletek szúk korlátai által nyűgözve van, hol nagyszabású méretei, karcsú feltörő idomai beilleszthetők nem lévén, rendszerint az eldarabolás kényszerének vannak alávetve. Azért alig találunk az újabb korban góth stylbcn épült nagyobbszabású világi épületet. Tudom, hogy ez állításomat az angol parlament palotájára való hivatkozással akarandják megdönteni. Tagadhatatlanul szép és nagyszerű épület a Themse p::rtján pompálkodó ezen palota, de csak azért, mert annál az egyházépítészet fogalmai szerint jártak el a belső beosztás czélszertíségének rovására, ott a hatást nem annyira az épület arányai és részletei, mint inkább tornyainak nagyszerűsége által fokozták. T. ház! Ha a sok jeles renaissance ízlésű tervezet mellőzésével országházunkat talán épen az angol példájára góth stylben akarják építeni, hát miért nem iparkodtak ezzel összhangzó tervezetet készíteni? Miért akarják a góth stylt prophanálni s műizlésünket a világ előtt compromittálni ? Hisz góth styl kupolával vajmi ritkán fordul elő; a kupola a bizanczi basilika, a román renaissance styl sajátsága, de hogy a góth stylbe bajosan beilleszthető középkupola mellé még két elcsapott csonka kupolát, jobban mondva mansardtetőt illeszszenek s azzal az egész épületet eléktelenítsék, az valódi építészeti absurdum, ép oly absurdum, mint önöknek azon állítása, hogy a közösügyes rendszer alapján lehet hazánkat éltetni és fentartani. Talán ezen országiári absurdumot kívánják építészetileg is kifejezni és megörökíteni. (Tetszés a szélső baloldalon.) Az a czifra gypsminta képzeletben oda helyezett, de soha ki nem épülő vagy legalább ugy ki nem épülő házcsojiortjaival félrevezetheti a nem szakértőt, de a ki a műépítészeiét csak némileg tanulmányozta is, az legfeljebb megbotránkozik a képtelenségek e conglomeratuma, felett. T. ház ! En átolvastam ugy a ministere]nők ur, mint a pénzügyi és közlekedésügyi bizottságok indokolását beható figyelemmel; de kénytelen vagyok azon őszinte vallomást tenni, hogy mindezen indokolások nagyon felületesek s magukon viselik az elhamarkodás jellegét. így a ministerelnök ur indokolása mondja, hogy az egyhangúság megtörése és a főváros képének élénkítésére „egy romanticus stylben épült nagyobb szabású épület jótékony hatást fog gyakorolni". Hát t. ház, én a romanticus styl létezését nem ismerem s nem is tudom elképzelni, ha erkélyére Júliát Rómeójával képzeletben oda nem varázsoljuk. Ugyanez indokolás a csúcs-íves stylt hazánk történeti múltja s alkotmányának ős időkből származó fejlődésére való tekintetből ajánlja. De t. ház, az ősidőkre, sőt a nagy időkre való hivatkozás épen ellenkezőleg a köríves román stídt vagy az ős classicus kor mtíalakjainak felelevenítéséből származott újjászületési — renaissance — stylt követelné, mert a csúcsíves építészet nem hazánk fény, hanem inkább hanyatlása korszakában divott. Ha Nagy Lajos korszakát veszszük fénykornak s azt akarjuk testesíteni, annak akarunk egy kő-epopeát emelni: akkor román vagy köríves ízlésben, ha Mátyás király korszakát veszszük: akkor az újjászületési modort kell vala alkalmaznunk, mert épen ezen legnagyobb s Bécset megrendszabályozott királyunk volt az, a ki az olasz renaissance nemes Ízlését Itáliából hozott építészek által honosította hazánkban. S én megvallom t. ház, hogy Olaszország e korból származó valóban nagyszerű monumentális épületei közt kerestem volna az utánzandó mintát, a mi sokkal alkalmasabb lett volna történeti nagy multunk érzékítésére, mint a világi vagy profán építészetre kevésbé alkalmas csúcsíves styl, a mely iíyen költséges, kevéssé szilárd és a mely különben is sok aprólékos részleteinél fogva igen hosszas építési időt kivan. (Tetszés a szélső baloldalon.) Az indokolásban felhozatik, hogy azért kell már most nyakrafőre elfogadnunk e tervezetet s megszavaznunk a költségek első részletét, mert a milleniumra bevégezni óhajtják. Ha mi ezt ezredéves nemzeti lételünk emléképületévé akarjuk tenni s évezredes fordulójára bevégezni akarjuk: akkor eo ipso le kell mondanunk a csúcsíves stylről, mert az először nem korjelző s másodszor a kívánt időre el nem készíthető; (Ugy van! a szélső baloldalon) hisz tudjuk a csúcsíves építészet azon sajátságát, hogy az igen hosszú időt igényel, tudjuk, hogy a nagyobbszertí csúcsíves épületek századok hosszú során át épülnek és soha teljes befejezést nem nyernek, ugy hogy Európának nincsen egyetlen egészen bevégzett csúcsíves épülete, még az 5 száz évig épült kölni dom sincs tökéletesen befejezve, mert épen finom díszletezése, ablakainak gyöngéd díszművészete, kimagasló karcsú tornyacsai úgynevezett fialei és kicsipkezett csúcsművei a folytonos rongálásnak, töredezésnek vannak kitéve, főleg a mi viharos éghajlatunk alatt, s így ha mi állandó országházunkat az elfogadásra ajánlott tervezet szerint építendnők, akkor
