Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-352

352. országos illés májas 1. IÍS84. 79 el kell arra jó előre készülve lennünk, hogy azt nem a megszabott 10 év, hanem egy félszázad alatt sem fogjuk egészen bevégezni, mert a mikor bevégzettnek hinnők, akkor már ismét újból kell kezdenünk az alapos kiújítást s évente pár száz ezer forintot ráfordítani. (TJgy van! a szélső bal­oldalon.) Valamint arra is el kell készülve lennünk, hogy ha a puszta épületre, vagyis a falakra 9 l /s milliót irányozunk elő : az a stylszeríüeg ki­viendő kül- és belső felszereléssel együtt még egyszer annyiba vagyis 20 millióba bele fog kerülni, ha azt túl nem haladandja. (ügy van! a szélső balfelöl.) Én, t. ház, igen jellemzőnek találom, hogy ugy a ministerelnök ur, mint a bizottságok indoko­lásai és e tervezet, sőt még a költségelőirányzat­nak elfogadására is főindokul a bécsi városházát hozzák fel. No hát t. ház, ha más ok nem lenne, ez egy is óvatoságra intene engem, mert én a Bécsre való hivatkozástól irtózom, főleg akkor, midőn az nagy multunkra való hivatkozással kapcsolatosan történik, mert mindig felsír mellette a Bécs miatti kedvezésből előidézett lealáztatása és gyarmati alárendeltsége szegény hazánknak. A pénzügyi bizottság azt mondja, hogy „a fényes országház is fokozni és megszilárdítani fogja a nép hazafias érzületét és az államhatalom iránti tiszteletét". A közlekedésügyi bizottság lel­kesedve kiált fel indokolásában, hogy „a nagy proportióknak megfelelő épület hirdesse Magyar­ország megszilárdult önálló állami voltát". Csakhogy t. ház, erre nem elég az ily szép phrazis, mert bármily fényes világra szóló ország­ház sem fogja a nemzet önérzetét megszilárdítani, a mig önök a kishitüséget a hatalom polczáról hir­detik, a midőn a nemzetnek folyton azt prédikál­ják, hogy nem elég erős az önállóságra, nincs megérve az állami függetlenségre s azért le kell mondania vére és pénze feletti rendelkezésről. T. ház, a mig önök ilyen tanokat hirdetnek és hirdettet­nek lapjaik által: építhetnek bárminő monumentális országházat, az a nemzet önérzetét emelni nem, hanem önök meghunyászkodását és önmegadását még kirívóbbá fogja tenni. A nagy, az impozáns épület, Magyarország önálló állami voltát hirdetni nem fogja, ha önök annak atributumait egymás után adják fel; s ezredéves alkotmánynyal és ön­állósággal dicsekvő hazánkat oly helyzetbesodor­ják, hogy az újdonsült Kománia, Szerbia és Bul­gária, sőt a parányi Montenegró is sajnálkozva és lenézőleg tekinthet ránk. Én magam is elismerem egy állandó ország­ház építésének szükségét, cl azt, hogy ezen ideig­lenesen összetákolt hajlékban soká nem maradha­tunk nemcsak életbiztonsági és egészségügyi szempontból: hanem az ehhez kötött gyászos em­lékek miatt sem, hisz e ház sötét ravatala hazánk államiságának és függetlenségének. Itt szavazták le legszentebb jogainkat, itt pazarolták el ezred­éven át megtartott államjavainkat. Itt csinálták roppant államadóságainkat. E háznak törpe, nyo­mott ivei végzetszerű nyomást gyakorolnak a nép­képviselet kedélyére és önérzetére. Itt bajos sza­badon lélegzeni, e ház rósz világítása homályban tartja sokak gondolatszabadságát. A tékozlás, a jogfeladás, a lenyügöztetés e speluncájából szabadulnunk, állandó országházat építenünk kell. Azt is megengedem, hogy ha már építünk, az legyen imposans s a nemzet fönségi jogával összhangzatosan nagyszerű; de az előirány­zott s azt bizonyosain kétszeresen túlhaladandó ösz­szeget, főleg ezen esetlen tervre elpazarolni nem vagyok hajlandó, mert kétségtelen, hogy 3—4 millió írttal lehet nagyszerű és a czélnak |meg­felelő állandó országházat építeni. A kérdés nem olyan, hogy azt elhamarkodva az országgyűlés szétoszlásának végperczeiben meg lehetne oldani, de nincsen is a kérdés a tanácsko­zásra előkészítve, a terv szakszeruleg megvizs­gálva sem volt s innen magyarázható ki az, hogy az egész épület conceptiója, úgy mint stylje elhibázott, hogy van annak 18 kis udvara; de levegője, világossága mégis hiányzik. Alsó két osztálya csak talapzatul szolgál a 3-ik emeletre felbigyesztett termeknek, holott alant az osztály­termek s más*szükséges helyiségek elhelyezhetők s a felső rész csakis a tanácskozási termek elhe­lyezésére vonathatott volna össze, mi által az épü­let ellaposodásán is segítve lesz vala s elkerülhető lett volna az, hogy a felvezető lépcsőzet magas­sága miatt emelőgépekről legyenek kénytelenek gondoskodni, melyen az idősebb képviselőket oda felvontassák. (Derültség.) No t. ház, ily absurd berendezés már előre ingerli a nevető szerveket. Egyáltalában egy rögeszme, a csúcsíves styl alkalmazásának rögeszméje uralogta és uralgja a helyzetet; ennek akarnak mindenképen érvényt szerezni s azért a pályázat útján beérkezett többi tervezeteket egészen mellőzték, pedig azok közt van néhány igen szép renaissance stylben tervelt oly épület, a mely 3—4 millió írttal kiépíthető lenne s mely úgy imposans volta, mint építészete és belbeosztásának czélszerüsége által minden te­kintetben fölötte áll ezen ránk erőszakolni akart roppant költséges tervezetnek. De t. ház! Mi nem is vagyunk feljogosítva e tervezet végleges elfogadására, annál kevésbé az építkezés megkezdésére, mert a fővárosnak e terv bemutatva, a közmunkák tanácsa által helyben hagyva nem veit, már pedig törvényeink értelmé­ben e nélkül még csak egy kis kerti épületet sem lehet emelni, annál kevésbé lehet egy ily monu­mentális s a főváros tulajdonát képező corsót el­foglaló mtíépületet létrehozni, úgy tudom, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents