Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-352

'iü2. országos ülés MAjns 1. 188!. csak nagymérvű pénzáldozatok árán lesz valósít- 1 ható, voltak olyanok, kik luxusnak tekintették, i mely a fővárosnak sem pénzügyi viszonyaival, sem pénzerejével arányban nem áll. A törvényhozás azonban előrelátásában nem vette figyelembe ezen jóslatokat, nagyobb bátorsággal tekintett a jövő elé és helyesebben mérlegelvén a főváros fejlődésképességét, a sugárút megnyitását elrendelte. És ime alig 12 évvel később mit látunk ? Azt, hogy a sugár-út készen áll sokkal gyorsabban, mint azt bárki közöttünk esak reményleni is merte volna. De különben is a törvényhozás ez irányban meg tett mindent, hogy a főváros fejlődése és felvirágzása, a mi magában nagy fontosságú államérdek, előmozdítassék. És én meg vagyok győződve, hogy a törvényhozás ezen fontos czélt szem előtt tartva, ezentúl is meg fog ez irányban tenni mindent, de épen azért, mint az államnak és különösen mint a fővárosnak polgára kivánom és óhajtom, hogy ezen épület, melyet az állam emel magának, a városi házak nagy tengerében, ez a ház, mely hivatva van a város aok palotái sorában az állameszmét képviselni, az az épület ugy alakzatának nagyszerűsége, mint szépsége és fénye által minden más épületet messze túlszárnyaljon, akár magánosok szorgalma, akár a község közreműködésével jöjjenek létre. És méltóztassanak elhinni, hogy 1880. óta, mióta az országház építése elhatározatott, igy fogták ezt fel mindenütt, összekapcsolták ele a nagyszerűség eszméjét és igy fogták fel ^zon művészek és építészek is, kik a pályázat alapján terveiket benyújtották, mert egy-két kivéellel, melyek egyáltalában nem voltak számbavehetők, valamennyi terv annyira magán hordja a nagyszerűség bélyegét, hogy ha azoknak bármelyike került volna a kivitel alá és az abból származó költségek, ha nem ütöttek volna is enynyire, mindenesetre megközelítették volna azon összeget, melyet a kormány most kivan. Végül egy rövid megj egyzést. Magyarországot saját belső erején kivül ezen ponton a keletnek és nyugatnak összeforrási pontján kétségtelenül fenntartotta azon egész Európában érzett szükséget, hogy ezen ponton kell lenni egy államnak, mely mint ezt Magyarország a múlt századokon át tette, ne csak bírjon tudomásával saját hivatásának, de erejének átérzésével is azon feladatokat, melyeket kell, meg is oldhassa. Ezen feladat, ezen hivatás vár ránk, most a második évezred megkezdése alkalmával is. Ennélfogva óhajtom, hogy a magyar államnak minden nyilvánulása lehetőleg egyszersmind messze szóló jele legyen a magyar nemzet erejének is. És méltóztassanak elhinni, végig tekintvén a Duna folyam egész mentén, onnan, hol Németországban eredetét veszi, egész a keletig, hol a Fekete tengerbe ömlik; ha ezen mintázat, mely be van nyújtva, elfogadtatik, egy dolog iránt méltóztassanak kétségtelenül meggyőződve lenni, hogy az egész Dunaparton ez lesz a leghatalmasabb épület. És én igazán kivánom, hogy ez is legyen, hogy ezzel meg legyen mutatva, hogy e nagy folyó dereka fölött a magyar állameszme uralkodik, hogy ez által jelezve legyen, hogy a magyar állam ezentúl második évezredben, a rá háramló feladatoknak meg akar és meg tud felelni Európa érdekében. (Helyeslés jobhfelől.) E szempontokból kiindulva, a pénzügyi bizottság a kért 9 és fél millió összeget magasnak nem tartotta, annál kevésbé, minthogy ez esak 10 évi részletekben kéretik. Minőezek alapján bátorkodom a t. háznak a bemutatott törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Orbán Balázs: T. ház! A túlpazar építkezés minden korban, ugy a byzancziak, mint a rómaiak, valamint III. Napóleon idejében is a hanyatlás korszakáraesik. Ez nálunk is a közösügyes hanyatlás egyik szomorú kortünetét képezi. Városrészek lerombolásával keletkező sugár- és körutak, pazar fénynyel kiállított csecsebecsés középületek, hasilika, melyen mindig többet bontanak, mint a mennyit visszaépítenek: ép ugy napirenden van nálunk, mint az utolsó Napóleon idejében, ki szintén a külmáz által akarta nemzete leigáztatásának szégyenét leplezni. Itt is a külpompával akarják a lényeg hiányát pótolni, szabadságunk és függetlenségünk romjain építenek pompás palotákat, sugár- és körútakat. A népképviselet meghamisítását, a parlamentarismus elfajulását, a szavazó gép romboló működését: fényes országház külpompájával akarják maskirozni s élőnkbe adnak egy 9 és l

h milliós költségvetést s annak sietős megszavazását kérik, hogy az által a jövő országgyűléseket a bevégzett tény kényszerhelyzetébe sodorjuk s pazarlásuk btínrészessévé tegyük. T, ház! Az eddigi előzmények, a vám-, posta paloták, a vajda-hunyadi s más restaurátiónális műveletek példái és szomorú tanúságai után csaknem bizonyosak lehetünk, hogy a 9 és V* millióra előirányzott országház két annyiba fog kerülni. Vájjon hazánk olyan helyzetben van-e, hogy ily roppant összeget kiadhasson? De eltekintve a mi pénzügyi kalamitásunk közepette okadatolhatlan e túlköltekezéstől, tisztán építészeti, szépészeti és czélszerűségi szempontból is az elfogadott tervezet a legszerencsétlenebb és a legelhibázottabb conceptiók közé tartozik. Már maga az, hogy Dunapartunk szép corsóját beépíteni, megszakítani és eltorlaszolni akarják, egyike a legszerencsétlenebb gondolatoknak. Megtörik a Dunasor homlokzatát, elzárják a corsót és az alsó rakpartra leépítendő részt a folyam hullám- és jégcsapásainak sez által az egész épületet az alámosás és rokkanásnak teszik ki azért,