Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-352
76 352. országos ülés májas I. 1884. Következik a napirend a pénzügyi és közlekedési bizottság jelentése az á llandó országház építési tervének jóváhagyásáróf^éT^i^^pítés végrehajtásáról szóló 5?9.sz. törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház a jelentést felolvasottnak méltóztatik tekinteni és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. Országh Sándor előadó: T. ház! Miként emlékezni méltóztatnak, az 1880: LVIII. t.-ez.-ben elrendeltetett egy új országháznak építése és ezen építés helyéül a főváros balparti területén fekvő n. n. Tömőtér jelöltetett ki. Ezen törvény intézkedésének végrehajtása czéljából a kormány egy országos bizottságot alakított, a melyben a két elnökén és több ragján kivül az illető ministeriumok, a közmunkák tanácsa és a fővárosi hatóság is képviselve volt. Ez országos bizottságnak előterjesztése alapján a szükséges tervek beszerzése czéljából pályázat hirdettetett, a melynek határideje múlt évi február havában járt le. A biráló bizottság tanulmányozván a beérkezett terveket, az első díjat egyhangúlag a Steindl Imre építész és műegyetemi tanár által bemutatott csúcsíves, az az gót stylben tartott tervnek ítélte oda és ennek alapján a kiviteli tervezet elkészítése végett magát a most nevezett tanár úrral érintkezésbe tette. Steindl tanár több mint egy évi újabb munkálkodás után végre bemutatta a kiviteli terveket, azok a bizottság által újabban tárgyaltattak, az épület mintázata néhány héten át a műegyetem egyik termében közszemlére ki volt téve és a kormány annak tervezetét a maga részéről elfogadván, azt azon kéréssel terjeszti most a t. ház elé, hogy az annak végrehajtására szükséges 9 1 / i milliónyi költséget megszavazni, illetőleg engedélyezni méltóztassék. A törvényjavaslattal 'ugy a közlekedési, mint a pénzügyi bizottság behatóan foglalkoztak és azt a t. háznak elfogadás végett ajánlják. Én nem kivánok sem a törvényjavaslathoz mellékelt indokolásnak, sem a két bizottság jelentésének részletezésébe bocsátkozni, mert azok ki levén nyomatva és kiosztva, kétségkívül a ház minden tagja előtt ismeretesek. De méltóztassanak megengedni, hogy előadói tisztemnél fogva két észrevételre reflectáljak, a melyekkel itt-ott találkazunk e törvényjavaslat ellenében és a melyeknek egyike az építési stylre, a másika pedig a kért költségösszegre vonatkozik. Az építészi stylt illetőleg legyen szabad felemlítenem, hogy visszatekintvén hazánk múltjára és történelmére, ugy tapasztaltuk, hogy a 13. század vége óta, midőn t. i. a gót styl hazánkban uraikod óvá lett, épen azon századokon át, midőn a magyar állameszme az Anjouk és Hunyadiak korában leghatalmasabban nyilvánult, azon korban valamennyi egyház és világi épületünk gót stylben építtetett, sőt mintán a magyar monarchia első századaiban emelt épületek román stylben építtettek, azonban a bekövetkezett viharos századok alatt tökéletesen elpusztultak, csaknem azt lehet állítani, hogy minden a mit általában építészi műemlékek tekintetében a múltból birunk, csaknem kizárólag gót stylű. És ennek ellenében — igénytelen felfogásom szerint — nem bírhat súlylyal azon körülmény, hogy a Budapesten uralkodó styl kétségtelenül a renaissance, mert ezzel találkozunk Európa minden városában, mely az utóbbi századokban különösen fejlődésnek indult; sőt épen ezen általános divattá vált styl daczára azt látjuk, hogy más meg más városokban kiváló középületek a világiak is épen gót stylben állíttattak elő, sőt igen sokan vannak, a kik hangoztatják, kívánatosnak tartják, hogy a renaissance styl omnipotentiája megtöressék és valahára bírjunk monumentális épülettel azon stylben, melyről azt mondja Ipolyi Arnold kitűnő régészet tudósunk: hogy ez az a styl, melyben az építészet virágzásának tetőpontját érte el. A stylre vonatkozólag ezzel befejezem előadásomat, nehogy a ? ház türelmét igen hosszas ideig vegyem igénybe (Halljuk!) és áttérek a költségekre. Az országház építésére a legutóbbi időben befejezett bécsi városházi épület költségeiről vett számítás alapján 9 és fél millió frtnyi összeg előirányoztatik. Tekintve azonban azon nagymérvű tervváltoztatásokat, melyek a bécsi városház építése alkalmával foganatba vétettek és azon kedvezőtlen viszonyokat, melyek az építési költségeket tetemesen felemelték, azt hiszem, hogy a 9 és fél millió maximális összegnek lesz tekinthető és igy a kérdés az, vájjon az országház építési czélját tartva szem előtt, ezen költség szükséges-e vagy sem. T. ház, oly épület költségeinek megítélésén él, minő az országház, azt hiszem nem szabad tisztán és kizárólag csak a takarékossági tekinteteknek szolgálniok, dönteniök; ha csupán a takarékossági követelmények, ha csupán a mindennapi szükséglet igényei lettek volna irányadók másutt is: akkor tessék elhinni, hogy a régi görögöktől és rómaiaktól fogva az egész középkoron és az új koron át, nem létesült volna egyike sem azon hatalmas műemlékeknek, melyekre ma a jelen nemzedék bámulattal tekint. Mert azok nem voltak sohasem a napi szükségletek folyományai és nem voltak fvlyományai az akkor uralkodó pénzviszonyoknak, hanem mindenkor magasabb, ideálisabb felfogás folyományai voltak, képviselői voltak mindig valamely nagy nemzeti politikai eszmének, melynek az illető nép vagy nemzet messze látszó kifejezést akart adni. És gondolom e tekintetben elég fontosnaktekiütetik az országház is. Különben erre épen a fővárosban igen közel eső példa van. Mikor 14—15 évvel ezelőtt a sugárút eszméje megpendittetett, igen sokan voltak akkor, kik oly vállalatnak tekintették, mely csak hosszú idő alatt
