Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-351

72 351. országos ülés április 30. 1884. nagyrésze a t. mtnistcrelnök ur kormányzat;; alutt keletkeztek, oda jutottak jelesen, hogy alig lehet azokat ma már másoknak tartani, mint ezifra szűrbe öltözött centrálisaimnak és bureaucratiának. (Zajos helyeslés balfelöl.) A t. ministerelnök ur összefoglalva interpellátióm több pontját, szólott még a többek közt azon szerződéses postamesterekről, kik a választási mozgalom idejében hivatalukból elbocsáttattak. Nincs könnyebb t. ház, mint általánosságban valakikről azt mondani, hogy miután hivatalukat elhanyagolják vagy talán foglalkozásuk incompatibilis azon másikkal, melyet mint tanítók teljesítenek, ennélfogva kell, hogy hivataluktól felfüggesztessenek. (Ugy van! balfeló'l.) Tisza Kálmán ministerelnök: Nem hivatalnokok! Horánszky Sándor: Hát szerződéses postamesterek, Ebben azonban csak három körülmény csudálatos: az első az, hogy ez ép a választási mozgalmak alatt történt, a második az, hogy a szerencsétlenség véletlenül és egyszerre annyi egyént ért és a harmadik az, hogy ezek véletlenül mind ellenzékiek voltak. (Derültség balfelöl.) Tény azonban az is, hogy a választási mozgalmak alatt az ő felmentésüket megelőzőleg nyíltan hirdette egyik hivatalnok, hogy ha e postamesterek nem támogatják a kormánypárt érdekeit, vagy pláne az ellenzékkel tartanak,hivatalukból elfognak bocsáttatni és ime 6 nappal később ez meg is történt. (Hosszan tartó zajos felkiáltások balfelől: Gyalázat!) A mi a t. minister urnak az általam hozzáintézett kérdések 6-ára adott válaszát illeti, hogy t. i. szándékozik-e intézkedéseket tenni, hogy ehhez hasonló esetek az ország más részeiben az általános képviselőválasztások alatt elő ne forduljanak, a t. ministerelnök ur azt méltóztatott mondani, hogy miután ő a hontmegyei választási eljárásban semmiféle visszaélést nem lát, tehát ha hasonló eljárás kövcttetik az ország más részeiben, erre vonatkozólag intézkedésnek szüksége fenn nem forog. Ez, t. ház, semmi egyéb, mint nyilvános felhívás a államhatalomnak részint közvetlen, részint közvetett rendelkezése alatt álló tisztikarához, hogy ők tehetnek mindent, a miért őket criminaliter üldözni nem lehet; és ez esetben nemcsak hogy semmi intézkedés szüksége fenn nem fog forogni, hanem talán még megtörténhetik az, a mi az ottani kir. mérnökkel történt, hogy ő hamarosan elő is léptettetett, sőt a mint ott a közvélemény is beszéli, 8 évvel ezelőtt is hasonló buzgalomért tüntettetett ki, íuoudom ez egyenes felhívás Magyarország tisztikarához, hogy nekik teljesen szabad a vásár és ők hatalmukat, melyet az ország nem egy pártjától, hanem annak minden lakosától nyertek, felhasználhatják arra, hogy a választások Magyarországon meghamisittassanak, sőt ha a formák mindig megőriztetnek, talán még ezért elismerést is kapnak. Ezek kétségtelenül beteges állapotok és ezen beteges állapotoknak sajnos jelenségei nemcsak Hontmegyében, de az ország többi részeiben is mutatkoztak. Én nem akarok ezúttal erre kiterjeszkedni, csak egy megjegyzésem van és ez az, hogy igazi államférfiunak kétségtelenül első rendű feladatai közé az tartozik, hogy ne csak kormányzata alatt és idejében ne történjenek ilyenek, hanem alkotásaiban is hasson oda, hogy azok oly természetűek legyenek, hogy Magyarországon a közélet, a politikai élet meghamisítva ne legyen és nyilvánulhasson az ugy, a mint az az illető választóknak ezerféle módon való intimitálása nélkül kell, hogy nyilvánuljon. Miután a 1 ministerelnök ur válasza az általam előterjesztetteknél fogva nem elégíthet ki, mert hiszen az, a mit igért, hogy t. i. ha a választási eljárásnál visszaélések történtek, intézkedni és gondoskodni fog, hogy azok meg is toroltassanak, be nem következett, a dolog természetéből folyik, hogy a választ tudomásul nem veszem, és annak tárgyalás végetti napirendre tűzését kérem. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak egy pár szót kívánok röviden válaszolni a képviselő ur megjegyzéseire. (Halljuk!) Az első az, hogy a képviselő ur arra, hogy a megyeházánál kortestanya volt, felhozta bizonyítékul, hogy a választás napján — mint monda — a megyeház udvarán hordók voltak és egy banda játszott. Én, t. ház, felelhettem azokra és azon időkre, a melyekre a képviselő ur interpellatiója kiterjedt. Én nem tudhattam, mint ő — ugy látszik — tudta, hogy később mi fog történni, arra tehát ki nem terjeszkedhettem. De ismétlem, ha a t. képviselő uraknak az volt czéljuk, hogy ha történtek visszaélések, azok megvizsgáltassanak és megbüntettessenek, akkor az egyedüli helyes mód volt, miután a választás megtörtént, petitió útján követelni a vizsgálatot. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Igaz! Ugy van! Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Ez az egyik, a, mit meg kívánok jegyezni. Hoitsy Pál: Nem erről interpellált! Tisza Kálmán ministerelnök: Engedel met kérek a képviselő úrtól, kinek mindig kifogása van az én nyilatkozataim ellen, a mit egyébiránt nagy örömmel fogadok, engedelmet kérek, ha az interpelláló beszélhet ilyenekről és húzhat le azokból következtetéseket: talán nekem is jogom van azokra megjegyzést tenni. {Élénk helyeslés iobbfelöl. Ugy van!) A másik, a mire megjegyzést kívánok tenni, az, hogy a választásoknál korteskedések történni szoktak, helytelen, illetlen dolgok elkövettetni, ez, saj-