Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-351

70 S5I. nrsKÍís'fs isié mondjak, annyi erélye fejtett ki, {herültség jóbbfelől) ha egyes bebizonyítható eoncret esetek lettek volna, bizonyosam nem mulasztották volna a választást kérvénynyel megtámadni és a ház ítéletére appellálni. (Ellenmondások és mozgás a baloldalon. Félkiál ások a szélső baloldalon: Jó helyre jött volna!) Nem tehetek róla, ha a t. képviselő urak oly csekély súlyt fektetnek a ház többségének véleményére ; de ha még oly csekély bizalommal viseltetnek is iránta: n mennyire indokoltnak láthatták az interpellatiót és az abban emelt általános vádakat, holott azt tudomásul venni vagy nem venni ugyanaz a többség fogja, épen annyi indokot találhattuk volna arra, hogy egy adatokkal fölszerelt petitiót nyújtsanak be s ha az igazságtalan többség nem ad is érvényt, felvilágosítsák annak igazságtalanságáról. (Zaj a szélső baloldalon.) I)e ezt nem tették, tehát nem volt mit tenniök. Kérem a t. házat, méltóztassék valaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés jóbbfelől. Felkiáltások a szélső baloldalon: Mi lesz a 14 frttál ?) Horánszky Nándor: T. képviselőház! (Halljuk!) Mielőtt a t. ministereinök urnak interpellatiómra adott válaszára, illetőleg ezen válasznak érdemére nézve nyilatkoznám, szabad legyen mindenekelőtt két megjegyzést előre bocsátanom. Az egyik az, hogy a t.ministerelnök urnak válasza, mint szavaiból kivehettem, azon előterjesztéseken alapszik és nyugszik, a melyeket ő e tekintetben Hont vármegye főispánjától, (Mozgás és derültség a jobboldalon. Halljuk!) részben pedig Hont vármegye azon tisztikarától kapott, melynek nagy része az általam annak idején előadottak és ma még bővebben felsorolandók szerint tényleg részesei valának azon — ma már egész határozottan mondom — nagy visszaéléseknek, melyek ott az interpellatió anyagát képező választás alkalmával történtek. A rokonsági typus kétségtelenül meglátszik egy felől az ott történtek, másfelől pedig a nyert válasz közt; meglátszik, hogy egy gyárban készültek ugy azok, a mik ott történtek, valamint azon adatok is, a melyeken a t. ministerelnök ur válasza alapul. Mennyire lehet tehát a kapott válasznak súlyt tulajdonítani, azt Ítélje meg a közvélemény. Másik megjegyzésem az, hogy a t. ministerelnök ur az általam annak idején felsorolt tényeket egyenként legalább beismerte, nem tagadott meg azon tények közül határozottan egyet sem, csakis azon tényeket némileg szépítgetni, magyarázni és fájdalom, ezáltal is buzdítani igyekezett az országnak a bekövetkezendő választások alkalmával kifejlendő actiójánál a tiszti kart, melyre ugy látszik, a t. ministerelnök urnak ezúttal nagy szüksége van. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) A mi magát a válasz érdemét illeti, bátor leszek erre pontonként felelni. Az első az, a mit a t. ministerelnök ur arra $q április 30. 1SS4 nézve mondott, hogy Hont megyében a megyeháza mennyire volt korteskedés tanyája, mennyire nem. Erre nézve csakis azt monda, hogy beismeri azt, hogy ott valóban értekezlet tartatott. No t. ministerelnök ur, ott nemcsak értekezlet tartatott, hanem onnan hordattak ki a kormánypárti képviselő zászlói, ott székelt a kormánypárti jelölt végrehajtó bizottsága, onnan száguldoztak ki a megyei tisztviselők a választást megelőzőleg naponként a kerületbe; a választás napján a főispán szobájától a második, harmadik szoba volt azu. n. evő, ivó terem, hol valóságos dobzódás folyt; (Élénk mozgás a bal- és szélsőbaloldalon. Zaj!) a megyeház udvarán voltak a választás, napján a boros hordók felállítva, (Derültség. Zaj! Halljuk!) a mint ezekre vonatkozólag a választási jegyzőkönyvben is fordul elő egy passus, mely az egyik bizalmi férfi részéről tétetett és ugyanazon megyeház udvarán történt a választás napján az, hogy a banda — a mit magában nem kárhoztatok — a börtönök előtt játszott, a mi mindenesetre nagy épülésére szolgált az ott elcsukottaknak, kik részben a javulás czéljából is vannak ott. (Mozgás a bal- és a szélső baloldalon.) Ezek megtörtént tények t. ház. Ha ez nem kortestanya, akkor én, t. ház, ilyet nem képzelek, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Értekezlet!) mert nem képzelhetem, hogy mi történhetett volna ott még a választások indokából kifolyólag. Ha pedig ezek valóban megtörténtek, lehetetlen mást gondolni, feltenni, hinni, mint a mit tud Hontmegye egész közönsége — mely bizonyára sajnálattal fogja e választ hallani •— hogy mindezek azokból történtek, hogy a jelzett hely valóban kortestanya volt. Ez elől tehát kitérni nem lehet. Egyébiránt a t. ministerelnök ur erre még azt is monda, hogy hiszen ezek a múlt időkben is igy történtek és igy történtek akkor, mikor az illető ellenzéki képviselőjelölt mint kormánypárti képviselő megválasztátott. Hogy történtek-e vagy nem, azt nem tudom. De ha megtörténtek, határozottan rosszul történtek. Ez azonban mutat egyet és ez az, hogy Hontmegye tisztelt főispánja nem változott, az igen t. ministerelnök ur azonban eljutott azon politikai iskolához, a melyben Hontmegye t. főispánja akként excellál, a mint interpellációm szövegében indokolni és igazolni iparkodtam. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mi már az interpellatióra adott válasz második részét illeti: erre nézve engedje meg nekem az igen t. képviselőház, hogy miután akkor, a mikor interpelláltam, még csak sporadicus esetek voltak előttem ismeretesek, ma már egész terjedelmében szolgálják azon listával, mely a törvényhatósági tisztviselői kar jó részének a választások előtti eljárását visszatükrözi és pedig akként, hogy annak minden tétele száz és száz tanúval bizonyítható. (Halljuk! a baloldalon.) Tartozom ezzel