Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-351

351. országos ülés április 30. 18S4. 67 amolyan nézete van, azért a mi akár történt, akár nem történt, csakugyan nem lehet felelőssé tenni, (Helyeslés. 1 A harmadik kérdése a képviselő urnak igy szólt: c) „Lehet-e reménye a Rába szabályozó társulatnak, hogy a t. kormány kezdeménye­zésére történt alakulása és ugyan a magas kor­mány kijelentésére eszközölt malomgátak eltávo­lítása, továbbá jogérvényes tervei és ártérfejlesz­tése alapján még a jelen törvényhozásiszakban, a melyen t. közmunka- és közlekedési minister ur oly intézkedéseket létesítend, esetleg ezek iránt a törvényhozás elé oly javaslatot előterjeszt, me­lyek teljes biztosítékát nyújtják annak, hogy a Rába-szabályozó társulatunk v"zhaszno s ítás alap­jára fektetett tervei kö.-íül azon részletek, melyek a vidék ármentesítése tekintetéből az 1881. szep­tember 7-én kelt 12,070. számú határozattal kivien­dőknek kijelentettek, az ottani ártér birtokosok­nak valóságos segélyezése ugy mint 6 évi inter­cabiris kamatoknak hozzászámítágával 50 év alatt törlesztendő kölcsön nyújtása s ezenkívül a mun­kák költségeihez &z államnak aránylagos és való­ságos hozzájárulása mellett még ez év folyamán megkezdessenek és az ármentesítés munkálatok mindaddig szakadatlan folytattassanak, mig ezek által azon vidék ártereinek termőképessége helyre­hozatik, vissztállittatik és biztosíttatik?" Bátor voltam a harmadik pontot is teljes szö­vegében szószerint felolvasni. Azon eljárás, melyet a képviselő ur felhoz, nem más, mint a tárgyalások és érintkezések foly­tán felmerült eszmék visszatükrözése. Megvallom t. ház, hogy mielőtt ezen legalább is G—7 millió írtba kerülő munkálatokat illetőleg törvényhozási intézkedések eszközlését óhajtanám, vagy mig e munkálat, mely legalább is 4—5 évet fog igénybe venni, tényleg megkezdőinek, óhajtanám még egy­szer megkísérlem az érintkezést és értekezést az érdekeltekkel (Helyeslés) és óhajtom, hogy ugyan­azon nézetet fogadják el, melyet ebben is elfoglal t. képviselőtársam is. Ez ülésszakban tehát e rész­ben előterjesztést tenni nem ígérhetem. Remé­lem azonban, hogy folytattatván a tárgyalások, éppen ugy mint folytattatván Győrrel és Győrszi­gettel a tárgyalások — mert azokat nem ugy, mint a képviselő ur, megszakítottaknak tekintem, hanem folytatandóknak tartom — mondom a foly­tatandó tárgyalásokban azon leszek, hogy az érde­keltek nézetüket megváltoztassák és azon esetben, ha ez sem vezetne eredményre, lesz helyén, hogy a törvényhozási intézkedésre hívjam fel a kép­viselőházat. Kérem a t. házat, méltóztassék felele­temet tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Krisztinkovich Ede: Minthogy az Eszter­házy herczegségnél azon felfogás, a mely eddig zsibbasztólag hatott a legutóbbi napokban, sem a kormánytól, sem a képviselőháztól nem függő ala­kulatok miatt megváltozott és minthogy azon fel­fogás e szerint elenyészett, mely mterpellátióm első és második pontjában van jelezve: azt nem fogom tovább elemezni, hanem eonstatálom, hogy a Magyarországon dívó törvények szerint a több­ség a vízszabályozási társulat alakulásakor con­statáltatik. Ekképen constatáltatván a többség, a köz­munka és közlekedési minister helybenhagyta a Rábaszabályozó-társulat alakulását 14,858. sz. a. 1874-ben és az mást mint a mit a törvény paran­csol és rendel nem tehetett azon activ fellépéssel szemlén, mely szerint a Tiszavidéken, hol sem ártér fejlesztve, sem tervezet készítve nem volt, méjris a kormánybiztos által megkezdettette a munkálatokat, holott nálunk, daczára annak, hogy a tervek elkészültek és az ártérfejlesztéssel együtt jogérvényessé lettek, és daczára, hogy a felszólalá­sokat 1880. május 20-án 15,874. sz a. elintézvén, a közlekedési minister ur azt mondja, miszerint „Mi­dőn fentebbi határozatommal ugy a fennebbi választ­mány, mint a megye közönsége rendelkezését, mely szerint a főtervhe vett munkálatok egy része elhagyandó lenne, hatályon kivül helyeztem; nem volt szándékom azt ezélozni, hogy a társulat már most a főtervhe felvett összes munkákat egyszerre megindítsa, a mennyiben ezt a magam részéről sem tartanám ezélszerű eljárásnak, a siker biztosí­tására szükségesnek tartom, hogy a munkák végre­hajtásának bizonyos sorrendje állapittassék meg és e nagy terjedelmű munkák helyes sorozatban egymásután vétessenek foganatba és fejeztesse­nek be". Ezen sorrendet a minister később meg is álla­pította. Minthogy pedig Magyarország azon vidéke ép oly vízi calamitásoknak van kitéve mint a Tisza vidéke, az által, hogy a ministerium 1875-ben kelt 23,072. számú rendelete folytán a malmok kisa­játittattak és ezzel a vízi calamitás fokoztatott. Tehát ma megint azon helyzetben vagyunk, mint évek előtt és nem tudjuk felfogni, hogy miért az a sok enquet, az a sok magán megbeszélés, midőn Magyarország más vidékén, a Maros és Tisza közt, hol nem tartatott sem enquet és nem voltak helybenhagyott tervek, mégis megkezdet­tek a munkálatok. Nálunk voltak jogérvényes ter­vek és meg volt az enquetezés, de a munkát még­sem kezdik meg, holott már az alapszabályokban ki van mondva, hogy a költségek hosszabb időre felveendő kölcsön utján fedezendők és tényleg megkezdetett a malomkisajátítás által a szabályo­zás, mivel ez által a helyzet megváltozott, ily kö­rülmények között nem tudjuk mi okból kell ma még fentartani azon költséges apparátust és mi okból szerencséltetik az idén végrehajtásokkal a múlt évben víz alatt volt Győr város, hogy a kormánybiztosi költségeket megvegyék azon az elnyomorodott népen, melyet a jelen helyzet még Cl*

Next

/
Thumbnails
Contents