Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-350

350. országom lilás iípvilís 29. 1884. 57 lag illető dunaszabályozási telkek értékét, a mi. körülbelől 825,000 frtra rug, átvállalta a sugárút és körút jövőben leendő fentartását, a mi évenként mintegy 50,000 írtba kerülvén, körülbelől 1 millió értékre vitetik át. Miután a fővárosi hatóság ez áldozatokat meghozta, a kormány most előlép e törvényjavaslattal és kéri nevezetesen először, hogy azon 1.700,000 frt, melyet a közmunkatanács annak idején a sugárút létesítése szempontjából kiadott kölcsönből még eddig az államkincstárnak vissza nem fizethetett, első sorban a nagy-körút megnyitására fordittassék. Igaz ugyan, hogy az 1870: X-ik törvényczikk alapján felvett kölcsön teljesen el van számolva és igy az itt ezentúl várandó térítmények az államkincstár rendes bevételét képezik, de mivel kétségtelen, hogy ezen összeg az 1870: X. t.-cz. alapján felvett kölcsönnek képezi egy részét, melynek első sorban rendeltetése abból állott, hogy a főváros területén szükségessé válandó nagyobb közmunkák létesíttessenek, ezek sorában pedig kétségkívül első rangú fontossággal bír a nagy-körút: a pénzügyi bkottság a maga részéről helyesli a kormány nézetét és indítványozza, hogy ezen összeg e czélra átengedtessék. Kéretik továbbá, hogy a Duna szabályozása által nyert telkek értékesítéséből, továbbá a telektulajdonosok által viselendő kisajátítási és járdafektetési járulékokból befolyandó összegek, melyek körülbelől 5.000,000-ra rúgnak, első sorban szintén a körút nyitására fordíttassanak és azonkívül hatalmaztassék fel a közmunkák tanácsa, hogy az esetleges, ínég szükséges összegekre a most érintett jövedelmi források alapul vétele mellett ezen összeg erejéig hitelműveletet eszközölhessen. Ezen hitelművelet alapján beveendő összegek első sorban magának a hitelműveletnek kamatai és törlesztési részletei fizetésére és csak másodsorban az 1.900,000 frt állami előleg törlesztésére fordítandók, mely egyrészt az 1871. évi XLII. t.-cz. alapján és később egyes budgetek alapján e czélra már fordítva lect. A pénzügyi bizottság ennélfogva eonstatálta, hogy új egyenes kiadás ezen törvényjavaslat elfogadásából az államkincstárra nem háramlik, sőt ellenkezőleg módja és útja jelöltetik ki annak, hogy az államkincstár által eddig engedélyezett 1.900,000 frt előleg lassanként ugyan, de időre! visszatérittetik. A törvényjavaslat ezen első részét tehát a pénzügyi bizottság javaslata értelmében bátor vagyok ezennel a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Helyeslés jobbfelől.) Áttérek a törvényjavaslatnak második részére, mely Budapest jobbparti területnek egyes részein emelendő építmények számára engedélyezendő rendkívüli adómentességről szól. Ha méltóztatnak egy pillantást vetni a Duna két partjára s általáKFFVTI, NAPLÓ. 1881 —84. XV]I. KÖTET. | ban összehasonlítani a főváros jobb és balparti részeit, kétségkívül fel fog tűnni azon óriási különbség, mely a kettő közt van. Az egyik oldalon találkozunk a haladás örvendetes nyomaival, a másik oldalon a hátramaradás és tespedésjeleivel. (Igaz!) A főváros fejlődése, mindnyájunk által óhajtott haladása s az ezekben elérendő harmónia azt hozza magával, hogy a jobboldalnak legalább azon részei, melyek mintegy kihívják az összehasonlítást, némi előhaladást mutassanak, hogy a különbség oly nagyon kiáltó ne legyen. (Helyes!) Valamint másutt, ugy itt is igen hatalmas ösztönnek bizonyul az építési kedv fejlesztésére az adómentesség megadása, mert ha kétségtelen egyrészt, hogy a pesti és budai partok teljesen ugyanazonosak, mégis tagadhatatlan, hogy jövedelmezőség tekintetében a két oldalt egymással összehasonlítani sem lehet és igy kétségtelen, hogy a ki a jobb parton épít, behelyezett tőkéjének arányában kisebb jövedelmezőséggel kénytelen megelégedni, mint milyet elérhetne Pesten. Ezen indokoknál fogva a pénzügyi bizottság az adómentesség eszméjét pártolja és kéri a t. házat, hogy az egész törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság által beterjesztett új szövegezésben elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Herman Ottó: T. ház! Nem azért, hogy ezen törvényjavaslatot ellenezzem emelek szót, hanem csak azon okból, mert érzem, hogy eljött az idő, hogy a parlament a magyar fővárosnak bizonyos viszonyaival foglalkozzék ellentétben azokkal, miket mindig hangsúlyoztak és a melyek csak külső hutásra vannak számítva. Felszólalok, hogy ezek a viszonyok legalább szóba hozassanak. Én constatáloin t. ház, hogy a statistika kimutatja, hogy Budapest fővárosa a halandóság tekintetében valóban majdnem első helyen áll, t. i. a mi a halandóság nagyságát illeti. És mégis ha azt az egész mozgalmat veszszük, mely mindig az alatt ajelszó alatt indul meg, hogy Magyarországnak szüksége van nagy, fényes fővárosra, a halandóság megapasztása nem képezi a törekvés tárgyát, azt tagadásba venni nem lehet. Állítom határozottan, hogy az az irány, a mely itt lábra kapott, csupán csak az u. n. ka szárnyarendszerre törekszik, t. i. lakások dolgában az egészségügyi szempontnak teljes elhagyása, mellőzése mellett tisztán csak a jövedelmezőséget tekinti, nem pedig a főváros népessége minden rétegének szükségletét. Én ezt a magam részéről helyesnek nem találom és üdvözölni tudnék oly intézkedést és reá is szavaznék sokkal szivesebben oly költségre, mely legelőször is arra szolgálna, hogy Budapest fővárosa egészségügyi szempontból jobbá tétessék. A közegészségügytan oly szakférfiai, mint dr. Fodor József s mások határozottan consta| tálják, hogy Budapest fővárosának legégetőbb 8