Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-349

349. országos ülés április 28. 1884. • melyet gr. Apponyi t. képviselőtársam proponált, [ a magam részéről szavazatommal hozzá nem járulhatok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az előttem szólott t. képviselő ur egy szót használt, mely szerintem ezt az egész módosítványt legjobban jellemzi és ez a szó: a praeventiv gondoskodás. Már bocsánatot kérek t. ház, de én ugy fogom fel a dolgot, hogy a mit gr. Apponyi t. képviselő ur még enyhített formában is contemplál, az semmi egyéb, mint hogy egyesek rendetlensége következtében, kivétel nélkül az összes korcsmák és kávéházak megrendszabályoztassanak. Én, t ház, teljesen meg vagyok győződve arról, hogy midőn Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam a múltkor a maga indítványát megtette, azt valóságos vallási megbotránkozásból tette. Nem sértés rá nézve, hogy ő noha a jeunesse dorée-hez méltán számítja magát, áhítatában meg volt zavarva, a mire nézve azonban én fel nem vehetem vele a versenyt a magam javára, t. i. természeti fogyatkozásomnál fogva engem ily lárma meg nem zavarhat. Praeventiv rendszabályokhoz én e helyről soha hozzájárulni nem fogok. Ezeket a dorbélozásokat a maguk természete szerint megbírálva, én a következőleg fogom fel. A legkisebb községnek leggyarlóbb rendőrségi közegének meg van hagyva szabályrendeletileg, hogy minden dorbézolást, lármát és megbotránkoztató cselekedetet, történjék istenitisztelet előtt, alatt vagy után megakadályozzon ; ez hivatalból folyó kötelessége. Ez tehát tisztán rendőri feladat, melyre nézve a legutolsó rendőri szabályzat, a kihágásokról szóló büntetőtörvény egyáltalában elég rendelkezést foglal magában. A második dolog pedig, a miért én ezt meg nem szavazom, az, hogy én is hivatkozhatom tapasztalásra és ez a tapasztalás az, hogy ha valamely községben a tieztességérzet a lakosságnál már oly pontra sülyedett, hogy az istenitisztelet megzavarásától sem retten többé vissza, hogy a templom táján akkor lármáz, mikor istenitisztelet van, annak rendesen maga az illető község lelkésze, papja az oka. (FölkiáltáscJc: Nem áll! Nagy nyugtalanság a jobb- ét a baloldalon.) Ha azt mondja valaki, hogy ő lelkipásztor, hogy a község erkölcsi életére felügyel, hogy a községi életnek irányt ad, akkor rajta fekszik a felelősség, hogy a község népét akként vezesse, hogy az illem és vallásos érzetből hallgasson, mikor isteni tisztelet van. Tehát, miután sem praeventiv dolgokra azt hiszem itt szükség nincs, sem az okot nem lehet ott feltalálni a hol Fenyvessy és Apponyi képviselőtársaim feltalálták, azonkívül a fennálló törvények elég megtorlást tartalmaznak, szerintem az egész módosítvány valóban felesleges és egyáltalában nem alkalmas arra, hogy egy szerves törvénybe, mely az ipar ügyeit rendezi, mint rend- | | őrségi függelék bevétessék. Ennélfogva ahhoz a magam részéről hozzá nem járulhatok. {Helyeslés.) Fenyvessy Ferencz: T. ház! Azok után, a miket Hermán t. képviselőtársam szives volt e házban elmondani, talán személyes kérdésben is szót emelhetnék, de nem akarok azok közé tartozni, a kik saját személyüket minden áron a ház figyelmére erőszakolják; hanem azok táborába sem vágyódom, a kik sohasem az ügyet magát tekintik, hanem mindig azon személyt, a ki előhozta. Pedig ezek közé tartozott az előttem szólott t. képviselőtársam, midőn azt akarta fejtegetni, hogy vájjon vallási buzgalom volt-e az, mely engem indítványom tételében vezetett? En, t. ház, midőn indítványomat bátor voltam a ház elé terjeszteni, mintha csak gondoltam volna, hogy találkozik egy Hermán Ottó a házban, a ki nem az ügyet tekinti, hanem az indítványozó személyét: nyíltan azt mondtam: „Ne az én csekélységemet méltóztassék nézni a fontos tárgynál, hanem az ügyet.* Tehát én magam elismertem szerencsétlen bűnös voltomat, {Derültség a baloldalon) hanem igenis, mert tapasztalásból tudom, hogy a templomok közelében vannak korcsmák, melyekben épen akkor, mikor az istenitisztelet foly, a korcsmában levők az istenitiszteletet lármájukkal, zenéjükkel zavarják és erre nézve példát is hoztam fel, ez indított engem arra, hogy indítványomat beterjeszszem. T. ház! Hogy mennyire elfogulva szólt Hermán Ottó t. képviselő ur akkor, midőn a papokat hiyja fel, hogy azok tanítsák meg a népet az isteni tiszteletnek tiszteletben tartására, már az által is bebizonyittatik, hogy hiszen nem azon vallásfelekezet hívei dorbézolnak a templom melletti korcsmákban akkor, midőn az istenitisztelet foly, hanem más vallásfelekezet hivei! Hiszen felhoztam keresztény isteni tisztelekkel szemben űzött zavargások mellett egy példát, hogy tudok egy várost, a hol a zsinagógával szemben levő korcsmában akkor, midőn egy templomban istenitisztelet tartatott, a „zikczene-zakczene" nótával zavarták az istenitiszteletet. Remélem ezek csak nem zsidók voltak és a zsidó rabbinak ehhez csa,k semmi köze nem lehetett. (Derültség.) Egyet csodálok és ez az.hogy Hermán képviselő ur akkor, mikor ezen tárgy a képviselőházban először szóba hozatott, daczára annak, hogy jelen volt és a mint tudom, éber figyelemmel hallgatta az itt történőket, még sem találta jónak akkor felszólalni. Miért? Mert akkor nem Apponyi t. képviselőtársammal állt volna szemben, a ki nem az ő pártjához tartozik, hanem Polónyival, Hoitsyval és Ugron Gáborral. És mit mondottak ez ügyről Hermán képviselő ur pártbelijei?! Azt mondta Hoitsy Pál t. képviselőtársam a módosítványra vonatkozólag: „T. ház! Én magam nagyon mel| lette vagyok, hogy olyankor, midőn istenitisztelet