Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-363
550 .363. oruágos üléc májas 17. 1884. hó 20-án d. e. 11 órakor fog ő csász. és apóst. kir. Felsége által a budai királyi várlak nagytermében ünnepélyesen berekesztetni. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a ministerelnök átiratát). Elnök: Az átirat tudomásul vétetik. T. ház! Szentiványi Kálmán képviselő ur egy levelet intézett hozzám, melyben jelenti, hogy választó-kerületében, Szentháromság községben, ellene erőszakoskodás követtetett el (Halljuk! Halljuk!) és annak megtorlása végett gyors eljárást eszközöltetni kér. Itt van a levél mellékleteképen egy nyilatkozat a választói részéről. Nem tudom, méltóztatik-e a t. ház kívánni, hogy a levél felolvastassák ? Lehetne talán a kérvényi bizottsághoz utasítani azzal, hogy még ezen országgyűlés folyama alatt tegyen róla jelentést. Mivel azonban a ház már nagyon rövid ideig marad csak együtt, lehetne az ügyet a levél felolvastatása után a belügyminister úrhoz utasítani a netalán szükséges intézkedések megtétele ezéljából, bár szokatlan eljárás, mert a t. ház ilyen kérdésekben mindig a bizottság jelentése után jár el. Polónyi Géza: T. ház! Én nem tartom czélszerünek, hogy a levél a kérvényi bizottsághoz küldessék, mert ha hétfőn lesz az utolsó ülés, akkor a bizottság a házszabályok azon követelményének, hogy a kérvény három napig helyeztessék el a ház irodájában megtekintés végett, még az esetben sem felelhet meg, ha ma tartja ülését. A kérvényi bizottság a múltkor megtartotta utolsó ülését és nem hiszem, hogy azon helyzetben legyen, hogy a jelentést hétfőn beterjeszthesse. Ennélfogva feleslegesnek tartom, hogy a jelentés a bizottság elé utasittassék, hanem méltóztassék a másik alternatívát elfogadni, hogy az a belügyministernek adassék ki a megfejelő intézkedések megtétele ez élj áb ól. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, ezt is lehetne tenni, mert az eredmény valószínűleg minden esetben csakis ez lehetne. Almásy Sándor: T. ház! Én is hozzájárulok ahhoz, hogy a levél a belügyministernek kiadassék, de mégis kérném a levélnek felolvasását. (Helyeslés.) Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa Szentiványi Kálmán levelét, mely igy szól) : Nagyméltóságú Elnök ur! Kegyelmes uram! Mint a képviselőház hatósága alatt álló képviselő, kötelességemül ismerem a következő sajnos eseményt tiszteletteljesen bejelenteni; ugyanis: Folyó év és hó 11-én ny.-gálfalui birtokomból a szomszédos Szentháromság községébe utaztam egy pár birtokostársam társaságában, azon ezéllal, hogy ottani választóimat meglátogassam és őket rendes beszámoló-gyűlésemre meghívjam. Szentháromság végén néhány felbérelt és előttem nyilván biztatott ember lovaimat megragadta, kocsimat feltartóztatta és útitársamat visszatérésre kényszerítette. Elöljárót hasztalan szólítottam; egy tétlen népcsődületet láttam magam előtt, kik között, a nemválasztó vezető-kortes és minden látszat tanúsága szerint felbérelt czimborái uralták a helyzetet. Látva ezen terv szerint előkészített nyilvános erőszakos fellépést, hogy a beláthatlan következményeket megelőzzem, szekeremről leszállottam, útitársaimat is hasonlóra és önmérsékletre intvén és igy fogatomat az erőszakoskodók kezei között hagyva, a községbe menni szándékoztam. A rakonezátlankodók vezetője életveszélyes eszközzel fegyverkezetten czimboráival utunkba állt, s nékem a szabad háborítatlan menetet megengedték ugyan, azonban a kezemet tartott útitársamat erőszakkal elválasztották tőlem, s erőszakkal visszahurczolták, a földre verték, s ütlelegelni kezdették; ezt látva, magam közbevetettem s komoly figyelmeztetéseimmel ugy vélem, egy véres jelenetnek vettem elejét. Ily körülmények között útitársaimat kocsimmal vissza a határszélére utasítottam, azon hozzáadással, hogy ott bevárjanak, s midőn kocsimban ülő útitársaimat az utánuk rohant rakonczátlankodók elől biztosan menekülni láttam, beindultam gyalog a nevezett községbe, hogy ez eseményt a községi előljáró tudomására hozzam és hogy czélonihoz képest választóimmal érintkezhessem. Az esemény helyszínéhez nem nagy távolságban az utczán, kapu előtti padon ülve, többek társaságában találtam a falu elöljáróját, ki látszólag megbotránkozással vette tudósításomat és hiteseivel azonnal is megindult a rakonczátlankodók keresésére, jelentése szerint azonban már nem talált senkit sem. Ezután több választóim által kisérve, egy székely birtokos házához tértünkbe, hová elöljárók és több választók összegyűlvén, közöltem velük elől jelzett czélomat. Az egybegyűltek a 7. alatt eredetiben mély tisztelettel mellékelt nyilatkozatot állították ki és irták alá. Hallomás szerint a falu más végén Ny.Gálíálváról meghallgatásomra érkezett néhány előkelő székely birtokost már odaérkezésem előtt méltatlan erőszakoskodásnak tette ki ugyanazon lázongó és választási joggal nem bíró csőcselékés ott talán véresebb jelenet játszódott volna le. Ez, lehető röviden összefoglalva, a tényállás: Ezen brutalitás ellen f. hó 12-ről napozott körülményesebb beadványommal megtettem rendes bűnvádi bejelentésemet a marosvásárhelyi m. kir. főügyészséghez. Tiszteletteljes ezen jelentésem után pártatlan gyors és teljesen szigorú eljárást kérek és várok, ne
