Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-362

242 362. országos ftlés mftJHs 15 1884. élni. Ennélfogva következő módosítást vagyokbátor a t. háznak ajánlani (olvassa): Az első szakasz ne a pénzügyi, hanem a közgazdasági bizottság szövegezése szerint fogadtassék el és hozzáteendő a következő: „az ily erdővásárlásokról a kormány által évenként a költségvetéssel együtt, részletes jelentés terjesztessék elé." (Helyeslés bálfelöl.) Irányi Dániel: T. ház! Én teljesen oszto­zom azon nézetekben, melyeket ugy Hermán Ottó, mint G-aal Jenő t. képviselőtársaim imént ki­fejtettek és csatlakozom azon indítványhoz, melyet az utóbb nevezett képviselőtársam beadott azon módosítvány nyomán, melyet a közgazdasági bizottság maga szükségesnek tartott és a mely a szakminister ur tulaj dónk ép eni intentiójával is megegyezik, mert az ő indokolásában azt talál­juk, hogy ő abból az igy alakítandó pénzalapból csak előlegképen kivan bizonyos vasutakra köl­csönt venni. Azon esetben azonban, ha a közgaz­dasági bizottság, illetőleg Gaal Jenő képviselő­társam módosítványa el nem fogadtatnék, kérem a t. házat, méltóztassék beleegyezni abba, hogy legalább meg legyen szabva azon határ, melyen túl aminister ne mehessen, illetőleg kikötve azon arány, melyben igénybe vétethessék vasutak épí­tése érdekében ezen alap. Ezen arány pedig nézetem szerint azon alapnak negyedrésze lenne, a többi tehát tulaj donkép eni rendeltetésére a befásításra s új erdőterület-vásárlásra lenne fordítandó. Módosítványom, melyet azon esetre, ha Gaál Jenő képviselőtársam módosítványa nem fogad­tatnék el, előadni bátor vagyok, a következő (ol­vassa). „A szakasz végére teendő: „mely hozzá­járulás azonban a pénzalap negyedrészét meg nem haladhatja". Ajánlom módosítványomat a t. háznak. (He­lyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fognak olvastatni a módosít­ványok. Duka Ferencz jegyző (olvassa Gaal Jenő és Irányi Dániel módosít ványait). Helfy Ignácz: T. ház! Megvallom, hogy a magam részéről ezen egész törvényjavaslatnak czélját be nem látom. Én azon elvet, hogy az erdő állományból származó összeg megint állami erdő­állománynak fentartására íordíttassék, helyesnek tartom, de erre nézve elegendő, ha a ház egy elvet mond ki, egy határoz;.tot hoz. Mert mikép áll a kérdés? Két dologról van itt szó: először arról, hogy a ministernek ne legyen hatalma azon pénzt más valamire elkölteni; de hiszen erre nézve nem kell engedélyt kérni a háztól, az szívesen meg­engedi mindig, hogy más czélra ne költse a pénzt. Tehát meghatalmazást kérni, hogy erdő-talaj be­fásítására fordíthassa azon pénzt, arra egyáltalá­ban meghatalmazást kérni nem szükséges. Azt értem, hogy esetrol-esetre a kormány helyesnek y találja valamely erdőnek megvásárlását a törvény- I hozás elé jön, előadja az indokokat, melyek rá­bírják, hogy az erdőmegvásárlást ajánlja, a ház megvizsgálja az ügyet és helyesli, vagy nem he­lyesli. De hogy egyszermindenkorra a törvény­hozás meghatalmazást adjon a kormánynak arra, hogy ott, a hol, akkor, a mikor, attól, a kitől tetszik erdőket vásároljon, ez oly tágkörü meg­hatalmazás, a minő a tapasztalás szerint a par­lamentaris rendszerben csak rendkívül ritkán fordult elő. Kern akarok gyanúsítani, nem mon­dom, hogy a kormánynak az volna czélja, de bizonyos, hogy ebből olyan rendkívüli kortes eszközt lehet csinálni, a minővel már sok téren rendelkezik a mi kormányunk, ugy hogy eze­ket egy gyei szaporítani nem kívánatos. Pl. egy községnek van egy felesleges erdője, a kor­mány azt mondhatja neki: ha megválasztjátok ezt és ezt, akkor megvásárolom az erdőtöket, vagy egy bukófélben levő jelöttnek, a kit meg­nyerni akar, a törvény alapján kilátásba helyez­heti a kormány, hogy erdejét megvásároltatja. Ily eshetőséghez a magam részéről járulni nem akarok. Én megvallom, hogy Gaal Jenő t. képviselő­társam módosítványa tetemesen javítja a helyzetet, a mennyiben legalább arra kötelezi a kormányt, hogy évenkint jelentést terjeszszen elő. De valami nagy ellenőrzési eszközt ebben sem látok, mert mikor megvan ezen jelentés, a mely a dolog természete szerint befejezett tényre vonatkozik, akkor nagyon nehéz a bajon segíteni. Azt hiszem, hogy teljes garantiát csak akkor nyernénk, ha kimondatnék az elv, hogy igenis ezen pénz erre a czélra fordítandó, de elvárjuk, hogy a kormány esetről-esetre erre külön engedélyt kérjen a háztól. Ebben teljesen megtudnék nyugodni. Méltóztassék megengedni, egyáltalában nálunk az államjarak kezelése máris oly kevéssé fér össze a szigorú al­kotmány, a mindenütt meghonosodott parlamenta­rismus rendszerével, hogy azon túl menni veszé­lyesnek tartanám. Hiszen méltóztassék megnézni, évről-évre azt tapasztaljuk, hogy lassankint elkallódnak az államjavak, alig látjuk nyomát, miglen évekkel ezelőtt száz meg száz milliókról volt szó; sőt tu­dok jelentést, a melyben ki lett mutatva, hogy négyszáz millió forintra rug azon ..államjavak értéke, a mi most a törvényhozás ellenőrzése nél­kül, nevezetesen a pénzügyminister ur kezelése alatt el lett adva. Én nem akarom azt mondani, hogy ő nem igyekezett a lehető legjobban értéke­síteni, kötelességem feltenni, hogy a legnagyobb buzgósággal és lelkiismerettel járt el, de enge­delmet kérek, én a magam vagyonát rábízhatom valakire, mondhatom, hogy én ezen emberben meg­bízom, de itt nem a magunk, hanem a nemzet ja­vaival rendelkezünk és nekünk nem szabad biz-

Next

/
Thumbnails
Contents