Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-362

362 orsxágos ülés május 15. 1884243 nunk senkiben, nekünk ellenőrzést kell gyakorolni, ez a mi feladatunk. (Helyeslései szélső baloldalon.) Én tehát fentartom szavazatomat arra, a mikor hallani fogom, hogy a minister ur miként nyilatkozott a beadott módosítványnyal szemben. Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! ügy hiszem, fel fognak menteni attól, hogy a törvényjavaslat szükségességéről nyilatkozzam, mert látom, hogy annak szükséges rendelkezéseit általánosságban megtámadni senki sem volt hajlandó, ennélfogva arról nyilatkoznom, ugy hiszem felesleges s igy esnpán azokra fogok kiterjeszkedni, a miket az előttem szólott t. képviselő urak kifogásként hoztak fel és csakis ezeket igyekszem megczáfolni. Az előttem szólt t. képviselő ur azt állította, hogy az államjavak kezelése nem fér össze a parIamentarismussal. Erre nézve bátor vagyok azon megjegyzést tenni, hogy ha ez áll, inkább állhat a mezőgazdasági birtokok kezelésére nézve, de hogy az erdőbirtok kezelésére ez már nem áll, azt bizonyítják nemcsak a magunk viszonyai, de bizonyítja Németország és Francziaország, a hol általában tetemes összegek fordíttatnak arra, hogy erdők vásároltassanak és ezek államilag kezeltessenek. Igen fontos e feladat, mert a mint Hermán képviselő ur már számadatokkal bebizonyította, nagyon közel lehet azon idő, a hol csakugyan az erdők évi termelése nem lesz képes arra, hogy az évi szükségletet fedezze, nem is tekintve azt, a mi sokkal nagyobb fontossággal bir, érteni az erdőségek eonserválását és a climaticus viszonyokat, mert az erdőségekre vonatkozólag már ismeretes, hogy a hol a hegységekben az erdők jól kezeltetnek, ott az árvíznek nincsennek kitéve a síkságok annyira, mint ott, a hol a hegységekben az erdők elpusztíttatnak. Másodszor ismeretes, hogy climatieug szempentból szükséges az erdők fentartása. Ennélfogva azt állítani, hogy az alkotmányossággal nem fér össze az erdőknek ily állami kezelése és gyarapítása, nem helyes. Bizonyítja ezt Francziaország és Németország példája is. Ha csupán az én óhajtásom lehetne itt mérvadó, én szükségesnek tartanám, hogy Magyarországon minél nagyobb összeg fordíttassák erdők vásárlására, mert látjuk, hogy ugy a községek, mint a magánosok erdői évről-évre mindinkább pusztulnak, pusztulnak pedig azért, mert a fának meglehetős értéke lévén, mindenki arra törekszik, hogy fáját értékesítse. Ennélfogva egyenesen állami kötelességnek tartom, hogy ezen erdőterületeket megvásárolja, hogy minél nagyobb mennyiségben megtartassanak az állam javára közgazdasági érdekben. Ez volt az egyik indok a miérté törvényjavaslatot benyújtani bátorkodtam. A mi a t. előttem szólott képviselő urnak azon [ megjegyzését illeti, hogy helyesnek tartja ugyané | törvényjavaslat intézkedését, de feleslegesnek, mert — úgymond — e czélnak a ház egyszerű határozata is megfelelne, arra bátor vagyok azt mondani, hogy feleslegesnek semmi esetre sem lehet tartani, mert a háznak határozata igaz, elég arra, hogy a kormányt kötelezze, hogy a bevételeket vásárlásokra fordítsa, de azt hiszem, az ily határozat korántsem annyira kiható, mint ha ez intézkedés törvénybe van iktatva és igy miután a beczikkelyezett törvény örök időkre szolgál, ennek sokkal nagyobb hatálya lenne, mint a ház által hozott határozat. Ezért a törvény szükségességét hangsúlyozni vagyok bátor. A mi azon megjegyzést illeti, hogy t. i. a ház esetről esetre megadhatja a ministeriumnak a megvételre szükséges felhatalmazást, bátor vagyok íigyetmeztetni, hogy erre ráillik azon közmondás, hogy: „dobbal verebet fogni nem lehet". Mindnyájan tudjuk, minél nyilvánosabbá lett a szándék, hogy ezen vagy amazon birtok meg fog vétetni, annál jobban felszökik annak ára, és ily esetben az állam csak igen nagy kár mellett lenne képes vásárlásokat eszközölni. Ennek folytán én a t. képviselő ur óhaját, habár alkotmányos szempontból helyesnek látom, másrészt tökéletesen inpracticusnak tartom. A miatt is nagy nehézségek mutatkoznának, mivel a törvényhozási tárgyalások igen hosszá időt vesznek igénybe, Mig a javaslat beterjesztetik, mig a bizottságon végig megy, a két házban letárgyaltatik, az alatt mindenki megtudja, hogy ezen vagy azon objectumot a minister megvenni szándékozik és ennek folytán természetes, hogy annak ára oly roppantul felszökik, hogy a vétel legtöbb esetben csaknem lehetetlenné van téve, (Helyeslés). A mit Gaal Jenő t. képviselő ur sürgetett és határozati javaslatába felvett, hogy t. i. utólagosan terjeszszen be a kormány jelentést az eszközlött vásárlásokról, erre válaszom az, hogy ez megtörténik a zárszámadásban. Ott okvetlenül ki kell mutatni, hogy a pénzzel mi történt, mi vásároltatott rajta. A zárszámadásokban részletes kimutatás fog tétetni arra nézve, hogy mily vásárlások történtek, hogy a tőke hová fordíttatott és miként gyümölcsöz. A kormány tehát arra kötelezve van és meg fogja tenni amúgy is. Szóba jött e kérdés a bizottságban is és a bizottság tagjai átlátták, hogy felesleges ezen határozmányt a törvénybe felvenni, minthogy kötelessége a kormánynak a zárszámadások útján megadni azon felvilágosításokat, a melyek szükségesek a t. ház számára. Ennélfogva a határozati javaslat ezen részét is feleslegesnek tartván, azt mellőztetni kérem. A mi végre azt illeti, a mire Irányi t. képviselő ur hivatkozott, hogy szemben azon indokoj lássál, a melyet én adtam ezen törvényj avaslathoz 31*