Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-362

362. országos ilés májns 15. 1S84. 241 Azt hiszi tehát a pénzügyi bizottság, hoíry az által, hogy a közgazdasági bizottság javaslatát e tekintetben el nem fogadta, a czél ellen semmit sem tett és hogy az ép oly sértetlenül fennmarad, mint a hogy az a törvényjavaslatban contemplálva ran. De másfelől ugyancsak az erdő-állomány fenntartása és conserválása szempontjából a pénz­ügyi bizottság egy másik módosítványt is javasol a t. háznak és ez az, hogy ki kívánja kötni a tör­vényben, miszerint az eladott erdőkből befolyó pénz csakis oly erdőrészletek vásárlására fordít­tassák, a melyek az összefüggő erdőterületeket, vagy pedig az államkincstár birtokaival összefüggő részleteket képeznek, mert megakarja akadályozni azon eshetőséget, hogy itt-ott igen kis területek akár erdővel, akár más állambirtokkal megvásárol­tassanak és a melyek kezelése a személyzet elég telén volta miatt is nehéz és igy még az ellenőrzés is csaknem lehetetlen; tehát azon czél — hogy maga az erdőállomány nagyobb complexumokban fentartassék, ha ez a kikötés a tör s r ény javaslatban nincs — nem biztosíttatik. Eszempontból ajánlom e módosítást is a t. háznak. Harmadszor bátor vagyok a t. házat figyei­meztetni arra, a mi különben is -,: jelentésből vilá­gosan kivehető, hogy a törvényjavaslat három dispositiója közül, kettőre nézve, t. i. az erdő vásárlásra, vagy a területek befásítására fordítását imperative kivánja kimondatni a pénzügyi bizott­ság a pénz felhasználását, de a vasutakhoz való hozzájárulást, illetőleg a felhatalmazást csak eset­leg, tehát kivételesen és igy csak facultative és csak azon ellenőrzési szabályzatok mellett kivánja kimondatni, melyeket 1880: XXXI. t.-cz. 7. §-a megszab. Igy tehát a pénzügyi bizottság intentió­jával ellenkezik az első szakasz szövegében elő­forduló ezen utolsó szó: „fordítandó" és e helyett csak a facultativ intézkedés kifejezését a ..fordít­ható" szót ajánlja és a bizottság erre vonatkozó módosítását ajánlom a t. háznak elfogadás végett. (Helyeslések:) Gaal Jenő (világosi): T. ház! Ámbár igen nagy fontosságot tulajdonítok a törvényjavaslatnak, mindamellett is az általános vitánál azon indokból nem szólal am fel, melyből a t. előadó ur nem tar­totta helyén valónak a törvényjavaslat részletes igazolását. A törvényjavaslatot igen örvendetes jelen­ségnek tartom, mert örvendetes eseménynek kell jeleznem azon felfogást, hogy a mi erdőállomá­nyunk fenntartásáért, pótlásáért a kormány áldoza­tokat hozni hajlandó. E szempontból tekintettem a törvényjavaslatot a közgazdasági bizottságban is és már ott felszólaltam az í.§. azon intézkedése ellen, mely szerint az 1880. évi, a helyi érdekű vasutakról szóló törvény értelmében, egyes vas­utakhoz a jelen törvényjavaslat által contemplált alapokból segély nyujtassék. Az-óhajtottam, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1881-—84. XVII. KÖTET. a két czél, mely a javaslatban kitíízetik, t. i. a kincstári birtokon levő és a rendes üzemterven kivül eső mezőgazdasági területek befásítása, továbbá más területek vásárlása, melyek erdővel czélszerűen beültetbetők, hogy ekét czél, mondom, tökéletesen elég arra, hogy ily törvényjavaslat benyujtassék és hogy e czél maga oly fontos, hogy ezzel semmi más czélt összevegyíteni nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Nagyon tüzetesen indokolja a kormány a (örvényjavaslatot, és igy nem tartom szükségesnek arra kiterjeszkedni: csak azon nagyon fontos körül­ményre vagyok bátor a ház becses figyelmét fel­hívni, hogy csakugyan más módon alig lehet az ország különböző vidékein dúló erdődevastatio ellen hatni, mint ha azon összegek, melyeknek semmi más rendeltetésök nincs és melyek úgyis az erdőüzemterven kivül eső területekről folynak be, az erdőpusztítás lehető íneggátlására fordíttas­sanak. De mint említem, nem tartom helyesnek a a törvénynek azon rendeltetését, hogy helyiérdekű vasutakhoz járuljon a kincstár és járuljon oly alapokból, melyeknek a dolog természete szerint. más rendeltetésök van. A közgazdasági bizottság javaslata azt az intézkedést tartalmazza, hogy a kincstár ezen alapokból a hozzájárulást nem vég­leg fizeti, hanem csak előlegezi, mig a törvény­hozás összeül és a kormány a hozzájárulásnak roegfe'elő összeget a törvényhozástól kérheti; a pénzügyi bizottság azonban ezzel szemben a vég­leges hozzájárulást kívánja törvénybe iktatni. Azt hiszem t. ház, hogy ez oly fiscalis módosítása a törvényjavaslatnak, melyhez nem járulhatok. Azt mondja az előadó ur, hogy az előnyös a kincstárra nézve, ha az egyes letarolt erdők eladásával be­folyó összegek vicinális vasutak létesítésére for­díttatnak. Igen, de itt üzleti dologról van szó, mert ha a kincstárra nézve előnyös az, hogy egyes vas­utak épittesenek, akkor az üzemterven kivül eső jövedelmekből is megfizetheti a jövedelmet. Néze­tem szerint azonban itt közgazdasági czélok forog­nak kérdésben, melyeket pénzáldozatok árán is valósítanunk kell és ennélfogva nem helyeslem a pénzügyi bizottság módosításának szövegét. De más szempontból is kifogásom van az első szakasz ellen. Kifogásolom azt, hogy semmi­féle intézkedés nem foglaltatik abban a vásárlások ellenőrzésére vonatkozólag. Ily széles köríí meg­hatalmazást adni — nem a jelen, hanem általában bármely kormánynak — én igen aggályosnak tartom és azt hiszem, hogy annyit mindenesetre meg­kívánhat a törvényhozás, hogy a vásárlásokról a kormány évenkint részletes jelentést tegyen, hogy módja legyen a törvényhozásnak megbírálni, vaj jon valóban a kincstár érdekében történtek-e a vásárlások és hogy biztosítva legyen a törvény­hozás arról, hogy ezzel nem fog — ismétlem, nem a jelen, hanem bármely más kormány — vissza­31

Next

/
Thumbnails
Contents