Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-361

361. országos ülés május 14. 1884. t»3 ( ságára, a mely a Tisza elleni védekezéseken kivül még saját városának óriási adósságait is törleszteni tartozik. így tehát Szeged városa azon polgáraira nézve, a kik egyrészt rendkívül exponált helyzetben vannak, másrészt saját városuk óriási terheivel kell megküzdeniök, e megoldás gyökeresnek nem mondható. Ismételve kifejezem azt, hogy én sem módosítással nem akarok előállani, sem nem akarom a törvényjavaslatot ridegen visszautasítani, mert egész élénkséggel áll előttem azon sanyargattatás, melylyel a polgárok hónapokon keresztül végrehajtás és más ily dolgok által irgalmatlanul sújtva voltak. E törvényjavaslat a bajt legalább pillanatnyira megszünteti, de gyökeres, valóságos megoldást ebben látni képes nem vagyok. Csak ezt óhajtottam kijelenteni. {Helyeslés balfelöl.) Baross Gábor államtitkár: Meg fogja engedni a t. ház, hogy különösen az utóbbi megjegyzés folytán egy két rövid észrevételt tegyek azokra, a miket gróf Tisza Lajos és az előttem szólt t. képviselő ur előadni méltóztattak. A törvénvhozás már másod izben foglalkozik a szeged-sövényházai társulat ügyével. Első izben tetemes összeg engedtetett el e társulatnak; most ismét ezen bár átalakított formájú társulatnak ügyei rendezéseiről van szó. És azon mód, melyet ez irányban a kormány javaslatba hozott, egyfelől egy már elfogadott törvényen alapszik, másfelől olyannak veendő, melynek segélyével a társulat ügyei kibontakozás felé vezettetvén, eonsolidálhatók lesznek. Ezen meggyőződésben, természetesen helyesnek nem tarthatom azt az állítást, hogy a mi e javaslatban nyujtátik, ez csak palliativ pillanatnyi orvoslás és hogy a társulat a jövő bonyodalmak ellen megvédve nincs. A t. képviselő ur azt mondta és erre reflectált gr. Tisza Lajos t. képviselő ur is, hogy helyesebb lett volna az a modalitás, mely szerint megállapittatik a maximum, melyet a társulat viselni képes és ez vétetett volna a megoldás alapjául. Bátor vagyok erre azt megjegyezni, hogy a törvényjavaslatban tényleg ez a megoldás van, a mennyiben t. i. számításba vétetett egyfelől, hogy az 1884: XIY. t.-ez. alapján mi a maximális megterheltetés a 23. §-ban foglalt kulcs szerint számítva; és midőn ezen alapösszeg kiszámíttatott, másfelől felvettetett a kérdés, hogy már most mi a társulat teherviselési képességének maximuma? Az ez utóbbi kérdésre adott válasz hozta ki a 2 frt összeget, mely összeghez a kezelési és fentartási költségek is be vannak számítva. Az ez alapon tett számításokon nyugvó megoldási módozat nem mondom, hogy vérmes reményekkel kecsegtet, de az adott helyzetben mindeu esetre olyan, hogy erélyes, helyes és | correct kezelés segélyével a társulat feladatát tényleg meg fogja oldhatni és ügyeit rendezhetni. Ilyképen hiszem azt, hogy a törvényjavaslatban foglalt orvoslás -nem pillanatnyi és hogy a módozat, melyet ajánl, nemcsak gyakorlati, hanem az előttem szólott képviselő urak felfogásával is azonos. Hogy a 20,000 frtra vett administrationalis összeg a jövőre és rendkívüli esetekben is elegendő legyen, arról természetesen a javaslat nem gondoskodhatik; azonban tudomásul véve a kormányhoz intézett felszólítást, bátor vagyok kijelenteni, hogy a kormány felügyeleti jogával élni fog és ha kell intézkedni is fog, hogy a kivetések pontosan behajtassanak és e czímen a társulat ügyei újabb bonyodalmak közé ne juttattassanak. Súlyt fektet a kormány egyébiránt arra is, hogy a hozzájárulási kulcs, mely az 1884: XIV. t-cz.-ben van megállapítva, tényleg alkalmaztassék, hogy így a védekezéshez mint a fentartáshoz hozzájáruljanak necsak a földbirtokosok is, a kiket ez az ügy közvetve vagy közvetlenül érdekel. Ilyenek a vasutak, a melyeknek hozzájárulása számba vétetett, ilyen Szeged városa is, a melynek hozzájárulása legalább is azon arányban vétetik számításba, a mely arányban a kereszttöltés hasznot hajt az ő közgátjának fe utartása, gondozása és biztonsága tekintetében. Szándékosan hangsúlyoztam ezt, mert meggyőződésem, hogy az összes érdekelteknek a jog én méltányosság szerint megállapított hozzájárulása nem mellőzhető. Egyébiránt épen azt a rendkívüli helyzetet, a melybe a társulat sodortatott — én csak az eredményekről beszélek, az előzményeket nem akarom bírálat alá venni — mondom, épen ezt a rendkívüli helyzetet méltányolta a kormány, midőn ezen rendkívüli javaslatot terjesztette elő, amelynek engedményei nem mindennapiak és a melyeket az állam aligha volna képes sok érdekeltségnek megadni. Ezen túlmenni, ennél többet kívánni és újabb és újabb terhek átvállalásának kilátásba helyezése által reményeket kelteni, nem lehet feladatom. A mi a jövőt illeti, sajnálatomra, nem képes a kormány oly javaslatot előterjeszteni, a mely a társulat jövőjét minden eshetőségre biztosíthatná. A jövőt minden javaslatnál jobban biztosíthatná az, ha maguk az érdeklettek is megtennék arra nézve a magukét, hogy igazgatásuk gondos és megfelelő legyen. A mi az állami kezelést illeti, a melyre czélozni méltóztatott, erről pro és contra sokat lehetne mondani. De a t. ház ez ügyben már dönteni méltóztatott a tiszai javaslat elfogadása alkalmával, mint a mely az autonómián alapszik. Nincs indok arra, hogy ha ezen az úton a társulat belső ügyei rendeztetni fognak, a társulat azután autonomicus hatáskörében ne folytassa tevékenységét. Tenné'• szetesen, hogy segítségére legyen azon kormányi