Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-348

16 34S országos iné* április 26. 1884. természetű tényálbidékról van szó, mely egyes személyekre vonatkozik, nem tudom, hogy adhasson véleményt a kamara, vagy az alispán. Ez tehát először is felesleges idővesztegetés. Másodszor itt a minister első és utolsó biró is egvszersmind. 0 szabja ki az illető megbízottra a büntetést, mely esetleg 100 frtig terjedhet. Kérdem, helyes-e az, hogy egyetlenegy bírája legyen valamely ténynek? Hisz ez jogrendünk szerint hallatlan; a polgári eljárásban bármily csekély összeg forog fenn, rendesen háromfokú bíróság itél. Továbbá kérdem: a ministerhez, az ország legfőbb hatóságához illő dolog-e, hogy ő annyi apró-cseprő dologban elsőfokú biró legyen, tehát magátaz egyes esetekben mindig részletesen informáltassa ? Félek, hogy ez által annyi idő fog tő e, illetőleg szakközegeitől elraboltatni, hogy sokkal fontosabb dolgokra nem fog ráérni. Nem tudom, lesz-e sok kihágás e tekintetben, de miután az egész országról van szó, attól lehet tartani, hogy nem csekély lesz azok száma, és akkor a minister urnak külön osztályt kell e czélra berendeznie. Eddig minden ily esetek a magok útja-módja szerint kerültek felfolyamodás útján az illető ministerhez, s a jelen esetben sincs ok miért térjünk el az eddigi eljárástól, s miért ne szabhassa ki a bírságot azon elsőfokú hatóság, melynél az illető megbízottak alkalmazva vannak s a mely legjobban tudhatja, teljesítik-e kötelességüket vagy sem ; tudhatja a körülményeket, meghallgathatja az illetőket személyesen és csak akkor szabja ki a büntetést. Hiszen igy a minister, valahányszor felterjesztés jön hozzá, először is le fogja azt küldeni az iparkamarához, azután miután a másodfokú iparhatóság már megváltoztatta, le fogja küldeni az alispánhoz, illetőleg a városi tanácshoz. Miért? Hogy egy concret esetben, a melyről azok semmit sem tudnak. Ítéljenek. Én tehát ezt igen czélszerütlen eljárásnak tartván, e helyett a következő módositványt vagyok bátor ajánlani: „Ha az iparhatósági megbízottak teendőiket a törvény értelmében nem teljesítik, a hibáé vagy mulasztó megbízottat, meghallgattatván védelme, az iparhatóság első sorban ipari, esetleg kereskedelmi oktatási czélokra 100 frt erejéig megbírságolhatja, fenmaradván az elmarasztaltnak felfolyamodási joga a másodfokú iparhatósághoz és ettől a fóldmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerhez". Elnök: A módosítvany fel fog olvastatni. Duka Ferencz jegyző (olvassa). Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, hogy ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! Sem nekem, sem a közgazdasági bizottságnak nem volt szándékában, hogy a minister legyen egyedüli bírája az ilyen kihágásoknak és e szándékának jelét adta épen az által, hogy beleiktatta a szövegbe, hogy mielőtt a minister Ítélne, meghallgatandó ugy a másodfokú iparhatóság, mint az ipar- és kereskedelmi kamara. Ez mutatja legjobban, hogy sem minister, sem a bizottság nem akart monopóliumot csinálni, hogy egyedül a minister legyen a biró az ily dolgokban. Én különben hajlandó volnék a t. képviselő úr módosítvany át elfogadni, csak egy megjegyzésem van arra. Ugyanis nézetem szerint nem volna helyes, hogy ha bekövetkeznék ez az eset, hogy ha pl. az elsőfokú iparhatóságnál az egyik vagy másik megbízott nem teljesítené köteleségét, akkor ugyanaz a collegium, a melynek az illető tagja, Ítéljen felette, mondja ki a 100 frt bírságot. Ezt én helytelennek tartom; s azt kívánnám, hogy ítéljen felette a felettes hatóság. Ha pl. az elsőfokú iparhatóságnak valamelyik szakembere követne el mulasztást, ez esetben a másodfokú hatóság legyen felette a biró és a felebbcsés menjen a ministerhez. Ha másodfokú iparhatóság egyik tagja tesz hibát, ugy a minister legyen felette a biró. Ily átalakítással én a módositványt hajlandó volnék elfogadni. Ha azonban ezt igy szövegezni nem lehetne, az esetben az előttünk fekvő szöveg jobban megfelel intentiómnab, mert az ítélet monopóliuma abban nincsen sehol sem kimondva. A t. indítványozó úr is hivatkozott arra, hogy ha a minister abba a helyzetbe jutna, hogy ily esetben ítéletet mondjon, az mindenesetre kérdést intéz az első és másodfokú iparhatósághoz, mint a mely hatóságok leginkább vannak hivatva arra, hogy ez irányban felvilágosítva lehessenek és a legjobb tanácsot adhassák. Ez van kimondva a szövegben is, t. i. hogy a minister itéli el az ügyet, meghallgatván a másodfokú iparhatóságot és a kereskedelmi kamarát, melyeknek legtöbb esetben tudomásuk lehet. Irányi Dániel: T. ház! Én nem bánom, ha oly módon fogadtatík el indítványom, a mint a minister ur hozzájárulni méltóztatott, t. i. hogy ne az elsőfokú iparhatóság, hanem a másodfokú Ítéljen és csak ettől felebbezés esetében ítéljen a minister. A mennyiben netán czélszerünek méltóztatnának látni, hogy a szövegezés a bizottságra bizassék, ehhez is hozzájárulok. Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: Bátor vagyok a következő szövegezést ajánlani: (olvassa): „Ha az iparhatósági megbízottak teendőiket a törvény értelmében nem teljesítik, a hibás vagy mulasztó megbízottat a másodfokú iparhatóság első sorban ipari, esetleg kereskedelmi oktatási czélokra 100 frt erejéig megbírságolhatja. A másodfokú iparhatóság határozata a földmívelési-, ipar- és