Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-359

ejfjO 359. országos ülés májns 12. 1884. 1880: XXXI. törvényczikk kellékeinek megfelel j és az államra ezen törvényczikk határozmányain túl megterheltetést nem ró, ennélfogva a közlekedési bizottság ezen jelentést tudomásul vétetni és a főrendiházzal tárgyalás végett közöltetni javasolja. Polónyi Géza: T. ház! Mielőtt felszólalásomnak lényegére és érdemére áttérnék, méltóztassék megengedni, hogy az igen t. szakminister úrtól az engedélyokmány 6. §-ára vonatkozólag egy felvilágosítást kérjek. A 6. §-ban az mondatik, hogy az engedélyesek köteleztetnek, hogy a vonalon naponkint minden irányban legalább egy vonatot járassanak. Nem kételkedem rajta, hogy a t. minister ur intentiója az volt, hogy a személyközlekedés az illető vidéken biztosítva legyen és azt hiszem, hogy ő is oda fogja magyarázni az engedélyokmánynak ezen kitételét, hogy az ngy értelmezendő, hogy a napon- ; kint közlekedő vonatok által a személyszállítás is j biztosittassék. Miután ez abból az engedélyokmány I tartalmából világosan ki nem tűnik, kérem a t. mi- j nister urat, méltóztassék az általa adandó válasz- | ban engem ez iránt megnyugtatni. T ház! Ha egy vidéken, amely mondhatnám nemcsak országszerte, de világszerte hires volt az ő feneketlen sarai és járhatatlan irtairól, közlekedés nyittatik, vasút építtetik, mely a forgalmat és a közlekedést biztosítja: kétségtelen, hogy ezt mindig csak örömmel üdvözölhetjük. Nem azért szólalok fel, t. ház, hogy talán a t. minister urnak szemrehányásokat tegyek azon bőkezűségért, melylyel ezen vasutat istápolni jónak látta, mert hiszen ezen engedélyokmányban absolute semmivel sincs több, mint mire a minister urat maga a törvény világosan kötelezi; pedig méltóztassanak elhinni, hogy ha vannak körülmények, melyek figyelemre méltók és figyelembevételt jogosan követelhetnek, ugy bizonyára azon vidék az, melyet ezen vasút át fog szelni s mindenesetre oly községekről van szó, melyek irányában a legkiválóbb gondosság és a legtovább menő bőkezűség a törvényhozás, vagy a kormány részéről is n em lett volna méltánytalan. Eltekintve attól, hogy a redemptionalis költséggel most is ugy vannak, hogy azok az állam részéről is nemcsak nem kártalanittattak, hanem azokat saját zsebükből voltak kénytelenek megfizetni és a Tisza szabályozása óta legcsekélyebb eső után tökéletesen viz alá kerültek, sárban úsztak. Épen a múlt napokban is, t. képviselőház, alkalmam volt személyesen meggyőződhetni, hogy a Tisza-szabályozát alkalmával véghez vitt munkálatok daczára a belvizek annyira felszaporodtak, hogy ott a tavaszi vetések tökéletesen tönkrementek. j De nem ez az, a mi felszólalásomnak érdemleges részét képezi. Vannak az engedély- I okmánynak előzményei, melyeket itt a törvényhozás termében szó nélkül hagyni merőben lehetetlen. Igyekezni fogok ezeket sine ira et stúdió előadni. Az 1880: XXXI. t.-cz. 9. §-ában van elrendelve, hogy a községek feljogosítva vannak az illető vasutak részére legfeljebb tiz évi kamatbiztosítás jvagy másnemű segélyezést elvállalni. A törvényhozás maga provisiót alkotott a törvényben az iránt, hogy a községek telhetőleg biztosítva legyenek a túlságos mérvű speculátiók ellen s ez okból nem adott engedélyt arra, hogy 10 évnél hosszabb időre terjedő annuitásokra a községek leköthessék magukat. És mégis mi történt? Itt ezen engedélyokmány kiállítását megelőzőleg Jász-Ladány nagy község 80,000, Jász-Kisér 8,000 és Jász-Apáthi 100,000 frítal járultak a községek határozatai értelmében e vasúthoz, mely összegek 30 évre terhelik az illető községeket. De tovább megyek, t. ház. Midőn a vasútépítési tervek megvalósítására került a sor, a Szászberken tartott értekezleten kitűnt, hogy két offert van és pedig az egyik, mely nem az engedélyesek részéről került elő 20,000, sőt mint legújabban megtudtam 30,000 írttal olcsóbb, mint az engedélyes project-urna. Időközben még a megye 50,000 írttal járult ezen vasút költségeinek fedezéséhez, mely összeg, hogy fedezhető legyen, a közmunkaváltságnak igen lényeges felemelése czéloztatik Jász-Nagykun-Szolnok megye törvényhatósága által. Miután azonban a megye közönsége bizonyos mérvű tájékozást nyert arra nézve, hogy itt üzletről van szó, 74 szótöbbséggel a felemelést meg nem szavazta. A községek által a hozzájárulás tárgyában meghozott határozat harmad-negyednapra lőn a megye gyűlésen jóváhagyva s igy oly rövid idő alatt, hogy az illető községeknek fölebbezésre alig adatott alkalom. Mindezek után, t. ház, milyen ténynyel állunk ma szemben? Láttuk, hogy az előbb letárgyalt javaslatnál is, ugy mint ennél, engedélyes gyanánt Beniczky Ferencz Jász-Nagykun-Szolnok megye főispánja jelentkezik. Én, t. ház, nem mondom azt, hogy e vasút tervezése, építése, bármi tekintetben kifogás alá esik. Én ezt a lehető legtisztességesebb vállalkozásnak tartom bárki részéről, de méltóztassék megengedni, ott, a hol üzletről van szó, mert hiszen a vasút kétségtelenül üzlet és a jelen vasút, miután 92 frton keltek el elsőbbségi részvények még hozzá tehetem, nyereséges üzlet, szóval üzlet, a hol az üzlet úgyszólván nap-nap mellett kénytelen a közigazgatási hatóságok segélyét, befolyását igénybe venni, méltóztassanak megengedni, hogy meggyőződésemnek nyíltan adok kifejezést, hogy én ilyen üzlet élén nem szívesen látok főispánt. A főispán hivatása a közigazgatás felett őrködni és a mint tudomásom van róla, Jász-