Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-358

172 358- országos ülés májas 9. 1834, Svájczczal 1884. január 8-án Bernben a szegényjog kölcsönös biztosítása iránt kötött államszerződés beczikkelyezéséről, a Fiume város területén emelendő építmények rendkívüli adómentességéről és a budapesti nagy-körűt létesítéséről s a Budapest főváros Duna jobbparti területének egyes részén emelendő épületek adómentességéről szóló törvényjavaslatok iránt a két ház között a teljes egyetértés létrejővén, ezek legfelsőbb szentesítés ezéljából szokott módon ő Felségéhez felterjeszteni határoztatnak ; az ipartörvényjavaslatra vonatkozólag azonban a főrendiház által számos módosítás tétetvén, erre nézve szükséges, hogy a t. h᧠a tett módosításokat a közgazdasági bizottsághoz utasítsa és annak idején a bizottság jelentése alapján tárgyalás alá vegye. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Ha a közgazdasági bizottsághoz utasittatik, az ellen nem kívánok felszólalni. De méltóztassanak beleegyezni, hogy már most a t. ház tudomására hozom, hogy mindezen módosítások — azt lehet mondani — tisztán stylarisak. Lényeges módosítás egyetlen egy sincs. Kérem ennélfogva a t. házat, méltóztassék legalább kimondani, hogy ha a bizottság megteszi jelentését, azonnal tárgyaltatni fognak a módosítások. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, hogy a mennyiben a módosítványok lényegtelenek, a bizottság jelentése alapján rögtön tárgyalás alá fognak vétethetni. (Helyeslés.) A jegyzőkönyvi kivonat ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni. Napirenden van a némely vasúti engedélyokmányok függelékeiben foglalt forgalmi természetű h.itározmányok hatályon kivül helyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Tibád Antal jegyző (olvassaa törvényjavaslatot). Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy elfogadtatott és e szerint a törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett át fog küldetni a méltóságos főrendekhez. Következik a pénzügyi bizottság jelentése, a főrendiház által „a szeszadóról, valamint a sajtolt élesztőnek a szesztermeléssel együttes készítésének megadóztatásáról és a sajtolt élesztő után eső behozatali vám felemeléséről" szóló törvényjavaslaton eszközölt módosítások tárgyában. Tibád Antal jegyző (olvassa): A főrendiház a szeszadóról szóló törvényjavaslat 3. §-ának 2-ik bekezdését a következőleg javasolja szövegeztetni: „Ha a liqueur legalább is 25 liternyi mennyiségben vitetik ki a vámvonalon és a küldemény hordókból vagy negyed-, fél-, egy vagy több literes palaczkokhól áll, a fentemlített utalványok mellett, minden liter után 4 krajezár téríttetik vissza adó fejében". Hegedüs Sándor előadó: Kincs észrevételem. Helfy Ignácz: T. ház! Midőn ezen törvényjavaslat a házban tárgy altatott, bátor voltam indokolni azt, miért nem járulhatok hozzá. Ugyanazon indokokból nem járulhatok azon módosítványokhoz sem, melyekkel ez most a főrendiháztól ide visszakerült. Ezen módosítványok leglényegesbike abból áll, hogy a gazdasági szeszgyárakra, nézve oly előny eszközöltetik ki, hogy 5 fokkal magasabbra, 45 helyett 50 foknyi űrmértékig vehessék igénybe az átalány rendszeit. Ezen eszme az általános vita alkalmával itt is e házban ugy ezen oldalról, mint amazon oldalról meg lett pendítve s a kormány nem találta helyén, hogy ahhoz hozzájáruljon. Csodálatos, hogy időközben oly fordulat állott be, hogy maga a kormány proponálta ez eszmét a főrendiház bizottságában és ennek alapján kerül az most elébünk. Ez csak megerősíti azt, a mit az általános vita alkalmával mondtam, midőn felhívtam a ház figyelmét azon visszás helyzetre, melyben sok egyeben kivül a fogyasztási adókkal vagyunk, hogy az arra vonatkozó közös javaslat rendesen, midőn a két kormány benne megállapodott, első sorban a mi országgyűlésünk elé jön. S mi történik akkor? Ha mi el nem fogadjuk, onnan túl pressiót gyakorolnak a kormányra, hogy vigye keresztül az országházban és mint a tapasztalatok mutatják, csakugyan keresztül is viszi. Ha ezen ház elfogadja, visszamegy Bécsbe s akkor a Eeichsrath azt mondja: Miután a magyar képviselőház elfogadta, most nekünk még valami előnyt kell a magunk számára kicsikarni és akkor újból kezdődik az alkudozás a két kormány közt. A kormány újból enged és igy kerül ismét hozzánk, hogy alkalmunk legyen újhól engedni, (ügy van! a szélső baloldalon.) Nem tagadom, hogy ezen intézkedés bizonyos gazdasági szeszgyárakra nézve kedvező, de ne méltóztassanak felejteni, hogy a viszony Ausztria és köztünk ugy áll, hogy nálunk praedominálnak a nagy szeszgyárak, az iparszerű szeszgyárak, Ausztriában pedig a gazdasági gyárak. Innen van, hogy ők minél nagyobb kedvezményben akarják részesíteni a gazdasági gyárakat, holott nálunk, hol a gazdasági gyárak igazán kicsinyek és csak azokat szoktuk tényleg gazdasági gyáraknak nézni, a melyek nem szesztermelés, hanem inkább talajjavítás és marhatenyésztés ezéljából fungálnak: a mi érdekünkben áll az iparszeríí szeszgyárakat emelni. Ezen két érdek annyira ellentétes, hogy a hányszor összeütközés történik, ez mindig a mi rovásunkra egyenlittetik ki. Minthogy ezen állapotot fentartani nem aka' rom, minthogy az én meggyőződésem, hogy még