Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-358

358. országos ülés májas 9. Í884. 173 azoknak is, a kik a közös vámterülethez ragaszkodnak, be kell látniok, hogy a fogyasztási adóknak függetíenítését az ország érdeke annyira megköveteli, hogy ezt a mai állapotot tovább fentartani nagy, kézzelfogható kár nélkül lehetetlen, ennek alapján ezen módosításokhoz egyáltalában nem járulhatok. (Helyeslés a szélsőbalon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Kétséget nem szenved, hogy oly törvényjavaslat megalkotása, melynél annyi érdekre kell figyelemmel lenni, mindig nagy nehézséggel jár. Ezen törvényjavaslatnál pedig, nem tekintve azon esetleg eltérő érdekekre, a melyek egyes esetekben az ausztriai és másfelül a magyarországi gyárak tekintetében fennállanak, magában még Magyarországban is különböző sok érdek van, melyre figyelemmel kell lenni. Nem szükséges ezen érdekeket felsorolni, volt alkalma erről a háznak meggyőződni az első vita alkalmával. De ép azért, mert annyi érdeket kell figyelembe venni, nem lehet mindegyiket teljes mérvben kielégíteni, hanem egy helyes arányt kell igyekezni megtalálni, mely mellett mindegyik lehetőleg megélhessen és a mely a helyzetet mindegyikre nézve előnyösebbé teszi a mai helyzetnél. Ez volt czélja a kormánynak a törvényjavaslat elfogadásánál és ezen arányokat nagy mértékben megváltoztatni én is károsnak tartottam volna és nem járultam volna hozzá. De vájjon azon módosítások közt, melyek a főrendiházi tárgyalások folytán most kerültek a képviselőház elé, csakugyan vannak-e oly lénye gesek, melyek az egész viszonyt alterálják? Egy van, a mely érdemlegesnek mondható és ez az, hogy azon határ, melyen túl a kötelező szeszmérőgép alkalmazandó, nem 45, hanem 50 hektoliterre állapíttassák meg. De hány gyárról van itt szó t. ház? A ki a pénzügyi bizottság tárgyalását ügyelemmel kisérte, tudja, hogy mindössze csak 16 ilyen gyárról van szó, tehát nem nagy gyárakról; hogy azon felül gyár egyenlő számmal van Magyarországban és Ausztriában, 80 van Lajtán túl és 80 Lajtán innen. Az osztrák területen levő gyárak 37,000 frt, a magyarországi területen levők 56,000 frt adót fizetnek, tehát Magyarországon ezek aránylag még nagyobb mérvűek, mint Ausztriában. Ily körülmények közt arról, hogy az egyik államnak nyuj tátik kedvezmény a másik fölött, szó nem lehet. De erre nem is tekintve, hozzájárultam azért is ezen javaslathoz, mert méltóztatnak tudni, hogy magában itt a képviselőházban is felszólalás történt az iránt, hogy nem volna sérelmes, de sőt ép Magyarország érdekében kívánatos volna, hogy a határ 45 hektolitterről 50-re emeltessék. Ezért minden nehézség nélkül hajlandó voltam e módosításhoz hozzájárulni s kérem a t. házat, méltóztassék ahhoz szintén hozzájárulni s a törvényjavaslat törvényerőre emelkedését lehetővé tenni. Hogy ezen törvényjavaslat, melyre nézve most már majdnem négy éve folynak a tárgyalások, törvényerőre emeltessék, az kívánatos azért, mert abban ki vannak elégítve az általános közgazdasági érdekek s megszűnik azon visszásság, hogy az anyagban a szeszgyáraknál oly borzasztó pocsékolás történjék, mint történt eddig s el fog éretni az, hogy meg fog szűnni azon különbözet is, mely a tényleg fizetett adó és kivitel esetében a restitutió czímén nyert összeg között létezik, mert sokkal nagyobb az az összeg, mely restitutió czímén visszafizettetik, mint a mennyit az illető adóképen fizetett. Ezenkívül minden közgazdasági érdek, ugy a nagy gyárak, mint a mezőgazdasági gyárak érdekei kellőleg figyelembe vannak véve és a mai helyzetnél sokkal kedvezőbb helyzetben lesznek; azonfelül pedig e javaslatnak pénzügyi eredményét szintén méltóztatnak ismerni. Ezen okoknál fogva kérem a t. házat, méltóztassék amódosítványokhoz hozzájárulni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Azon megjegyzések, a melyeket Helfy t. képviselő ur e szakasznál előhozott, tulajdonkép nem ide tartoznak, minthogy, a mint észrevettem, a t. ház általános vitát nem akar folytatni, hanem tartoznak a 20. §-hoz, a hol e módosítás, melyet a t. képviselő ur felemlített, előfordul. Ha azonban már anticipálta, engedje meg a t. ház, hogy azok után a miket a t. pénzügyminister ur mondott, pár rövid szóval erre én is reflectáljak. A t. képviselő urnak elvi fentartása s azon enuníiatiója, hogy addig a fogyasztási adó kérdése Magyarországon egészségesen megoldva nem lesz, a míg fogyasztási adóvonal vagy önálló vámterület nem létezik, e részletes módosításoknál azt hi • szem tulaj donkép indokolva nincs, mert az elvi fentartásnak akkor van helye, midőn egy törvényjavaslatnak, mely elvi alapokon nyugszik, általános el, vagy el nem fogadásáról van szó. Midőn azonban a részleteknél a főrendiház tárgyalása következtében arról van szó, világosabb vagy homályosabb szöveg fogadtassék-e el és hogy 45, vagy 50 hektoliter állapittassék-e meg, mert tisztán és kizárólag csak a körül forog a kérdés, hogy Magyarország szempontjából a módosítás helyesebb-e vagy az eredeti szöveg . azt hiszem, hogy t. képviselőtársamnak nemcsak, hogy nem kellett volna az ellentétet keresni az osztrák és magyar gyártási viszonyok közt, sőt tisztán és kizárólag a magyarországi viszonyok szempontjára helyezkedve el kellett volna fogadni ezen módosításokat a nélkül, hogy ez által elvi álláspontjának bármi ' tekintetben praejudicált volna, a melyet külön-