Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-357

35?. országos ülés májns 8. 1S84. 165 Böszörményi László mentelmi ügyének tárgyalása alkalmával beadott. Elismerem, hogy ezen jelentésben igen helyes elvek vannak kifejezve, de engedelmet kérek, mikor a képviselőház a jelentést elfogadta, akkor nem ezen elveket tette magáévá, mert hisz azok csak a bizottság részéről benyújtott indokok voltak, hanem elfogadta egyszerűen azon határozatot, hogy Böszörményi kiadatik. Talán arra hivatkozik a tagadó mozdulatokat tevő előadó ur, hogy ott van: „az előterjesztett indokok alapján". Ez csak a stílus dolga és szemben ezen jelentéssel, annak igen helyes, a t. előadó ur által és a ház által sanctionált elveivel, azt hiszem, rá lehet mutatni sok más jelentésre, melyeket szintén az indokok alapján fogadott el a ház és a melyekben egészen ellentétes nézetek nyilvánulnak azzal, a melyre oly nagy súlyt fektet a bizottság. Mondom, lehetne száz Ily esetet felemlíteni, de nem kell messze menni t. ház, előttünk fekszik egy igen csattanós példa arra nézve, hogy mily különböző, mily ellentétes a felfogás a legfontosabb dolgokra nézve a mentelmi jog tekintetében magában e házban. Á t. jogügyi bizottság oly esetekben, midőn a hatóság követ el sérelmet az országgyűlési tagok ellen, igen helyesen mondja a következőket: „Közhivatalnok, a ki a mentelmi jog megsértésével, tehát hivatali hatalmával visszaélve, valamely képviselőt, mielőtt ennek mentelmi joga felfüggesztetett volna, törvényellenesen elfogat vagy letartóztat, a btk. 193. és következő szakaszaiba ütköző személyes szabadság megsértése elleni vétséget vagy büntettet követi el; és a 193. és 195. szakaszokban foglalt megkülönböztetés szerint 1 vagy 2 évig terjedő fogházzal, 3 évig terjedi* börtönnel és 5, illetőleg 10 évig terjedő fogházzal büntetendő." Igen helyes a törvény ezen felfogása, hanem előttünk fekszik ugyanazon t. ház egy másik bizottságának, a mentelmi bizottságnak jelentése Ugron Gábor sérelmeztetése ügyében és most már méltóztassanak meghallgatni, (Halljuk

I Halljuk! a szélső baloldalon) hogy minő véleményt nyilvánít ezen igen nagy fontosságú, talán legfontosabb részére nézve a mentelmi jognak ezen bizottság. A mentelmi bizottság ugyanis ezt mondja: „a hatóságok túlkapásaival szemben a fegyelmi vizsgálat elrendelése és a fegyelmi büntetések tekintettek eddig és tekintetnek mais mint a mentelmi jog megsértésének megtorlásai." No már t. ház, ahol ilyen lényeges kérdésben ily eltérő nézetek nyilvánulnak magának ezen leginkább érdekelt és a véleménynyilvánítására legilletékesebb testületnek kebelében, azt hiszem, ez evidens bizonysága azon ténynek, hogy mentelmi jogunk biztosítva nincs (ügy van! a szäső baloldalon) és hogy annak szabatosabb körülírása és biztosítása mulhatalanul szükséges. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De én szükségesnek tartom a codificatiot azért is, mert jöhetnek idők t. ház, midőn az alkotmányosság gyenge lábon áll, midőn a hatalom felbátorítva érezheti magát erőszakos eljárásra, a bíróságra való pressionak gyakorlására. Idézte maga az igen t. előadó ur a Wesselényi pert, a Ráday-féle esetet és hozzátehetjük még ifj. Perényi perét is. Ezek épen ellenkezőjét bizonyítják azon álláspontnak, melyet az igen t. előadó ur védelmez, mert azon vindieatioja a szólásszabadságnak, hogy Wesselényi elzáratott és csak kegyelem utján menekült; azon eljárás, hogy Ráday Gedeon ügyét kénytelen volt 23 üzenet után a ház letenni, mivel czélt nem ért: ez egyenesen a mellett bizonyít, hogy maga a szólásszabadság és annak lényegesebb része kellőleg biztosítva nincs. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szükséges a codificatio e tekintetben azért, mert ugyanazon hatalom, mely talán felbátorítva érezné magát erőszakos eljárásra, meglehet, hogy attól vissza fog riadni, ha positiv törvény fogja védni és szorosan körülírni a mentelmi jogot, de nem fog visszariadni ily bizottsági jelentésektől, különösen hogyha azokat még egymással szembe is állíthatja és szembe állíthatja a büntető törvény positiv rendelkezéseivel, a melyek, hogy mit tartalmaz az izgatás és felségsértésre nézve tudjuk és ép e részei voltak azok, melyek miatt mi annak idején életbeléptetését kiválóan elleneztük. Én mindezeknél fogva szükségesnek tartom a mentelmi jognak biztosabb alapra fektetését, törvény által való szabályozását és biztosítását és megvallom, hogy némi elégtétellel látom a t. bizottságnak kétségkívül észlelhető bizonyos habozását arra nézve, vájjon kell e. ily törvényt hozni, vagy sem; mert a t. bizottság voltakép annyit mond, hogy ezt ez idő szerint nem látja opportunusnak. Abban talán egymástól nem is térünk el, hogy codificálni kell és még azon argumentumban sem látok érvet a magam nézete ellen, melyet a bizottság felhozni jónak látott. Azt mondj a ugyanis, hogy nehézséggel jár ily eodincationalis <nü\ mert ahhoz a törvényhozás különböző factorainak hozzájárulása szükséges és továbbá azt mondja, hogy ugy sincs messze a főrendiház szervezése, addig pedig ez elhalasztható. A mi az elsőt illeti, ép abban, hogy más különböző factorok is hozzájárulnak a codificatióhoz, nehézséget egyáltalán nem látok; nem tartok attól, hogy a törvényhozás másik fele ne járjon el kellően, mert a mentelmi jog megállapítása és biztosítása neki ép rigy érdekében áll, mint nekünk. Sitt legyen szabad mintegy zárj el közt megjegyeznem, hogy én a mentelmi jog nagyobb biztosításátegyáltalánnem tartom mellőzendőnek azért,