Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-356

154 368. országos ülés május 7. ISSi. not, örülni fogok rajta s kötelességemnek tartom előmozdítani az ügyet. Ma még nagyobb biztossággal szólhatok a vasút létrejöveteléről. Mert vállalkozók jelentkeztek. S e tekintetben két tervezet van. Az egyik felkarolva azt a tervet, mely akkor már szóba volt, midőn a budapest-szőnyi vasút engedélyezésére vonatkozó törvény hozatott, ToYbágytól hajlandó vasutat építeni Esztergomig. A másik terv a budapesti déli vasúti állomást ; összekötné közvetlenül Esztergommal. Mindkettő megfelelne azon igénynek, hogy Esztergom es az ; ottani kőszéntelepek összeköttetnének a fővárossal. A kettő közt azonb n van némi különbség, t. i. az, hogy a budapest-esztergomi közvetlen vonal rövidebb, körülbelül oly hosszú, mint a milyen volna a Torbágytói Esztergomig kiépíttetni szándékolt szárnyvonal. És nevezetes előny volna az is, hogy a kőszenet közelebbről hozná, mint a másik vonal, mert már Vörösvárnál és Solymárnál is vannak kőszéntelepek, melyeket tekintetbe kell venni, mert nem szabad ezen ügyet máskép tekintenünk, mint ugy, hogy lehetőleg hasznos beruházás tétessék és a közérdeknek megfelelő vasutat hozzunk létre. Azon esetben, hogy ha a Budapest déli vaspályától építtetnék a vonal, akkor Doroghtól Annathalig — nem tudom van-e magyar neve, én mindig ezen név alatt hallottam — külön szárnyvonal volna építendő; ha pedig Torbágytól épülne a vasút Esztergomig, akkor szükséges lesz Annathaltól Dorogig szárnyvonalat építeni. Nem tagadhatom, hogy eleinte kissé idegenkedtem a budapesti közvetlen vonal tervétől, mert emelkedési viszonyai kedvezőtlenek és 20

/iooo-re voltak tervezve. De később sikerült, mint nekem hivatalosan jelentetett, ereszben jelentékeny könnyítést hozni létre a tervben, mely szerint az emelkedési viszony innen Esztergom felé menve volna l7

A»»« — 18

/i<x>©red. De mint méltóztatnak tudni, ez irányban a kocsik, melyek kőszenet hoztak, legnagyobbrészt üresen mennek vissza. Onnan ide pedig az emelkedés volna 12

/i<x>a—-"/iMo-ed, ez pedig nem oly nagy emelkedés, melyet nem birna el e vasút, Egy év folyt le, hogy megalkottatott a budapest-szőnyi vasútról szóló törvény. Azóta ezen szárnyvonal érdekében tétettek lépések. Mert kétségen kivül a vasút érdekében tett előzetes lépésnek kell tekinteni azt, ha nemcsak az általános terv készíttetik el, de olyan is, mely a költségvetést és az emelkedési viszonyokat megállapítja. Pályázó jelentkezett. S igaza van a képviselő urnak, hogy azon pályázó nem tartván be a kikötött időt, haladékot kért. Én megadtam. Általában véve a vasutak építésénél épen stricte minuta szerint nem szokás a dolgokat tekinteni, mert nem arról van sző, mint a rendes administrativ intézkedéseknél, hogy az ügy máról holnapra elintéztessék, — ámbár kétségtelenül nagy előny az, ha minél hamarabb kiépíttetik egy vasút — hanem hogy helyesebben intéztessék el a dolog. De miután helyesebb trace viszonyokat volt képes az illető kimutatni, indokoltnak tartottam, hogy ne zárjam ki az építés lehetőségét ezen vasútra nézve, melyet, őszintén megvallom, magát a főváros érdekét és tisztán az ipari viszonyokat tekintve, czélirányosabbnak látnám, mint a Torbágytól Esztergomig menő szárny vasutat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az előleges coneessió határtalan időig meghosszabbittatik s hogy ha az illető nem volna képes a társulatot összehozni, ez esetben nemreflectálnék a torbágy-esztergomi szárnyvonalra. Egyenes mulasztással én nem hiszem, hogy vádoltathatom, mert nem azt mondtam, hogy intézkedni fog a kormány, hogy kiépíttessék e vonal, hanem azon reményemet fejeztein ki, hogy az összeköttetése a fővárosnak a kőszéntelepekkel és Esztergommal létre fog jönni. Mondhatnám most: biztos reményem van, hogy ha nem az egyik, ugy a másik vonal nem hosszú idő alatt ki fog épülni. (Helyeslés jőbbfelöl.) Ez az, a mit ezen pillanatban az ügyre nézve mondhatok. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Somssich Pál: T. ház! Én ugyan tudomásul veszem a t. minister ur ezen nyilatkozatát, de kénytelen vagyok egy pár megjegyzést tenni reá. Nagyon sajnálnám, ha már eiíogadta volna a minister ur, hogy az a vonal, mely Budától egyenesen fogna építtetni Esztergom felé, előnyösebb, czélszerűbb és hasznosabb volna épen azon telepekre nézve, melyekről itt szó van és a melyeknek érdekei döntők ; mertén azt hiszem, hogy azon vonal, mely Torbágytól építtetnék a telepek felé, sokkal több bányát érint. Tehát azon suppositióban, hogy ez még nyílt kérdés és a minister ur határozott véleményt még nem fogadott el, hanem a czélszeruséghez képest fog határozni, elfogadom és tudomásul veszem nyilatkozatát. A mi pedig azt illeti, hogy mulasztás nem történt, bocsánatot kérek, innen-onnan két esztendeje, hogy ezen dolog foly és egy ember iránti tekintetből adatott halasztás és mivel az nem kapott pénzerőt, hogy az ő terveit kivihesse, az egész nagy publicumnak kellett szenvedni. Ezt, bocsánatot kérek, leggyöngédebben mulasztásnak kell mondani. (Ugy van! a baloldalon.) De azon reményben, hogy a t. minister ur már most nem fogja többé azon elnézést gyakorolni azon engedményes irányában, a ki sem jogaival élni nem tudott, sem kötelességeinek nem felelt meg, a minister ur válaszát tudomásul veszem. B. Kemény Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: Annyit kénytelen vagyok nagyon röviden megj egyezni, hogy nem személyek iránti tekintetek azok, melyek engem nézetemben vezetnek; de főleg az — méltóztas-