Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-348

JQ 34S. országos ülés sáprllis 2ft, tSS4 ból jogtalanul kilép, iparhatósági határozat alapján történendő visszahozatal által kötelessége teljesítésére szorítható, sőt ezenfelül még 8 napig terjedhető elzárással is büntethető." Távol legyen tőlem, hogy én a munkából való jogtalan kilépést akár mentegetni, akár épen igazolni akarjam. Az mindenesetre helytelen cselekedet s annálfogva kell, hogy az illető az ezzel járó felelősséget is viselje. A kérdés csak az, hogy miben álljon ezen felelősség. Szerintem t. ház, ha valamely ember a szerződést, melyet valakivel kötött, megszegi, ennek kárpótlással tartozik. A jelen esetben a munkás megszegi azon szerződést, mely őt a munkaadóhoz köti, mihez képest t. i. előzetes 14 napi felmondás nélkül a munkából nem léphet ki. Ezt megszegte, annálfogva tartozik a miatt felelősséggel. De ha maga helyett alkalmas más munkást állit rögtön, akkor azt gondolom, hogy a munkaadónak semmi kára, semmi panasza nem lehet.Miért tehát ez esetben is, a mely feltehető, erőszakkal kényszeríteni az illető munkást arra, hogy a munkába visszalépjen? Ez tökéletesen felesleges és az egyéni szabadságot ok nélkül korlátozza. Azon kivül, ha már a hatóság őt visszahozta a gyároshoz, miért még arra is felhatalmazni a hatóságot, hogy azon munkást 8 napig terjedhető elzárással is büntethesse? Hát mi az ő bűne, vagy vétke? Az, hogy jogtalanul kilépvén, megszegte a szerződést és ez által netalán bizonyos anyagi kárt okozott a gyárosnak. Ezen anyagi kárnak megtérítésére igen is szorítható, de hogy elzárással büntessük, azt nem tartom igazságosnak és eddigi jogfogalmainkkal megegyeztethetőnek. Mérjünk egyenlő mértékkel. Mire kötelezzük a munkaadót, hogy ha viszont ő szegi meg a szerződést és felmondás nélkül küldi el a segédet vagy munkást? Avval büntetik az ily munkaadót, hogy a felmondási időre járó bért és ha ellátást is tartozott a munkásnak adni, a bérnek kétszeresét tartozik a munkásnak megfizetni. A munkás által jogtalanul okozott kár esetén ellenben nemcsak hogy a munkást erőhatalommal visszavezetik a gyárba, hanem azonkívül, ha e miatt nem szenvedett is kárt a gyáros, még elzárással is fenyíttetik. Ennélfogva a jelen szakaszt következőkép kérem módosítani: „Azon segéd vagy gyári munkás, ki munkáját jogtalanul otthagyja, ha csak maga helyett más alkalmas segédet vagy gyári munkást rögtön nem állít, iparhatósági határozat alapján történendő visszahozatal által kötelessége teljesítésére szorítható, esetleg a mennyiben kilépése által a munkaadónak kárt okozott, ennek megtérítésére is kötelezhető." Kérem ezen módosítványom elfogadását. Duka Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt), Éles Henrik: T. ház! Irányi t. képviselő ur módosítványához hozzá nem járulhatok. A mi a módosítvány első részét illeti, t. i. hogy a munkásnak jogában álljon más alkalmas munkást rögtön állítani, ez gyakorlatilag először kivihetetlen, másodszor igazságtalan volna. Kivihetetlen azért, mert ki lesz annak birája, vájjon azon munkás, kit az illető maga helyett állít, csakugyan alkalmas-e? Ezt csak eljárás utján lehetne constatälni, a minek pedig ily esetben csakugyan helye nem lehetne. Igazságtalan ez azért, mert nem lehet kényszeríteni a munkaadót arra, hogy bárkit elfogadjon; lehet, hogy az egyik munkás tetszik neki. de az, a kit ez maga helyett állítani akar, nem tetszik neki és azon munkaadó mégis' kénytelen volna azt elfogadni. Ha tehát igazságosak akarunk lenni a munkások iránt, legyünk igazságosak a munkaadók iránt is. Az indítvány második részéhez szintén nem járulhatok, mely szerint az illető munkás ne legyen 8 napig terjedhető elzárással büntethető. Irányi t. képviselő ur maga hangsúlyozta azt, hogy mérjünk egyenlő mértékkel. Én is azt mondom. Itt szemben áll a munkaadó a munkással s a különbség a kettő közt az anyagi helyzetben van. A munkásnak napi bérén Mvül rendesen semmi egyéb jövedelme és azonkívül a mi rajta van, semmi vagyona nincs, a munkaadó pedig legtöbb esetben nagyobb vagyon birtokosa s gondoljuk meg, hogy a munkaadó igenis sokszor van azon helyzetben, hogy szerződés szerint köteles bizonyos munkát bizonyos időre teljesíteni és vegyük az esetet, hogy a munkások ily esetben cserben hagyják annak tudatában, hogy rajtuk nem lehet a kárnak sem kétszeresét, sem háromszorosát megvenni. Mi lesz ennek vége ? Az, hogy a munkaadó minden pillanatban azon veszélynek lehet kitéve, hogy munkásainak strike-ja következtében a bukás örvényébe jut. Ily körülmények közt azt mondani „mérjünk egyenlő mértékkel" és oly institutiót behozni, mely az egyenlőtlenség jellegét hordja homlokán, nem volna logika s ennélfogva a módosítványokat el nem fogadhatom. (Helyeslés jobbfelöl.) Szilágyi Dezső: T. ház! Megengedem, hogy abban, hogy mindig 8 napig terjedhető elzárás alkalmaztassák, van a törvénynek valami túlságos keménysége; annyivalis inkább, mert az iparrendtartás egyes határozatainak megszegésére az elfogadott normális büntetés mindenütt a pénzbüntetés, de azon indítványt, melyet Irányi t. képviselő ur beterjesztett, nézetem szerint megnyugvással elfogadni nem lehet, még pedig két okból. Először annak első részét, hogy t. i. a büntetés csak az esetben történjék, ha a munkás, ki jogtalanul lép ki munkájából, maga helyett mást nem állít ezt teljesen elfogadhatatlannak tartom, mert nem azon fekszik a súly, hogy állit-e az a munkás maga he-