Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-348
348. országos ülés Apriiis 26. Í8S4. || lyett valakit vagy sem, hanem azon, hogy a munkaadó elfogadja-e a helyettest, mert a munkás nem mind egyforma. Ha t. barátom ezt ugy érti, hogy az esetben, ha a munkaadó a helyettesítést elfogadja, ne érje a munkást büntetés, bátor vagyok figyelmét felhívni, hogy nézetem szerint ez felesleges, mert ha elfogadja a munkaadó a helyettesítést, akkor a munkás nem jogtalanul lép ki, nem szerződésszegő s igy büntetés alá sem esik. A mi az indítvány második részét illeti, az arra helyezi a súlyt: mondatnék ki, hogy a munkájából jogtalanul kilépő munkás kártérítéssel tartozik. Ezt felesleges kimondani oly esetekben, a hol áthágásokról ég büntetésekről van szó, mert minden szerződésszegőnek kártérítési kötelezettsége az áltaiános magánjogból következik. Ha a munkaadó megszegi a törvény határozatait munkásai irányában és ezért pénzbüntetéssel büntettetik, részemről teljesen helyesnek tartom, hogy a jogtalanul kilépő és szerződését megszegő munkás is büntettessék. De abban azután látok valamit, hogy itt sine diserimine a szabadság-büntetésnek alkalmazása túlságosan súlyos. Ismétlem, e fejezet alapelvei szerint a normális büntetések pénzbüntetésben állanak. Tökéletesen igaz az az ellenvetés, hogy egy munkásnál nem valószínű az, hog-y a pénzbüntetést be lehet hajtani. De erre az esetre a büntetőjog tartalmaz egy pótíntézkedést, a melyet itt is alkalmazni kell, t.i. ha a pénzbüntetés, mely első sorban kiszabatik, behajthatlannak bizonyul, akkor azt át kell változtatni elzárás büntetéssé. Ezen az alapon gondolnám én a 159. §. végét a következőkép szövegezen dőnek: „sőt ezen fel ül még húsz írtig terjedhető pénzbüntetéssel is büntethető, mely behajthatatlanság esetén 8 napig terjedhető elzárásra változtatható át." (Felkiáltások: 40 frtpénzbüntetéssel !) En a húsz frtot olyannak tartom, a mely, miután nem kártéritésről, hanem büntetésről van szó, nézetem szerint elegendő. Megmondom az okát, miért. Miután pénzbüntetések kiszabásáról és maximum megállapításáról van szó, mindig kell, hogy vétessék azon osztálynak vagyoni állásaj a melyre a pénzbüntetés kiszabatik." Már most a húsz frt pénzbüntetés maximalis összeg egy munkással szemben, nézetem szerint igen súlyos, ez esetleg 8 napi bérrel teljesen felér. Másodszor azt vagyok bátor hozzátenni, hogy ne méltóztassanak képzelni, hogy egy napi elzárásnak egyenlő értéke 5 vagy 10 frt. Általában elfogadott büntetőjogi fogalom az, hogy ha pénzbüntetés szabadságbüntetéssé változtatandó át, akkor a viszonyok szerint hol nagyobb, hol kevesebb összeg vétetik egy napra, némely esetben nagyobb összeg, némely esetben kisebb összeg, a viszonyok különfélesége szerint. En tehát abban a véleményben vagyok, hogy tekintetbe vévén azt. hogy itt munkásokra kiszabandó büntetésről van szó, a 20 frt maximalis összeget olyannak tartom, a mely tökéletesen elegendő. (Helyeslés halfelöl.) Egyébiránt méltóztassanak a felett határozni. Lükő Géza; Én részemről Szilágyi Dezső t. képviselőtársam módosítványát az általa előadott indokolás folytán elfogadom. Arra az esetre azonban, ha az nem fogadtatnék el és a szakasz rendelkezései tartatnának fen, miután a szakasz nem jói van magyarul szövegezve, csupa „ható, hető" szóképzők lévén benne, én a 159. §. következő szövegezését ajánlom: „Azon segéd, vagy gyári munkást, a ki munkájából jogtalanul kilép, az iparhatóság visszahozathatja, kötelessége teljesítésére szoríthatja, sőt ezen felül még 8 napig terjedhető elzárással is büntetheti." Ajánlom e niódosítványom elfogadását azon esetre, ha Szilágyi képviselő ur módosítványa el nem fogadtatnék. Az én szövegezésemben a szakasznak minden rendelkezése benfoglaltatik, csakhogy helyesebben fogalmazva. Elnök: A két módosítvány fel fog olvastatni. Duka Ferencz jegyző "(olvassa a Szilágyi Dezső és Lükő Géza módosítványait). Teleszky István I T. ház! Részemről szintén azon álláspontot foglalom el a kifejtett indokokból, hogy azon munkást, ki jogtalanul kilép munkájából büntetni kell. A büntetés mérvére nézve is hajlandó vagyok < Ifogadni, hogy első büntetésül pénzbüntetést kell alkalmazni; igaz, hogy legtöbb esetben az csakis az átváltoztatás alapját fogja képezni. De abban igaza van Szilágyi Dezső képviselőtársamnak, hogy mégis megfelelőbb az, ha ezen fejezetben egyébként követett rendszer szerint a pénzbüntetés alkalmaztatik. En azonban a 20 frtnyi pénzbüntetést kevésnek tartom. Büntető törvénykönyvünkben általános elv állíttatott fel a pénzbüntetés megváltoztatására nézve, tudniillik az van kimondva: hogy 1—10-ig terjedhető az egy napi elzárás megváltása. De nemcsak feleslegesnek, sőt némely esetben veszélyesnek tartom hogy ezen egyetlen Í59. §-ban mondassák ki a pénzbüntetésnek elzárásra való átváltoztatása, mert ebből nem helyesen ugyan, de helytelenül azt lehetne következtetni, hogy az előbbi szaka- . szókban a pénzbüntetés, behajtatlanság esetében, elzárássá alig változtatható. Kimondja a kihágásokról szóló törvénykönyv, de a jelen törvény 165. §-ának utolsó bekezdése is azt, hogy a jelen törvény alapján pénzbüntetéssel vagy elzárással vagy mindkettővel büntetett áthágásokra, a kihágásokról szóló büntető törvénykönyv általános határozatai is alkalmazandók; tehát az elzáratás vagy annak pénzbüntetéssé való átváltoztatása már ki van mondva, ennélfogva Szilágyi Dezső t. képviselőtársam módosítványának azon részét, mely az átváltoztatását külön is kimondja, kihagyandónak vélem és ennek következtében indítványozom, hogy a 159. §-ra nézve elfogadtatván r