Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-356

150 ^56. <""!»**?o* ülé tárgyában, a honvédelmi ministerhez; Hermán Ottó, a szegedi építkezési államkölcsön tárgyában, a pénzügyin inisterhez. Elnök: A képviselő urak az ülés végén előfogják terjeszteni interpellati ójukat. Még Szederkényi Nándor képviselő ur kivan a tanácskozási rend tárgyában szólani. Szederkényi Nándor: T. ház! A legutóbbi napokban a kormány törvényjavaslatot nyújtott be a mú'borokról, a mely törvényjavaslat az országban általában, de különösen a bortermelő vidékeken rendkívüli aggodalmakra adott okot és az érdekelt bortermelő vidékek maguk is óhajtanak hozzájárulni azon adatok beszerzéséhez, a melyek a törvényjavaslat veszélyes voltát kétségtelenül bizonyítják. Azonban sok helyt azon nézet uralkodik, hogy tekintve az idő rövidségét, a kormány talán ezen ülésszakban már nem kívánja tárgyaltatni e javaslatot. Magam is azon nézetben vagyok, hogy ily nagyfontosságú törvényjavaslat tárgyalásához az idő már igen rövid, mert hiszen félhivatalos közlemények következtében köztudomású, hogy e hó 20-án túl aligha lesz több ülés. Nehogy tehát félreértés keletkezzék s hogy ez iránt ugy a ház, mint azok, kik a törvényjavaslat által érdekelve vagyunk, tájékozva lehessünk, azon tiszteletteljes kérést vagyok bátor intézni az elnökséghez, méltóztassék az elnök ur érintkezésbe lépni a kormánynyal és ennek nyomán felvilágosítani a házat arról, vájjon a nevezett törvényjavaslat a jelen országgyűlés alatt még fog-e tárgyaltatni és ezt méltóztassék a háznak mentül előbb tudomására hozni. {Helyeslés) Elnök: Magam is azt hiszem, t. ház, hogy mindenesetre czélszerű lesz, ha a ház tagjai e kérdésre nézve tájékozva lesznek s én ennélfogva kérdést fogok intézni a kormányhoz, mi szándéka van-e törvényjavaslattal s erről annak idejében lesz szerencsém a háznak jelentést tenni. (Helyeslés.) Következik a napirend első tárgya, a pénzügyi és közlekedési bizottság jelentése abáttaszékdombovár-zákányi, vagyis duna drávai vasútnak megváltásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem a jelentést méltóztatnak felolvasottnak venni, {Helyeslés) ennélfogva a vitát megnyitom; az első szó az előadó urat illeti. Lukács Béla előadó: T. ház! Az 1883: XXIV. t.-cz. felhatalmazta a kormányt arra, hogy azon kamatbiztosításban részesülő vasutakat, melyeknek tisztajövedelme az elsőbbségi kölcsönök kamatait sem fedezi, állami kezelésbe vegye át. A törvényhozás szándéka e törvény megalkotása által helyesebb, egészségesebb s az ország közlekedési és pénzügyi érdekeinek megfelelőbb vasúti politika létesítése volt. Azonban azon törvényczikkben az is kimondatott, hogy az állami kezei május 7. )8i4. lésbe átvétel előtt a vasúti társulatokkal tárgyalások indítandók meg. Kitűnik tehát ebből a törvényhozás azon szándéka, hogy csak akkor kivan az állami kezeléshez nyúlni, midőn már más utjátmódját az elérni óhajtott czél biztosításának nem latja. Azon vasútvonal, melyről e törvényjavaslatban szó van, tulaj donképen e törvényes intézkedések alá nem esik, minthogy a báttaszék-dombovári vasútvonal már a ma gyár állami vasutak igazgatósága által kezeltetett az 1877. deezember 27-én kötött szerződés értelmében, azonban oly módon, hogy a duna-drávai vonal mintegy külön önálló csatlakozási pályának tekintetik, mely intézkedésben a vasút külön igazgatóságának a leglényegesebb hatáskör tartatott fel, ugy hogy minden beruházás, a tőkeszámlát illető változtatások és a díjszabások és árkedvezmények megállapítsa, minden a normális üzleien kivül eső szerződések, a kiadások és bevételek külön elszámolása szerződésileg kiköttetett. A budapest-pécsi vonal megnyitása és a szabadka-bajai szárnyvoaalnak már törvényhozásiig elrendelt kiépítése következtében a duna-drávai vonal forgalmi tekintetben sokkal nagyobb jelentőséget nyert, mint a milyennel eddig birt. T. i. kiegészítő részévé vált a budapest-íiumei iránynak egyrészt, másrészt pedig kiegészítőjévé azon jelentékeny transversalis vonalnak, melynek teljes kiegészítése végett most már alig néhány kilométer kiépítésére és egy dunai hid létesítésére van szükség. Szükséges tehát, hogy az ország ezen nagy forgalmi érdekének megóvása szempontjából a duna-drávai vasút teljesen bevonassák a magyar államvasutak jogkörébe, mely ugy az ország kiviteli érdekei, mint az ország fővárosa kereskedelmének érdekei szempontjából biztosan csak ugy óvható meg, ha ezen vasútvonal felett az állam teljes, korlátlan rendelkezési joggal bir. Ezek azon forgalmi szempontok, melyek a kormányt azon elhatározásra vezették, hogy e vasút államosítására vonatkozólag a ház elé javaslatot terjesszen; ehhez még hozzájárulnak azon pénzügyi tekintetek, melyek az egyesített forgalom és a helyesebb vasúti politika követése következtében elérhető megtakarítások nyomán elérhetők lesznek. Az előttünk levő törvényjavaslatban tehát a duna-drávai vasút megváltását, illetőleg államosítását szabályozó pontozatok megfelelnek azon megállapodásoknak, melyek szerint annak idejében a tiszavidéki vasút megváltatott, a mely elvek a törvényhozás által akkor szentesítettek. A vasuttársulat részvényeseinek épen ugy, mint az elsőbbségi kötvények tulajdonosainak jogosult érdekei teljesen meg vannak óva a szerződésben és csak megnyugvásul szolgálhat az, hogy ezen érdekek kielégítésével vitetett keresztül az államosítás.