Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-354

jg^, 854. országos ülés május 3. 1884. férfiak kötelességének ismerem, kik a nemzet | ügyeinek vezetésére vállalkoznak, hogy azon tulajdonokat igyekezzenek előmozdítani, azon tekintetekre iparkodjanak a nemzetet mindenkor figyelmeztetni, melyeknek figyelembe vételére a nemzetben kevesebb a hajlandóság és ezek épen a számításnak és a fontoló észnek tekintetei. (Helyeslés balfelöl.) Azért én, miután az érzületi tekinteteket csak az ész parancsolta korlátok közt ismerhetem el jogosultaknak, miután most is ugy vagyok meggyőződve, hogy pénzügyeink az okvetlen szükséges határon túlmenő egy fillérnyi megterheltetést sem birnak el és hogy azon pillanatban, melyben megbírnák, még számos czél van, mely a nemzeti fejlődés lényegének megerősítésére ennél előbbre való : én a lényeget a látszatnak fölébe helyezve, a javaslatot el nem fogadom. (II sszas élénk helyeslés és éljenzés bálfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Magam is csak igen röviden és tárgyilagosan kívánok még egy pár szót szólani, mielőtt a törvényjavaslat felett a t. ház bölcsesége határozni fog. Épen azért, mert rövid és tárgyilagos akarok maradni, alig fogok valamire refleetálni, a mi rám vonatkozólag vagy egyáltalában a párttekintetekre vonatkozólag mondatott. Reflexióimban főleg csak is olyanokra terjeszkedem ki, miknél a tényállás helyreállítása szükséges, ezeknél is szorítkozva azokra, mik a tárgygyal kapcsolatban vannak. (Halljuk!) Egyik, a mi felhozatott vádul ma is, az, hogy későn terjesztetett be a javaslat. Azon képviselő ur, ki ezt felhozta, azt mondta: így szokott tenni a ministerelnök ur mindig, 1880-ban is akkor terjesztette be a törvényjavaslatot, mikor már az országgyűlés vége felé jár és a képviselők egy része otthon van, másikának legalább gondolata otthon van. Kern akarok arra bővebben kiterjeszkedni , hogy roig a képviselő mandátuma tart, nem szükséges-e, hogy legalább a ki jelen lehet, annak gondolatai is itt legyenek, ez mindenki megítélésének a dolga. De hogy 18S0-ban az országház építésére vonatkozó első törvényjavaslat nem a mostanihoz hasonló momentumban terjesztetett be, annak i^azolására csak annyit hozok fel, hogy 1880-ban választás nem volt, hanem csak 188Í. június végén, tehát igen szerencsétlenül választotta a t. képviselő ur a felhozott példát. (Ugy van! jobb'elöl.) Orbán Balázs: Az ülésszak vége volt! Tisza Kálmán ministerelnök: Az ülésszak vége sem volt. Ha épen méltóztatik tudni akarni, már a törvény publicatiója történt deezember lo-én, nem a tárgyalása. Pedig igen jól tudjuk, hogy ezt megelőzte a főrendiház tárgyalása, a szentesítés és a házban való publicatió, a mi igen sokszor meglehetősen huzamos idővel növeli j azt, a mi szükséges volt, hogy a törvény valósággal érvénybe lépjen. Igaz, azt is mondják, hogy karácsony előtt volt. Valóban nem tudom, hogy mikor terjessze be a kormány törvényjavaslatait, mikor tárgyaljon a ház, ha nem lehet tárgyalni az országgyűlés kezdetén, mert sok ember még nem jöhetett el; ha nem lehet tárgyalni ünnep közeledtével, mert sok ember esze otthon jár; ha nem lehet tárgyalni az ülésszak vége felé, mert az emberek gondolata már otthon van. (Tetszés jobbfelöl.) Az ily felfogások indokolják Jókai Mór t. képviselőtársam és barátom azon felszólalását, hogy addig, mig a ház együtt van, fordítson több gondot teendőire, mert így megtakaríthatja azon százezereket, a melyekkel többe kerül az egyik terv, mint a másik. {Igaz! Ugy van! jobifelöl.) A másik, amit helyre kell igazitanom, az, hogy ugyanazon képviselő ur jónak látta azt mondani, hogy akkor, a mikor a sugárút építéséről volt szó, valakit gyanúsítottam, megróttam és megtámadtam azért, mert a sugárút vidékén — mikor ez az útvonal már el volt határozva — telkeket vásárolt és felhozza a képviselő ur egy ministeri tanácsosnak, esetét, a kit szintén megtámadtam, mert tudva, hogy állami épület fog valahol emeltetni — nem a sugárúton, jól emlékszem reá — ott telket vett, hogy azután azt —• mint a képviselő ur monda —-jó áron az államra sózza. Először is roppant különbség lenne abban, ha valaki akkor venne egy telket, a mikor csak ő tudhatja, hogy ott valami czéloztatik építtetni, de a nagyközönség még nem tudja és egész.en más, ha egy régi, évekkel meg évekkel azelőtt birt telek beleesik valamely ily építési vonalba. A másik meg az, hogy én merek hivatkozni arra, hogy ilyféle gyanúsítással én nem illettem senkit. És én azon tanácsos urnak esetére már azért is emlékszem, mert egy oly hírlap, melynek szerkesztője hozzám baráti viszonyban állott, helyt adatott ily tartalmú czikknek, hanem emlékszem arra is, a mi azóta kiment a szokásból, hogy az illető felvilágosíttatván, hogy a hozzá beküldött czikk tévedésen alapúi, teljes készséggel és loyalitással az abban foglalt támadást visszavonta. Méltóztassék erre is visszaemlékezni és én a mostani szokásokkal szemben ezen régi szokás felelevenítését ajánlom. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondta ugyanaz a képviselő ur továbbá, hogy én a jó termésre hivatkozva, ajánlottam a most szóban levő költség elfogadását. Az én emlékező tehetségem, t. ház, nem anynyira rósz, hogy ha én ezt mondtam volna, erre már ne emlékezném; hiszen csak egy pár napja beszéltem, de nem tudom, hallotta-e valaki azt, hogy a jó terméssel biztattam volna a házat arra, hogy a javaslatot szavazzuk meg. Engedelmet kérek, én ilyet nem tettem és nem is szoktam tenni.