Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-354
354, országos ülés május 8. 1884. J35 Nagyon kívánom a jó termést, de még nincs is garantiánk,hogy meg lesz; előre pedig nem szeretek a medve bőrére inni. Még "fel kell azt említenem, a mi egyik múlt napon mondatott, hogy tudjuk, hogy bizottsági tárgyalás volt, de hiszen azt is tudjuk, hogy ott, a hol a ministerelnök elnököl, milyen lehet a tárgyalás. Először is t. ház megjegyzem, hogy a kis bizottság kebelében, mely magában véve az egész munkát nagy szorgalommal teljesítette, nem elnököltem, mert e bizottságnak tagja sem voltam. De még egyet is megmondok egész őszintén. A nagy bizottságban én elnököltem és két terv volt, mely felől eltérő nézetek voltak. A bizottságnak igen nagy többsége a kettő közül, mely mindenkinek tetszett, a most alapul elfogadottat, melyből aztán a végleges terv készült, tartotta helyesebbnek, jobbnak, szebbnek.Én azon kisebbséghez tartoztam mely a másiknak adta az előnyt és ha az én nézetem elfogadtatott volna, a másiknak alapján készült volna a terv (Közbeszólások jobbfelöl: Igaz! Ugy van!) Ez tény, a mit a bizottság minden egyes tagja tud. Felhoztam e szerint egy pár példát, t. ház, hogy mily biztos alapokon Ítélnek a képviselő urak. Szolgáljon ez ilmstratiójául minden egyéb rólam elmondott állításoknak. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Sokan említették, t. ház, hogy mennyi sürgősebb teendőnk volna, mint egy országház építése. Némelyek szóval proponáltak provisorius országházat is; mások pedig, mint gr. Apponyi Albert először is. ma is tévé, azt mondották, hogy sok gürgősebb teendőnk volna, mint egy ily nagy költséggel járó országház építése. Nagyon hangsúlyozta ezt a tegnapi napon egyik képviselő ur, ha jól emlékszem Steinacker. r En érzem, en tudom, hogy az országnak még sok más teendője van, nem csak van, de lesz is mindig; de higyjeeia felszólaló képviselő ur és higyje el a t. ház, hogy annak, hogy az országnak annyi teendője van minden téren, nem az az oka, mintha a magyar nemzet luxusra vagy országházra költötte volna pénzét, mit ama teendőkre fordíthatott volna, hanem az, hogy évtizedeken keresztül nem volt országháza, nem volt országgyűlése s azoknak, a kik tanácskozni akartak, Bécsbe kellett felvándorolniok, mint némelyek meg is tették. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. Felkiáltás a szélső baloldalon: Önök most is oda mennek!) Tessék nekem elhinni, hogy Magyarország felvirágzása és minden téren előhaladása semmitől a világon nem függ annyira,mint azon meggyőződéstől benn és künn, hogy Magyarországnak alkotmányos önrendelkező léte biztosítva van, biztosítottnak tekintetik a nemzet által {Élénk helyeslés a jobboldalon) és minden, a mi annak jeléül szolgálhat én szerintem — a mire különben még visszatérek — nem! csak az érzelem, de a számító ész szempontjából is igazolható. T. ház! Még tartozom helyre igazítani gr. Apponyi képviselő ur szakszerű előadását. A képviselő ur ma is alaposnak hiszi múltkori érvét, melyet a 4 l /» millió költség dolgában mondott. Hivatkozott reá, hogy természetes és nem is róható meg, ha egy művészt az o eszménye elragadja és akkor a költség korlátait figyelembe nem veszi. Igaz, ez természetes is, ugy is szokott lenni és a bizottság — tessék ismét elhinni — a 4 és fél millió költséget nem azért állította a pályázatba, mintha meg lett volna róla győződve, hogy annyiért építeni lehet, de hogy mégis egy bizonyos korlátot szabjon a művész fantáziájának, jelezvén vele, hogy in infinitum a költségekbe bele menni nem akar és ezt az országgyűlésnek proponálni nem kívánja. De utoljára is még azt a megjegyzést kívánom tenni, hogy magát azt az épületet, a mely most alapul elfogadtatott, az akkori terv szerint pár millióval olcsóbban lehetett volna létesíteni. De miért nem létesíttetett ugy és miért lett drágábbá? Azért, mert azon alakban, azon követelménynek, hogy a főváros összes épületei közt domináló állást foglaljon el, nem felelt volna meg. Azért, ha azt akartuk, hogy az épület necsak czélszerű, de — hogy a képviselő ur kifejezésével éljek — a decorumnak is megfelelő legyen. Ámbár én minden más épületnél az egyszerű decorumot elégségesnek tartom, az országháztól azonban én többet kívánok — mondom, ha ezt akartuk, meg kellett a tervet változtatni. A t. képviselő ur azt is mondja, hogy a kupola csak ornamentum és igy annak mellőzésével egy pár millió megkímélhető lenne. Némelyek ugyan azt tartják, hogy nem csak ornamentum, de mindenesetre mint ornamentum is kifejezi azt, hogy itt egy olyan épületről van szó, a melynek két külön vált tagja van: a felsőház és a képviselőház, de a mely mégis együtt képez egy egészet. Különben bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, ha már országházat akarunk építeni, mégis csak olyat kell építenünk, a mely szépség szempontjából is megfelel. Én nem tudom, a képviselő ur képzelte-e magának ezen épületet ugy, hogy a közepén vagy egy kupola, vagy, a mi elismerem, a szorosan vett gót stylhez jobban illik, egy torony legyen. Bárki megnézheti, mivé sülyed az az épület, ha annak közepe ellapul, a helyett, hogy kiemelkedjék. Torony pedig — és ezt tudom, mert megkérdeztem — egy ily épületnek való torony, még sokkal többe kerül, mint a kupola. Arról, t. ház, hogy mit mondtak a képviselő urak és mit fognak mondani, nem beszélek, nem beszéltem eddigi felszólalásomban sem, nem beszé1 lek most sem, de fentartom azon kérésemet, hogy