Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-353

| {(l J55. orsiságos ülés május 2. 1884 e kifejezésért, több a tékozlásnáí, ez már valóságos szédelgés. (Élénk helyeslés a szélső halon.) Azt mondja a bizottsági javaslat, hogy a jövőre szóló nagy alkotásoknál nem szabad kizárólag takarékossági szempontokból indulni ki és hogy a tervezet szerint elkészülő mü a szemlélővel éreztetni fogja az állam politikai jelentőségét. Hiszen nincs itt szó takarékosságról. Ha takarékosságról akarnánk beszélni, akkor absolute fel kellene hagynunk az építés minden tervével; már pedig azzal felhagyni tudtommal senki sem akar. Itt csak arról van szó, hogy a nemzet vagyoni ereje nem birja meg, hogy 15 milliót a közforgalomból elvonjunk és a fructificatió minden reménye nélkül egyetlenegy épületbe fektessünk és ott lekössünk. (Helyeslés a ssélsö balon.) Itt arról van szó, hogy ne űzzünk az állami építkezések terén is „fenn az ernyő nincsen kas" politikát. Azt tartom, nem szerencsés gondolat az állam politikai jelentőségére hivatkozni. Az állam politikai jelentősége akkor lett volna megőrizve, ha a kormány nem követ oly külügyi politikát, mely a nemzet érdekeivel ellenkezik ; akkor lett volna megőrizve, ha a zavargó Horvátországot a magunk erejével fékezzük meg, nem pedig Bécs segélyével. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Az állam politikai jelentőségének önálló gazdasági élettel, és önálló hadsereggel szokás és lehet érvényt; szerezni, nem pedig egy túlcsigázott árú épülettel. (Helyeslés a szélső balon.) A mily súlyosak az aggodalmak, melyek pénzügyi szempontból fölmerülnek, ép oly súlyosaknak tartom azokat is, melyek architectonicus szempontból hozhatók fel a javaslat ellen. A mint a bizottság javaslatában olvasható és a mint a kiállított mintából látható, a pályázatok közül a minister ur által úgynevezett romanticus styl, helyesebben mondva, a gót vagy csúcsíves rendszer fogadtatott el és ajánltatik a képviselőháznak elfogadásra. Nekem t. ház, ezen építési rendszer ellen önmagában véve nincs és nem lehet kifogásom. Jól tudom azt, hogy ez egy több százados fejlődésnek képezi örökszépségű betetőzését az építő művészet egyik irányánál. Elismerem, hogy ezen építési rendszer a legharmonikusabb alkotás ott, a hol helyén van. Ezen építési rendszer a XI., XII. és XIII. században kezdődött és fejlesztetett müegészszé. Tehát oly korban, midőn a vallási rajongásnak és a dogmák mystieismusának teljes hatalma alatt állott az emberiség. Ezen építési rendszer az egymásból kinyúló részleteivel, azoknak fokozatos emelkedésével és egy magas, külön álló pont felé gravitálásával ép oly szerencsésen jelképezi az akkori emberiség általános törekvését: az istenhez való emelkedés vágyát, mint a mily szerencsésen jelképezik a keskeny és világtalan ablakok, a sötét és titokzatos fülkék, a magas és komor boltívek azon asceticus I irányt, melyre az akkori kor szelleme az embereket utalta. (Igás!) Ismétlem, hogy az egyházi építkezésnél, tehát ott, a hol a kedély világa az uralkodó, a hol a hitnek döntő ereje van, a gothicát a lehető legharmonicusabb alkotásnak tartom. De t. ház, mi nem az ájtatosságnak akarunk csarnokot emelni, hanem a parlamentarismus által a diadalra jutott népfenségi. eszmének. Itt tehát nem a mysteriumok, nem a hitbuzgóság, nem az engedelmesség, hanem a világosság, a kötelességérzet, a meggyőződés lesznek irányadók. (Ugyvan! a szélső balon.) A szólásszabadság és az érvek küzdelme mindigrosszul fog beleilleni agothica fülkerendszerébe. Egy oly épületnek, amely culturalis életünk egyik szegletkövét képezi, mindig valamely gondolatot kell kifejezni. Annak teljes összhangban kell állania saját rendeltetésével, a mikép összhangban is vannak a világhírű dómok széles talapzatai és egy pont felé irányuló csúcsai a katholikus egyház halhatatlan szerkezetével. Azon eltérés, mely egy parlament hivatása és egy oly épületmtí közt van, melyet a középkor vailásnézete és romanticus szelleme teremtett meg, igen szembeszökő. Arra, hogy az orgona hangja visszhangos accordokban zúgjon végig az ájtatoskodó gyülekezet fölött, a gót stílus boltíves oszloprendszere igen alkalmas, valamint arra is, hogy a vezeklés és a gyónás háborítatlanul és odaadó buzgósággal gyakoroltassék. De t. ház, itt parlamentről van szó, itt az emberek nem elzárkózni akarnak egymástól, hanem találkozni akarnak egymással; itt tanácskozásra gyűlnek össze, itt tehát világosságra és acusticára van szükség, már pedig ugy a világosságot, mint a helyes acusticát a gót forma rendesen kizárja. Minden építészeti stylt a népszelleme, felfogása és szükséglete szokott létrehozni. A gót stylt a német nemzet, ha nem is találta fel, de az fejtette ki és végezte be. Mert arra, hogy ezen styl kőcsipkézete létre jöjjön, csakugyan a német szellem aprólékosclása és inductiv természete volt szükséges. Nekünk magyaroknak nem volt sem alkalmunk, sem időnk arra, hogy önálló építészeti stilt teremtsünk. Azon szórványos motívumok, melyeket Henszlmann tudósunk egyik-másik helyen felfedezett, nem elegendők arra, hogy abból egy organicus mű létesíttessék. így tehát kénytelenek vagyunk idegen formákhoz fordulni. De ebből nem következik t. ház, hogy a nyilt és egyenes, a vadregényességre és mysteriumra egyáltalában nem hajló magyar nemzeti jellemre épen a tőle legtávolabb eső, a legidegenebb germán irányt octroyáljuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha nincs önálló fejlődésű építészetünk, de van önálló festészetünk, mely már is a mívelt