Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-353

353. orsüágos ülés májas '2. 1884. 109 szäso baloldalon. Helyeslés jobbfélől. Halljuk! | Halljuk!) Azt pedig, hogy a többség nem a nemzet, csak Franeziaországban mondták Lajos Fülöp alatt egykoron, Magyarországon hál' istennek ezt nem mondhatni. Hát engedelmet kérek, hogy visszatérjek a számításra és engedje meg a t. ház, hogy csak kerekszámokkal dolgozzam és a törteket és kisebb tételeket mellőzzem. Tehát mondjak, hogy 14 millió frtba kerül a mi általunk tervezett épület; de ha ennél 2 millióba kerül a bútorzat és felszerelés, az önök által óhajtottnál pedig ezt a megfelelő 1 millióba számítjuk, akkor ott állunk, hogy a nagy, díszes épület kerül 14 millióba, az önök által ajánlott kisebb épület ellenben 7 millióba, A differentia tehát 7 millió. Ezen összegnek, gr. Apponyi Albert számítását követve, 400,000 frt a kamatja, mit fel kell osztani tiz esztendőre, az első évben 40,000 a másodikban 80,000 frtot véve, mig a 400,000 frot el nem érjük. Már most méltóztassék megengedni, ha építünk egy czélszerű, díszes épületet, pl. megyeházát, városházát, vagy pedig czélszerőtlent és kevésbbé díszeset, az mégis különbség. Itt van pl. Pesten az új városháza, ugyanazon jeles építész műve, a ki a jelen tervezetet készítette s a kinek ízlése, technikája, képessége és becsületessége mind megbízható és ha nem tetszik is Steinacker képviselő urnak, én örvendek, hogy egy magyar művész ilyet alkotott. (Helyeslés a jobboldalon.) Ő megépítette a városházát, de nem tehet róla. hogy beszorították a házak közzé s most a mikor érzik, hogy kert kellene elébe a kisajátítandó területtöbbe kerülne egy milliónál. Most kittint, hogy a városháza maga is kicsiny és egy újat akarnak építeni; most tessék összeadni a kettőnek az árát, nem jobb lett volna-e egyszerre olyat építeni, a mely elég nagy, jó és téres helyen legyen. (Zajos ellenmondások és mozgás a bal- és szélső baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Nem az a kidobott pénz t. képviselő urak, a mit mi kiadni akarunk, hanem az lenne a hiába való költekezés, a mit önök terveznek. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Elénk helyeslés jobbfélől. Halljuk! Halljuk!) Ez az én meggyőződésem. Nagy terhek ezek az országra nézve és ha megszavazom, nem szívesen teszem. Igen jól tudja ezt Somssich Pál t. barátom, mert nemcsak reá, reám is hárul a teher. És kárhoztatom a kormányt, hogy ő rossz kortes, hogy mindig választások előtt jön elénk a legnagyobb kiadásokkal. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Ez mi reánk nézve igen rossz, de mi'szembe nézünk az ádáz sorssal, megszavazzuk a terheket és elejébe megyünk választóinknak, azt mondva: ítéljetek felettünk! (Élénk tetszés a jobboldalon.) Elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Bartha Miklós: T. képviselőház! (Halljuk!) Szükségesnek tartom szavazatomat indokolni, minthogy oly párthoz tartozom, mely politikai irányának legfőbb forrását a nemzetben levő morális erőkből meríti és így a következetlenség vádja alá eshetnem, ha egy oly törvényjavaslatot nem szavazok meg, mely épen ezen morális tényezők között van hivatva egy jelentékeny hézagot pótolni. Részemről t. ház, nem szoktam és nem akarok elzárkózni azon tények elől, melyek a nemzeti öntudatot, az országnak és államnak saját individualitásába vetett hitét és meggyőződését serkentik, éberen tartják és fokozzák. Tagadhatatlan, hogy egy monumentális országház, melynek elkészülése összeesik a nemzet évezredes ünnepének megülésével, szintén a nemzeti öntudatot ébresztő és fokozó tények közé tartozik. Hiszen ezen épületműnek mintegy be kell tetőznie azon culturalis életet, melyet oly sok viszontagság közt nemzetünk ősereje itt a nyugati civilisatio határszélén megalkotni képes volt. Ha ehhez még hozzá veszem, hogy a nemzetnek egy régi vágya teljesül, ha alkotmányos életét egy századokra szóló országház építése által is mintegy stabilizálva hiheti; s ha hozzá veszem, hogy fővárosunk aestheticai fejlődése hatványozott mértékben nőni fog egy ily épület által: talán szükségtelen mondanom, hogy én általánosságban helyeslem azt, hogy a képviselőház egy nagyszabású mű alkotásával járuljon az ezredéves ünnephez; hogy barátja volnék ennek még az esetben is, ha a mű a vagyoni erőnek némi túlbecsülése mellett jön is létre. De a tékozlásnak t. ház, barátja nem vagyok sem ezen, sem más téren. Azt tartom, hogy kiki űzzön kedvteléseket saját magánvagyonának a terhére, (TJgy van! TJgy van! a szélső baloldalon) de azon vagyonnal szemben, mely felett itt e házban történik intézkedés, mindnyájunkat a legkomolyabb kötelezettség és legnagyobb felelősség terhe illet meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztassanak költségvetésünkre tekinteni. Évek óta nem ideiglenes, hanem állandó deficitekkel küzködünk. Kötelezettségeink oly nagyok, hogy bevételeinkből a folyó szükségletek fedezésére igen jelentéktelen rész marad fenn. És méltóztassanak népünk vagyonosodási helyzetét mérlegelni. Súlyosabb terheket egyetlen nép sem visel, mint a mienk; a kivándorlás aggasztó mérveket öltött; a termő talaj sok helyen kiaknázva ; az erdők pusztulóban; a panasz általános és indokolt s e bajokkal szemben maga az állam erőtlennek bizonyul, mert függetlenségével együtt hiányzik kezéből az eszköz, a melylyel orvosszerként léphetne föl. Ily körülmények közt 9.500,000 frtot, sőt mint Apponyi és Somssich t. képviselő urak alapos számítás utján kimutatták, 15 millió frtot költeni egyetlen egy épületre, ez t. ház, bocsánat