Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-353

358, országos ülés május % 1SS4. 101 tenni, főleg a pályázat kihirdetésével megbízott bizottságnak, hogy nem kellő alapossággal járt el. A törvényjavaslat indokolásában röviden az van mondva, hogy a tervezeti programm megállapítása után nyilvános pályázat hirdettetett. De ezen pályázati tervezet megállapításánál történt az első nagy hiba. Volt ilyen pályázati terv megállapítá­sára egy classicus példa előttünk. Méltóztatnak tudni, hogy a német birodalom is emel jelenleg új parlamentházat. Két pályázat hirdettetett erre és a második pályázat alkalmával a concurrálni szán­dékozó építészek olyan programmot kaptak ke­zükbe, melyben minden kívánt és szükséges helyi­ség nagysága teljesen kimérve és használatának minden kellékeivel megjelölve volt. Ezt a pro­grammot kiadták nálunk is a concurrálő művészek­nek, vagy maguk szerezték meg, de a bizottság nem járt így el, mint a német Keiehstag bizott­sága. Oly általánosságban volt tartva a részéről kiadott programm, hogy a legmagasabb röptű conceptiója aa építészetnek szabad tért nyert és nem is érezte magát lekötve a Ibi millióban meg­szabott financiális korlát által. Á programm hatá­rozatlansága egy nagy oka annak, hogy a pályázó tervek nagyobbrészt túldrágák. Valóban csodálatos, hogy a beérkezett pályá­zati tervek a parlamenti bizottságnak minden ér­deme nélkül aránylag oly jók voltak.Teljesen egyet­értek az indokolás azon tételével, hogy a bizott­ság a maga részéről ugy a beosztás, mint a külső és belső építés, művészeti kiképzés és idomzat tekintetéből a Steindl Imre építész ur által beter­jesztett művet a végrehajtásra méltónak és alkal­tottnak találta. Épen azon körülmény, hogy utólag szükséges volt ezen szép és kiváló tervezetet ala­posan átdolgoztatni és módosítani, mutatja azt, hogy az első programm hiányos, illetőleg hézagos volt. Az építészek, hódolva szokásuknak, nem igen gondoltak ez alkalommal azon pénzügyi határral, a mely nekik meg volt szabva. Szívesen elismerem, hogy a pályanyertes terv módosításai után az épí­tendő mű a czélnak megfelelő, szép és monumen­tális lenne. A mi pedig a stylust illeti, ez az egyéni gustus dolga. Én elfogadom az előadó urnak és Helfy képviselő urnak azon nézetét, hogy parlamenti épület ezéljaira kiválóan alkalmas a gót styl, a mely magában véve nem drágább mint a többi. Lehet ezen stylben, mint minden stylben, épen oly szépen és olcsón építeni, mint egy másikban drá­gán és csúnyán. Minthogy pedig nekem az épület conceptiója és kivitele tetszik, habozás nélkül arra rászavaz­nék, ha gazdag nemzet volnánk. Az épület nem relatíve, nem ahhoz képest, a mit mutatni és fel­ölelni fog, hanem absoluíe véve nekünk túlságosan drága. Az előttünk fekvő törvényjavaslatra vonat­kozólag ehhez képest két kérdés merül fel. Az egyik az, vájjon azon czél elérésére, a melyet leg­utóbb Szontagh Pál képviselő ur és tegnap gróf Tisza Lajos is kifejezett, valóban szükséges-e ily nagy összeget áldoznunk? A kormány azt mondja, hogy igen és ennélfogva azok, a kik e nézetnek egyszerűen hitelt adnak, consequensen járnak el, ha megszavazzák ezen nagy összeget. Én azonban tagadom, hogy egy nagy, monumentális, a czélnak teljesen megfelelő parlamenti épület emelésére ily nagy összeg szükséges lenne. Hogy mennyire birja az ország a költséget, erre nézve nem terjeszkedőm ki, meg mondták ezt már mások, én csak utalok arra, hogy a cultus­ministernek muít évi jelentésében ki van mutatva, hogy hány községben nincs még iskola. Addig mig az ország ebbeli kötelességének megfelelni pénzügyileg nem képes, ugy hiszem, luxusra ál­dozni valóban nem szabad, És én nem szavazom meg addig a nem okvetlen szükséges költséget, mig biráinkat, alsó hivatalnokainkat nem fizetjük ugy, hogy azon érzelem mellett, melyet nekik igen szép és ideális szempontból vindicált Szontagh Pál képviselő ur, tisztességesen megélhessenek, kötelességeiket ugy teljesíthessék, a mint az a közjóra nézve szükséges. Én, t. ház, megvallom, nehezemre esik kimon­danom azt, hogy az ily drága épületei nem kívá­nom, mert tagadhatatlan, ily épületnek emelése nagy haszonnal volna az iparra és művészetre, tagadhatatlan, hogy ezen pénznek nagy része az országban benn maradna. De daczára annak, t. ház, ugy hiszem, hogy az adófizető polgárok iránti tekintet azon magasröptű czélok mellett is, melyet ugy Szontagh t. képviselő ur, mint gr. Tisza Lajos hangoztattak, figyelembe veendő. Ha azonban ily magas összeget vél szüksé­gesnek a t. kormány, akkor nem volt szabad ily indokolással előállani a tervezett országház pénz­ügyi oldalára nézve, mint ezt itt olvassuk. T. ház! Abból, hogy köb- vagy négyszöginé­terenkint egy egészen más viszonyok alatt épült bécsi épület ennyibe került, most egyszerűen kö­vetkeztetést vonni a hálunk építendőre, azt, bocsá­natot kérek, igen nagy felületességnek tartom. És nem is áll az, a mi az indokolásban van mondva, hogy részletes és megbízható költségvetést készí­teni ily épületről szinte lehetetlen és hogy ezt bizonyítják a külföldi hasonszabású építkezések­nek példái. Hát t. ház, bátor vagyok egy példára reá mutatni, a mely épen az ellenkezőt bizonyítja. Mert a német parlamenti épületnek költsége, beren­dezéssel együtt a legrészletesebb számítások alap­ján és az építésznek azon elvállalt kötelezettsége mellett, hogy többe semmiesetre sem fog kerülni, mint maximalis összeg meg van állapítva 18 millió márka, tehát mindenesetre kevesebb, mint a

Next

/
Thumbnails
Contents