Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-332

332. országol ülés hatni, a ki mindenesetre szíves lesz engem, ha netalán közjogi tévedésben volnék, felvilágosítani az iránt, hogy vájjon van-e a magyar alkotmányban oly biztosíték, oly garantia, a mely * magyar kormányt feljogosítaná arra, hogy a közös hadsereg tettleges szolgálatában álló egyénekkel szemben bármilyen jurisdictionalis hatalmat gyakoroljon. A t. ház fel fog engem menteni attól, hogy én e közjogi kérdést továbbra is ventiláljam, fentartom ezt magamnak esetleg a válaszadás idejére; most pedig méltóztassék megengedni, hogy megmondhassam intentiómat, mely az interpellátió megtevésénél vezet. Mi hozzászoktunk ahhoz, hogy interpellátiókat azért intézünk a kormány egyes tagjaihoz, hogy bizonyos eeclatans sérelem esetén valamely jogsérelemre jogvédelmet, segélyt, illetőleg jogorvoslatot kérjünk. De akkor, mikor a közös hadsereg tiszteinek vagy nem tiszteinek brutalitásáról van szó, én őszintén megvallom, hogy az interpellatiót nem azért teszem, mintha segélyt vagy jogorvoslatot várnék vagy remélnék, sőt ellenkezőleg, épen azért teszem és az az intentióm, hogy bebizonyítsam, hogy a t. kormány és az annak élén álló t. ministerelnök ur még a legj'obb akarata mellett sem képes ily esetekben elégtételt nyújtani és hogy ezen képtelenségét itt a törvényhozás előtt is bevallja. Ezek után interpellátióiu a következő: (Olvassa) : Interpellátió a ministerelnök úrhoz. 1. Van-e tudomása a ministerelnök urnak arról, hogy Szoluokon f. évi márczius havában Ernst Miksa szolnoki polgár a Rodich ezredhez tartozó közös hadseregbeli tiszthelyettesekkel egy korcsmában összeszólalkozván, ezek egyike Ernst Miksára kardot rántott és kardjával egy másik polgárt, a ki a vágást felfogta, meg is sebesített? S. Van-e tudomása arról, hogy az első kérdésben foglalt támadás után, a tiszthelyettesek egyike, névszerint Fehér Miklós, a rajta és szomszédján elkövetett bántalmazás kiegyenlítésének ürügye alatt — a korcsmából kihívta s midőn az rosszat nem sejtve kijött, a tiszthelyettes által időközben odarendelt közlegények őt megrohanták, a levegőbe felhajították s a védtelen polgárt a kaszárnyába vitték, itt a tiszthelyettes parancsára lefogták, vas tisztító-vesszőkkel és szuronyokkal annyira össze-vissza verték, hogy vértől elborítva, eszméletét elvesztve, hevert a földön és végül a vitézül végrehajtott hőstett után az utczára kidobták? 3. Van-e tudomása a ministerelnök urnak arról, hogy a nevezett közös hadseregbeli tiszthelyettes és társai által katonai rangjuk felhasználásával közembereikkel végrehajtott ezen személyszabadság elleni merénylet megtorlása iránt az márezhis 22. 1884. 93 intézkedések megtétettek s ha igen, mikből állanak ezek? 4. Hajlandó-e a ministerelnök ur azon alkotmányos biztosítékokot megjelelni, amelyek a közös hadseregnek a jelenlegi közjogi viszonya mellett a magyar országgyűlés előtt felelős magyar kormánynak lehetővé teszik a személy- és vagyonbiztonságnak megóvását, a közös hadsereg tettleges szolgálatában álló tisztikar és legénységgel szemben ? 5. Hajlandó és egyáltalán képes-e a ministerelnök ur az 1867: XII. t.-cz. által törvénybe iktatott kiegyezés keretében olyan garantiákat megjelölni, a melyek a Magyarországban a jogrendért egyedül felelős magyar kormánynak akár praeventive, akár utólagosan illetékes hatáskört jelölnének meg a közös hadsereg tettleges állománybeliei által elkÖTethető. vagy elkövetett személy- és vagyonbiztonság elleni merényletekkel szemben? 6. Ha ilyen biztosításokat, a mint ezen nem kételkedem, megjelölni nem tud, miként tartja a képviseleti rendszerre alapított kormányzás és felelősség elvével megegyeztethetőnek az olyan közjogi viszonyt, a mely a felelősséget és a rendelkezési jogot nem egyesíti s ez által magát a törvényhozás előtti felelősséget is illuzóriussá teszi? Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Az interpellátió ki fog nekem adatni és én fogok rá felelni. Most csak azt kívánom a ház tudomására hozni, hogy én arról, mi történt, hogyan történt, hivatalos jelentést eddig nem kaptam, de már az interpellátió megtétele előtt intézkedtem, hogy mentől előbb kapjak. Mihelyt ezt megkaptam, fogok a képviselő ur interpellátiójára válaszolni. Különben meg kell jegyeznem a képviselő ur állítására, hogy ez az eset, ha ugy történt, a mint a képviselő ur monda — a mire nézve ma még nem nyilaik ózhatom — csak annak a jele, hogy a közös hadsereg kötelékében magyar emberrel is az lesz, hogy megfeledkezik az alkotmányról és a törvényről: hogy, nem akarok példát felhozni, de csak nem régiben tapasztaltuk, hogy magyar emberekkel, kik soha sem voltak azon hadsereg kötelékében, hasonló történt és hogy ezekkel szemben a személybiztonságot épen azok a romlott emberek védték meg. (Elénk helyeslés a jobbóldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, ne hogy félreértessem, én arra fektetem a fősúlyt és arra méltóztassék majd válaszolni, hogy a szolgálati minőség felhasználásával parancsszóra történt a brutalitás. Elnök: Az interpellátió közöltetik a ministerelnök, mint belügyminister úrral. Következik Krisztinkovi eh Ede képviselő ur interpellátiója. Krisztinkovich Ede: A Rába vidék érdekében van szerencsém két interpellátiót benyuj-