Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-332

9* 332 országos ülés márezins 22. 1S84. nézve elégséges, én részemről daczára annak, | hogy igen nagy figyelemmel kisértem folyvást a tárgyalásokat, mégis rövidnek tartom arra nézve, hogy alaposan tájékozhassa magát mindenki és a törvényhozás azon tagja is, a ki a tárgygyal talán kevesebbet foglalkozott. Igen kérem a t. házat, méltóztassék legalább 2-3 nappal későbbre tenni a törvény tárgyalásának napját, talán szombatra vagy hétfőre. Hisszem, hogy lesznek még más előterjesztései is az igen t. kormánynak, melyek a következő hét folyamán íárgyalhatók lennének és én igen kérném, a t. házat, hogy tekintettel azon rendkívüli nagy fontosságra, melylyel e törvényjavaslat bir, tekintettel azon nagy érdeklődésre, melylyel iránta a polgárság egy nagy része viseltetik, méltóztassék a tárgyalás kezdetét a jövő hét végére szombatra vagy pedig hétfőhez egy hétre kitűzni. {Helyeslés a szélső halói dalon.) Elnök: T. ház! Azt hiszem, legezélszerűbb, ha a t, ház szavazással dönti el a kérdést. (Mozgás a széltö baloldalon.) Máskép nem lehet kitudni a ház többségének véleményét. En javaslatba hoztam, hogy a tárgyalást csütörtökön méltóztassék megkezdeni; ennek ellenében Steinaeker képviselő ur szombatra kívánja azt kittízetni. Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, hogy csütörtökön tárgyaltassék az ipartörvényjavaslat, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége ezt elfogadja és igy az ipartörvényjavaslat csütörtökön fog tárgy altatni. Szerdáig ülések nem tartatnak; szerdán napirenden lesz az általam kitűzött két vasúti törvényjavaslat tárgyalása és harmadszori megszavazása a mai napon elfogadott törvényjavaslatnak. Most méltóztassanak meghallgatni az interpellatiókat. Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk!) Márczius hó elején, állítólag 13-án Szolnokon több polgár közös hadseregbeli tiszthelyettesekkel egy korcsmahelyiségben mulatott. Köztük összeszólalkozás történvén, az egyik tiszthelyettes kardot rántott s midőn az illetőt, kivel összeszólalkozott, megvágni akarta, annak szomszédja felugrott, a vágást felfogta és megsebesíttetett. Ekkor a tiszthelyettesek a kaszárnyába mentek, hol rendelkezéseket tévén ezen polgár insulta ti ójára nézve, visszatértek a korcsmába és azon ürügy alatt, mintha vele a viszályt békés utón el akarnák intézni, kicsalták a korcsmából és midőn kijött, hat közlegénynyel megfogatták, a levegőbe felkapatták, elvitették a kaszárnyába, ott vas töltővesszőkkel éí- szurony okkal addig verették, mig az vérében fetrengve a padlón maradt s akkor a kaszárnyából egyszerűen kidobták. (Nagy mozgás.) Katonai körökben ezen mindenesetre brutális támadás mentségére azt hallottam felhozni, hogy HE illetők állítólag revolverből lövöldözött volna, de azután tőle a tiszthelyettes a revolvert elvette, melyben mind a hat töltés benn volt. Előttem t. ház , első perezre kétségtelen, hogy ha mind a hat töltés bent van a revolverben, alig lődözött belőle valaki; de én, t. ház, nem akarok e dolognak meritorius taglalásába bocsátkozni, mert végül egyre megy, ha csakugyan a támadás viszonoztatott volna is, hogy egy tiszthelyettes ebbeli minőségében arra használja fel a közlegényeket, hogy ők egy polgár embert ily brutális módon insultáljanak. Még azon legjobb esetben is, t. ház, ha itt egyszerű önbíráskodásról volna szó, mindenesetre elég fontos ok ez arra, hogy a törvényhozás termében szóba hozassék. Fájdalom, t. ház, ezen esetek nem állnak isoláltan; ez nem az egyedüli eset; igen sokszor ismétlődnek a közös hadseregben e jelenségek, melyek ecclatáns bizonyítékot szolgáltatnak, hogy a közös hadsereg hozzátartozói a törvény és az állampolgárok jogai iránt tisztelettel nem viseltetnek. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) A mi a jelen esetet t. ház, még fájdalmasabbá teszi, az az, hogy az illető tiszthelyettes — legalább neve után ítélve — nem is valami Csehországban született és Bécsben nevelkedett egyén, hanem magyar ember. (Mozgás.) Madarász József: Kellene lennie! Polónyi Géza: És rám nézve annál fájdalmasabb, hogy már a közös hadsereg kötelékében a magyar ember annyira megfeledkezik a magyar alkotmány és törvény iránti tiszteletről, hogy ily brutális eszközökhöz folyamodik. Befejezhetném t. ház, ha nem tartanám ép ezen eset alkalmából szükségesnek alkotmányjogunkra röviden egy pár reflexiót tenni. (Halljuk!) Midőn ezen interpellátiómat meg akartam tenni, sajátságos helyzetbe jutottam. Meg kellett magamtól kérdeznem, hogy melyik ministerhez intézzem interpellátiómat ? íme t. ház, én a magyar alkotmányban, a melyet pedig — hizelgek magamnak — legalább némileg ismerek, nem találtam forumot, a mely illetékes legyen ily viszálynak elbírálására. Gondolkodtam rajta, hogy talán az igazságügyminister úrhoz tartozik e kérdés? De hiszen tudjuk, hogy a tettleges szolgálatban álló katonák felett a magyar igazságügyminister bizony semmiféle joghatóságot nem gyakorol, ép oly kevéssé gyakorol, mint maga a belügyminister. A dolog de facto tartozik egy hadbíróság elé, a mely azonban a magyar parlament előtt felelős magyar kormány egyetlen egy tagjának sincs alárendelve, hanem feleletre vonható azon közösügyes delegátióban, a mely viszont itt nem vonható felelősségre. Ily körülmények közt t. ház, kénytelen voltam egy expedienst, egy médiumot keresni magamnak arra, hogy interpellátiómat megtehessem és én azt a t. ministerelnök ur személyében véltem feltalál-