Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-332

gg 332. országos ülés máreriiis 22. 1884. arányosítási törvénynek 4. §-ában az van, hogy az arányosítás a külső és belső birtokok aránya szerint mérendő ki. Midőn a törvény ez intézkedését megtette, akkor alig ha gondolt azon sajátságos helyzetre, mely a székelyföldi havasi vidékeken sok helyen előfordul, hogy t. i. vannak olyan községek melyeknek határában 10—15—20 ezer holdra terjedő magánhavasok, erdők és legelők vannak, olyan magánerdők, melyek nem közvagyont képeznek, melyek soha sem állottak községi kezelés és administratio alatt, melyeknek jövedelme soha sem fordíttatott községi ezélokra, hanem e jövedelmeket mindig a magántulajdonos maga élvezte; ennélfogva kérik a gyergyóiak, hogy az ilyen községi ezélokra soha sem fordított magánerdők, legelők és havasok az arányosítási kulcsnál számba ne vétessenek, mert ha számba vétetnének, ezen óriási terjedelmű havasok, legelők és erdők, akkor bekövetkezhetnék az, hogy ezen roppant kiterjedésű magánhavasok, erdők és legelők után mind utána menne az arányosítandó közvagyon és a kisebb birtokosoknak nem jutna semmi. Ez öly fontos kérdés, mely az arányosítási és tagosítási eljárásról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával e házban is felmerült és szellőztetve volt már. Akkor Bokros Eiek a törvényjavaslat előadója maga kifejezte, hogy ő tudja, milyen kényes és fontos kérdés a külső havasok, erdők és legelőknek az arányosítási kulcsnál számbavételének kérdése és a maga részéről a legnagyobb igazságtalanságnak jelezte azt, hogy ha valaha ezek beszarnittatnának. És midőn ő ezen egyéni nézetét kifejezte, a ház helyeselte azt, tehát úgyszólván Bokros Elek ur a ház közvéleményét fejezteid. 0 azonban akkor azt mondta, hogy a kérdés nem alkalmi kérdés; mert akkor az arányosítási eljárásról alkottatott törvény, nem pedig arányosítási anyiigi törvény alkottatott. A képviselőház tehát már e kérdésben hangoztatta véleményét. Azóta pedig már a bírói gyakorlat is állást foglalt e kérdésben, a mi akkor még nem következett volt be. Tudok rá egyenesen esetet felhozni. Az udvarhelyi törvényszék ugyanis egy esetben oly értelemben döntött tényleg, hogy magánosoknak külső havasi legelőit és erdeit az arányosítási kulcsnál számításba venni nem lehet. Ilyen érteleniben kérik tehát a -gyergyóiak a törvénynek szabatosítását és kiegészítését. Továbbá az 1871: LV. t.-cz. 11. § ában az van mondva t. ház, hogy az oly községi közvagyon, a mely kizárólagos, folytonos gyakorlattal tisztán csak községi közezélokra használtatott, az arányosításnak tárgyát nem képezheti. A törvénynek ily s/övegezése, hogy t. i. „folytonos gyakorlattal községi közczélokra használtatott", nem szabatos, nem érthető; mert nem lehet tudni, mi az a „folytonos" gyakorlat?Ezt meg kell állapítani határozott számmal és meg kell mondani, hogy például 3 2 évi folytonos gyakorlattal a községi közczélokra használt közvagyon arányosítástärgyát nem képezi, ily értelemben kérik tehát ezen szakasznak a szabatosítását is. Végre bátor vagyok felhivai a t. ház figyelmét az I 880 : XLV. t.-cz. 25. §-ra, a melynek első passusában valóságos physikai képtelenség van kimondva. Bocsánatot kérek, hogy ily határozott kifejezéssel élek, de a dolog igy van. Méltóztassanak csak egy kis figyelmet ajándékozni ezen intézkedésnek. Az idézett törvény 25. §-a szóról szóra ezt tartalmazza: „Az arányosítás tárgyát képező közös birtok, a mennyiben annak használata több község birtokosait illette, az egyes községek közt minden esetben természetben elkülönítendő." Már most méltóztassék meggondolni, hogy Gyergyó vidékén van két székely község, t. i. Ditró és Szárhegy. Ezeknek közös birtoka a borszéki fürdő. Most a törvény rendelete szerint ezen községi közös birtok az egyes községek közt feltétlenül elkülönítendő. Ennélfogva a „fokút", melyből egy nagy vidék szegény népessége és ezen birtokos székely községek élnek, amelyből évenkint 3 millió palaczknál több vizet árulnak el, ez a „fokút" a közepén ketté hasítandó és természetben elkülönítendő a törvény szerint! Ez t. ház, oly dolog, a melyet physikailag végrehajtani lehetetlenség. A törvénynek e szakaszában megfelelő javítása, kiigazítása és pótlása tehát feltétlenül szükséges. Ezt követeli az igazság, a méltányosság, követeli a bölcsesség, mert képtelenségeket ne kívánjon a törvény. Bocsánatot kérek, hogy ezeket ily terjedelmesen voltam bátor itt előadni. De a t.iiáz, ezekkel a kérdésekkel komolyan keli foglalkoznunk, ezek a mi tulajdonképeni ^életkérdéseink, a gazdasági, a megélhetési kérdések, a népességi a nemzeti kérdés. Ne kicsinyeljük azokat és ne sülyedjüuk azon divatos kicsinyes álláspontra, mint azok, kik az ilyféie kérelmeket vissza szokták utasítani, azzal a megszokott phrásissal, hogy: „helyi érdekű, kivételes intézkedések!" Nem akarok azon kifejezéssel élni, meiylyei élt egy pár esztendővel egy képviselőtársam, azt mondván, hogy extra wurst, extra wirstli, mert az nem ide való. Hanem ezek a dolgok nagyon is megfontolandók t. ház, mert a nemz-et legjobb elemének fenmaradási és létkérdése ez. Ily jelentősége szerint fogta fel ezt a kérdést és a kérvényt maga a kérvényi bizottság is, midőn azt mint figyelemre méltó kérvényt terjeszti a ház elé. Ha tehát figyelemre méltó e kérvény, akkor méltóztassék a t. ház azt valósággal figyelemre méltatni. Én a kérvényi bizottság javaslatában megnyugszom, hogy ez a kérvény az igazságügyministernek tanulmányozás és a netán szükséges tör| vényhozási intézkedések kezdeményezése czéljá| ból adassék ki. Ez egészen helyes. Ily dolgokban