Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-331
gQ 331. országos Ülés márczius 21. 18S4. hogy az ifjúságot Ausztria, Bécs érdekében véráldozatul dobják. Ámde alig tettek önök egyebet egész képviselősködésök ideje alatt, mint folytonosan magasabbra emelték az adókat, újabb adókkal rótták meg a nemzetet, Ausztria, Bécs érdekében véráldozatúl dobták a nemzet virágát, az ifjúságot. Én, t. ház, figyelemmel kisértem a kormánypárti képviselők programmját, azonban a programmok közt egyet sem találtam olyat és azt hiszem a képviselő urak közt nincsen egy sem, a kit azért választottak volna küldői a képviselőházba, mert prograinmjában megígérte, hogy az adót feljebb fogja emelni; mert megígérte volna újabb adónemek behozatalát a nemzet megsemmisítésére és hogy az ifjúságot véráldozatúl fogja odadobni. Annak igazolásárat. ház, hogy a nemzet jelenlegi szánandó nyomorúságos helyzetének alapoka az 1807. közösiigyes egyezkedésben rejlik, elegendőnek látom felemlíteni, hogy az 1867. évi XV. t.-cz. 1. §-a határozottan kimondja, hogy az osztrák államadósságokból, melyekből a magyar nemzet egy garast sem vett fel, egy garast sem költött el s a magyar nemzetnek az 1867. közösügyes egyességet megelőzőleg egy garas adóssá 2*a sem volt, az osztrák államadósság ka maiidhoz a nemzet köteles évenként 29.188,000 irtot fizetni s ezt is olymódon, hogy 11.767,000 frtot ezüstpénzben, tehát körülbelül a magyar nemzet Ausztria-Bécs érdekében évenként 30.000,000 frtot fizet, oly magas összeg ez t. ház, mely magában véve elegendő arra, hogy a nemzet visszaborzadjon Ausztriával, Bécscseli szorosabb kapcsolattól s hogy a nemzet mindent elkövessen arra, hogy megmeneküljön az osztrák befolyástól, A másik oka annak t. ház, hogy az adók folytonosan magasabbra emelkednek, hogy a nép koldusbotra jut, Tisza Kálmán ministerelnök urnak nemzetgyilkos politikája, ki a határozat magaslatáról a közösügyek fertőjébe sú'lyedt. (Derültség és zaj jobbfelöl.) Igenis, mert Tisza Kálmán ministerelnök ur, daczára annak, hogy az 1861. évi országgyűlés alkalmával velem együtt az uralkodót még arra sem méltatta, hogy hozzá felirattal járuljon, Tisza Kálmán, a ki egész 1875-ig Magyarország önállásáért, függetlenségéért és valódi alkotmányos szabadságáért küzdött és Tisza Kálmán, a ki 1875. évet megelőzőleg a közös ügyeket valóságos átok-csapásnak nevezte a hazára nézve és a közösügyes képviselő urakat a nemzet ellenségeinek tartotta, 1875. évben megtagadva egész múltját, elfogadta az általa átkosnak mondott közosügyes közjogi alapon a ministerelnökséget. (Derültség.) T. ház! Miután kimondottam azt, hogy a közösügyes kiegyezés oka a nemzet minden bajának, minden szerencsétlenségének s minthogy én minden áron szabadulni akarok a közös ügyektől s mert ezektől oly módon szabadulhatunk, ha Ausztria-Bécs beleolvadna a nagy német birodalomba, részemről meg fogom ünnepelni azon napot, melyen ezen beolvadás megtörténik, azonban oly föltétellel, hogy xlusztria-Bées vigyék magukkal azon néhány száz millió adósságot, melyet a közösügyes kormány és képviselő urak elfogadtattak a nemzettel oly feltétellel, hogy a nagy német birodalomba bekebelezendő Ausztria-Bécsért cserébe nekünk a helyreállítandó Lengyelország adassék és Lengyelország koronája tétessék a magyar király Ferencz József ő Felsége fejére, Elnök l (Csenget.) Ugyan ne méltóztassék igy hamarjában a képviselő ur Európát felforgatni. (Zajos derültség.) Méltóztassék arra ügyelni, hogy törvényes kapcsok kötnek bennünket azokhoz, a kiknek területével a képviselő ur oly könynyíí szerrel bánik el. (Helyeslés és nagy derültség.) Csanády Sándor: Ezt csak a közös ügyek megbuktatása czéljábói említettem, mert hogy az minél előbb megtörténjék, lelkem mélyéből óhajtom. (Derültség.) De elhagyom a thémát, (Derültség) mert látom, a t. elnök urnak nem tetszik. A mi már magát a szőnyegen lévő költségvetés megszavazását illeti, én azt hiszem, miként arra nézve, hogy egy népképviselő nyugodt lelkiismerettel megszavazhasson egy költségvetést, nélkülözhetlenül szükséges először az, hogy a megszavazandó összeg a haza, a nemzet érdekében költessék el; másodszor nélkülözhetlenül szükséges, hogy a megszavazandó összeg oly ministerelnök kezébe tétessék le, a ki irányában az illető megszavazó bizalommal viseltessék és harmadszor nélkülözhetlenül szükséges az, hogy a megszavazandó összeg miatt az adófizetők ne legyenek kényszerítve még tőkebirtokaikat is megcsonkítani. A jelen körülmények közt t. ház, mind a három kellék hiányzik: mert a megszavazandó összeg a magyar nemzet érdekei ellenes czélokra, a közös ügyek istápolására fordittatik, mely közös ügyeket én, mint már másszor is említettem, valóságos átokcsapásnak tartom hazámra, nemzetemre. De hiányzik a második kellék is, mert bár sajnálattal, de ki kell nyilatkoztatnom, miszerint nem viseltetem, nem viseltethetem bizalommal Tisza Kálmán ur iránt; (Nagy derültség) megünnepelném azon napot is, melyen elveszített bizalmam helyreállana keblemben, ezen nap bekövetkeznék akkor, mikor Tisza Kálmán ur szegre akasztott elveit onnan ismét leakasztaná. (Nagy derültség.) Hiányzik a harmadik kellék is, mert a nemzet, a nép annyira meg van terhelve mai napon adóval, hogy nyugodt lelkiismerettel a népre több adót róni alig lehet. (Igaz! a szélső baloldalon.) Most említették ott némely képviselők a kormánypárton, hogy ők bizalommal viseltetnek Tisza Kálmán ministerelnök iránt. Engedjék meg, hogy