Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-347
374 347, országos ülés ájrili* 25. 1884. joggal felruházott és rendezett tanácscsal biró városokra, mert meggyőződése szerint az iparosok legnagyobb része ott lakik; ezen városokra nézve pedig nem kötötte a kötelező ipartestület felállítását oly nehezen kivihető feltételekhez, mint a minők a tárgyalás alatt levő szakaszban vannak, hanem sokkal tágabb keretet adott. Hiszen a 114..§. határozottan csakis azt jelöli meg, hogy ha kívánják az iparosok a kötelező társulat felállítását, akkor okvetlenül felállítandó. Tehát ez nem azt teszi, hogy az iparosok nagy többsége kell hogy kívánja, hanem hogy egyszerűen bármely része kívánja. Természetesen, ha senki sem kívánja, azt reájuk erőszakolni nagy hiba volna. De kérdem, hol ;ikad olyan törvényhatósági joggal felruházott, vagy rendezett tanácsosai biró város, a melynek iparosai között ne akadnának olyanok, a kik a kötelező ipartársulatok felállítását kívánják. Hiszen az előttünk fekvő kérvényeknek legnagyobb része épen ezen városokból került ki; már pedig e kérvények mind hangosan kívánták a kötelező társulatok felállítását. Maga a t. minister ur is a fővárost jelezte, mint olyant, hol az iparosok fejlettebb állapotban vannak s ezekről határozottan elismeri ő is, hogy mindenesetre kívánják a kötelező ipartársulatok felállítását. Továbbá a minister ur a társulatok felállítását a 114. §-ban csakis az iparosok kívánságához kötötte, tehát a felállításra egyéb kelléket nem kívánt, mint hogy kívánják az iparosok és erre a törvényhatóság köteles azt felállítani. A most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat nemcsak hogy nem elégszik meg azzal, hogy az iparosok kívánják, hanem az iparosok nagy többségének nyilatkozatát követeli meg és felállít ehhez még egy másik factort is, a melynek hozzájárulása okvetetlenül szükséges, t. i. követeli a törvényhatóság hozzájárulását is. Tehát mig az első javaslatban megállapított feltételek mellett a törvényhatóság egyszerűen köteles felállítani az ipartársulatot, addig a jelen törvényjavaslatban egyik factornak jelöltetik ki a törvényhatóság, a melynek hozzájárulása megkívántatik és ez ellen a jogorvoslatnak helye nincs, mert határozat utján meggyőződést bárkire ráerőszakolni nem lehet. Tehát a 122. §. oly feltételekhez kötötte az ipartársulatok felállítását, a mely még inkább nehezíti annak életbeléptetését, mint az iparosok nagy többségének szavazata. Tehát a jelen törvényjavaslat 122. §-a egészen eltérő álláspontot foglal el a ministeri javaslat 114. §-ával szemben, holott a ministeri javaslatnak a szakbizottságban tárgyalása alkalmával, azok, kik az iparosok érdekeit hangoztatták, nem elégedtek meg a 114. §-szal, hanem az ipartársulatok kötelező felállíthatására tágabb keretet követeltek. Ennélfogva én azt tartom, hogy az ipar terén elméleti és gyakorlati képzettséggel biró férfiakkal és magával a t. minister úrral szemben azon theoreticusok jutottak győzelemre, akik feltétlenül az 1872. ipartörvényt akarják továbbra is fentartani. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én tehát a törvényjavaslat jelenlegi szövegezését nemcsak azért tartom kivihetetlennek, hogy a mi már korábban említtetett, a kétharmad többségnek constatálása nagy nehézségekbe ütközik, nemcsak azért, mert a kétharmad többség nyilatkozata és kényszere izgalmat, ellenszenvet idéz elő, hanem kivihetetlennek tartom azért, mert oly intézkedést foglal magában, mely folytonos küzdelmeket idéz elő a kétharmad többség constatálása körül és a kétharmad pressiója által. Hiszen ha a kétharmad többség nagy nehézséggel constatálható lesz is, hol van azon intézkedés a törvényben, mely arról gondoskodik, hogy ha valaki elő áll s azt mondja: tegnap megvolt a kétharmad többség, de ma már nincs meg. Tehát nincs helye a kényszer-ipartestület felállításának. — Ha pedig az ellenkezőt állítják fel s azt mondják a törvénymagyarázók, hogy ha egyszer meg van állapítva a kötelező társulat, aanak határozottan fenn kell tartatnia, kérdem, miért kötjük akkor kétharmad többséghez, mert hiszen a kik kötelezőleg akarják behozni a társulást, azok sem köveinek többet. Ha nincs megengedve, hogy ha megalakulás után a társulást alakító iparosok többsége azt megszüntetni akarja — akkor ép azon kényszer esete áll elő, mely ellen a ministeri javaslat az iparosokat megvédeni akarja. De van ugyanazon szakasznak egy másik félszeg intézkedése is. Azt mondja ugyanis, hogy a törvényhatóság hozzájárulásával alkotandók meg az ipartestületek. En nem akarom bírálat alá venni, hogy vájjon minő factorokból áll a törvényhatóság, melynek befolyása lényeges kellék lenne az ipartársulatok alakításánál, hanem azt kérdem, minő vezérelvek vannak letéve ezen törvényben, melyek a törvényhatóságoknak irányelveket állapítsanak meg? Vagy egyszerűen a törvényhatóság önkényére bizatik, hogy meghatározza, vájjon szükségesnek látja-e az ipartársulat létesítését? mert ha egyszerűen az a czél, hogy a törvényhatóság határozza meg a testület fennállásának czélszerü voltát, akkor sokkal jobb, ha mindjárt a, törvény szabja meg azon kellékeket, melyek a felállítás czélszerűségét irányozzák. Miért kellene a törvényhatóságra bizni annak meghatározását, midőn ugyanaz a törvénybe beiktatható ? De ha a minister a kétharmad hozzájárulását követeli, azt hiszem ebben az iránt keres garantiát, hogy ezé-1szerűtlen módon az ipartársulat megalakittatni nem fog. Miért kell ehhez még további garantia a törvényhatóság hozzájárulásában? T. ház! Én nemcsak ezen gyakorlati okoknál fogva, hanem szükségesnek tartom a testületek kötelező voltának kimondását azon indokból is, mert a magyar ipar — a mint hogy itt jelenleg
