Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-347
347 országos ülés április 25. 1884 373 Az lett mondva tegnap és én részemről nem kívánom tagadni, hogy a kényszer ellenzői, az iparszabadosság hívei a kényszertársulás ellen agitálni fognak. Ezt részemről nem kívánom tagadni, de másrészről állítom, hogy ellenkező részről, t. i. Magyarország valódi kézmüiparosai részéről a társulati kényszernek behozatala nélkül a hozandó törvény ellen az agitatió sokkal erősebb és indokoltabb lesz. A lezajlott, immár egy évtizedes iparosmozgalomnak kívánsága abban eulminál, hogy a testületi kényszer behozassék. Azt hiszem t. képviselőház, hogy az iparosoknak ily ecclatáns nyilatkozata elől a t. háznak elzárkóznia nem szabad és a testületi kényszer intézményét az ipar körében behozni kell. Azon ellenvetés lett felhozva a testületi kényszer ellen, hogy ingyenes functiók teljesítésére kevés az elem és ezért oly helyen, hol az iparosok többségének akarata ellen alakíttatnának kényszer útján ipartestületek, ezek a hozzájok utalt feladatoknak nem tudnának megfelelni. Ez ellenében bátor vagyok hivatkozni az igen t. államtitkár urnak tegnapi felszólalására, a hol azt mondja: „Az eredeti törvényjavaslat ép úgy, mint a bizottság javaslata azt mondja, hogy a teendőkkel, melyekkel a testületek lennének mint hatósági functiónáriusok megbizandók, rendszerint az első fokú iparhatóság lenne megbízva, mely iparhatóság az iparosok kebeléből választott egyénekkel egészíttetnék ki". Ebből szerény felfogásom szerint az következik, hogy ily elemeknek létezését az igen t. államtitkár ur nemcsak elismerte, hanem javaslatát is, épugy mint at. bizottság is, erre fektette és basirozta. T. ház! Kijelentettem, hogy saját meggyőződésemen tál a kerületembeli iparosoknak egyenes kérésére és felhívására szólalok fel. Ezt annyival is inkább kötelességemnek ismerem, mert kérvényükben kijelentették, hogy a társulási kényszer behozatalát Magyarország valódi iparosai, mint létezhetésük és boldogulhatásuk alapfeltételét és sarkalatos biztosítékát tekintik. Ismételve kijelentem, hogy az iparosok ily kérése és kívánsága elől én részemről elzárkózni nem tudók és a mennyiben ennek kielégítésére vezet Zichy t. képviselőtársam indítványa, azt annyival inkább pártolom, mert meg vagyok győződve, hogy ő pártokon kivül állva és pártokon fölül emelkedve, kellő gyakorlati érzékkel birva, tanúsított meleg érdeklődése s gyakorlati tapasztalatai után leginkább van hivatva az iparosok kívánságának tolmácsolására s ennek következtében ismétlem, hogy módosítvánj^át pártolom. (Helyeslés balfelöl.) Ferenczy Miklós: T.ház! (Halljuk!) Semmi sem igazolhatja inkább azt, hogy a tárgyalás alatt levő szakaszban lefektetett elvek leglényegesebb részét képezik az egész törvényjavaslatnak, mely az I ipar törvény revisióját ezélozza, mint az, hogy oly nagy terjedelmet vett a vita és mindenki igyekezett arra vonatkozó nézeteit elmondani. Ezen okból bocsánatot kérek a t. háztól, hogy rövid időre igénybe kívánom venni becses türelmét. (Halljuk!) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat beterjesztésének indoka a t. minister ur által azzal egyidejűleg előterjesztett indokolás szerint az volt, mert a mint mondja, nem tudott kitérni többé a hangosan nyilvánuló kívánalmak elől, melyek az e részben érdekelt iparosok részéről országszerte nyilvánultak s a melyek követelték, hogy az 1872. Vili. tvczikknek az ipar és különösen a kézműipar hanyatlására vonatkozó intézkedései megváltoztassanak. És minő tételek voltak azok, melyek az iparosok hangosan nyilvánult kívánalmai szerint e hanyatlást előidézték? Maga a t. minister ur indokolásában szintén elősorolja azon indokokat, melyek az iparosok állítása szerint az iparnak és főleg a kézműiparnak hanyatlását okozzák. Ezek pedig a következők voltak: hogy a szabadiparnik az 1872. VIII. tvczikkben lefektetett elvei az egyes iparosokat egymástól elszigetelték; mindenki a féktelen szabadság mellett magára hagyatott; a szabadtársulás előnyeit senki sem használta fel. Ezen három indok volt tehát, a mely nézetük szerint előidézte azt, hogy az iparosok vállalkozás és a tőke ereje által mindinkább háttérbe szoríttattak és sok esetben tönkre mentek Ha tehát a minister ur által előterjesztett ipartörvényjavaslatnak kiindulási pontja az volt, hogy ezen bajokon segítsen, czélja nem lehetett más, mint megváltoztatni az 1872. törvénynek azon intézkedéseit, melyek ezen bajokat előidézték és azok helyett oly intézkedéseket életbe léptetni, melyek e »érelmeket orvosolják. (XJgy van! balfdől) Maga a minister ur indokolásában tiltakozva kijelenti ugyan, hogy nézete szerint az ipartörvény revisiója által az iparosok bajait lényegesen orvosolni lehetlen, sőt határozott illusiónak nevezi azok reményeit, kik a bárminő törvényes intézkedések folytán az iparosok bajait orvosolhatóknak vélik: mindazáltal mikor arra tér, hogy indokolná, mi vezette őt e törvényjavaslat beterjesztésére ? czélul azt jelöli meg, hogy az iparosok közti „rend" és „szervezet" fentartására intézkedésekről gondoskodjék és oly módozatokat iktasson törvénybe, a melyek segítsenek a szabad társulás fel nem használása miatt előállott bajokon; végeredményében tehát a minister urnak nem volt egyéb czélja, mint az, melyet ép az iparosok követeltek s ennek hangos bizonyítványát adta akkor, mikor legjobb meggyőződése szerint a 114. §-ban a kötelező társulatoknak elvét lefektette és pedig nem ugy, mint-a most tárgyalás alatt levő szakaszban, hanem sokkal tágabb körben. — A mint a minister ur indokolásában mondja, csakis azért terjeszti ki a kötelező társulatok felállítását a törvényhatósági