Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-346
346, országos ölés április 24. 1884. 3(57 a társulást kötelezővé kell tennünk. Ez elől menekvés nincs. Különben is ezt kívánja az iparosok értelmisége nemcsak a fővárosban, de a vidéken is. A t. szakminister ur ugyanazt monda, hogy a vidékről nincs tudomása, de én azt hisiem, csak elfeledte, mert hiszen törvényjavaslatának indokolásában maga mondja, hogy az iparosok nagy része beleélte magát a kötelező társulás eszméjébe: ehhez pedig én közvetlen tapasztalásom után hozzátehetem, hogy beleélte magát épen azon okoknál fogva, melyeket a törvényjavaslat 126* és 127. szakaszaiban elősorol. Kétségtelen tehát, hogy az iparosok maguk is kívánják a kötelező általános társulás behozatalát. Am a í22.§-ban csak az eszme van elfogadva, a kivitel annyira meg van nehezítve, hogy alig csalódom, ha állítom, hogy ezenképen aligha fog sok ipartestület megalakulhatni. Láttuk a múltban, illetőleg a jelenben is, hogy valamennyi csonkán maradt, mivel mindig találkozik egyén, ki személyes indokokból vagy netalán külön érdekből a belépést megtagadandja s a megalakulást megakadályozhatja. Ennélfogva pártolom a gr. Zichy Jenő t. képviselőtársam módosítványát a Kfisztinkovits t. képviselőtársam módosításával. Ha azonban ez elvettetnék, bátor vagyok egy más módosítványt benyújtani. Indokolására egyenesen az igen t. szakminister ur tegnapi és a ministerelnök ur mai nyilatkozatából indulok ki. Kijelentették ugyanis, hogy szükségesnek tartják, miszerint a társulást az iparosra kezdeményezzék és többségük által tegyék kötelezővé. S ezt a t. ministerelnök ur több izben is hangsúlyozta. Jól van. De a többség nem csupán kétharmad részből áll, annak fokozatai vannak s mindenesetre többség az is, ha felénél csak egygyel is több van. Mondjuk ki tehát egyszerűen, hogy az iparosok többségének kívánatára megalakítandó az ipartestület. Ezt czélozza módosítványom s mivel a t. szakminister és ministerelnök ur nézetének is betű szerint megfelel, kérem elfogadását. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt,): „A 122. §. első bekezdésének 2. sorában ezen szavak helyett: „legalább 100 képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparos" tétessék „képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó 100 iparos." Ugyané bekezdés 3. sorában pedig e két szó helyett: „két harmadának" tétessék: „többségének". Steinacker Ödön: T. ház! Iparos kérdésekkel hivatásszerűleg már több mint 15 éve foglalkozván, igen természetes, hogy ezen fontos pont tárgyalásánál morális kötelességem felszólalni annyival is inkább, mert be kell vallanom, hogy használva a kormánypárti sajtónak terminológiáját, egy liberális Saulusból egy reactionarius Paulus lettem. Kevés kivétellel mindazok az argumentumok, melyek e vita folyamán felhozattak, előttem már 15 év óta ismeretesek, megvallom, hogy magam is éltem annak idejében az úgynevezett liberalismus sugallta argumentumokkal jóhiszeműleg, mint éltek azokkal nemcsak most, hanem már a jelen érvényben levő ipartörvény tárgyalásánál az akkori szónokok. Azonban experientia rerum magistra. Engem meggyőzött agyakorlati élet és az ipari kérdésekkel sok éveken át foglalkozás, hogy nem lehet ugy, mint azt például ma tette Pulszky Ágost képviselő ur egy egyetemi tanárhoz méltó tudományossággal, a tiszta doctrina szempontjából megállapítani ezt a kérdést. Arra nézve, hogy az iparosságnak túlnyomó többsége kívánja a társulatoknak teljesen kötelezővé tételét, már többen reflectáltak, így gróf Apponyi és Szilágyi Dezső képviselőtársaim. Én tehát erre visszatérni nem akarok, ámbár esudálkozásomat kell kifejezni a felett, hogy az igen t. szakminister ur nem bir tudomással arról, hogy az érdekelt iparosoknak úgyszólván összessége kívánja ezt, azoknak t. i., a kik hivatva lesznek e társulatoknak tagjai lenni. És ha valóban volnának az iparosság körében tekintetbe vehető factorok, a kik a kötelező társulást nem kívánják, nem volt-e elég alkalom reá, hogy ők is ép ugy, mint a többiek, a ház elé járuljanak. Kérem a t. minister urat, mutassa fel azon petitiókat, a melyek, ha nem is a házhoz, de talán hozzá intéztettek az ipartestületeknek kötelezővé tétele ellen. Nem hiszem, hogy képes volna ilyet felmutatni. A gróf Zichy Jenő által indítványozott értelemben a társulatok kötelező volta az iparosok értelmes rétegeinek nem tűnik fel erőszaknak. Reflectált már erre Hermán Ottó képviselő ur, a kivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezúttal teljesen egyetértek vele. Ezen ügynek tárgyalásánál különben nemcsak számítani, hanem mérlegelni is kell a szavazatokat, a beérkezett kérvényeket. Teljesen igaza van Szilágyi t. képviselőtársamnak, hogy az iparosok kívánsága nem lehet döntő érv, de mindenesetre igen fontos érv, kétségtelen ugyan, hogy az új szervezet ép ugy, mint minden autonómia, bizonyos terheket fog sokakra róni nemcsak pénzben, hanem a mi drágább, még időben is sok iparosra. Mi, a kik a kötelező társulás mellett szólalunk fel, valamint azok, a kikről többször mondatott, hogy ők az agitatiót szították, nemcsak az iparosok, nem egyes személyek érdekében, hanem a hazai ipar érdekében szólalunk fel, mely általános közérdek. Ha tehát valóban megtörténnék is a mit a t. ministerelnök ur mondott, hogy itt egy része az iparosoknak, legyen érdekeltek igazi többsége vagy kisebbsége majorizárni fogja a másik részt,