Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-346
346. országos ülés április 24. IiS4 363 különbség van. Az iparos csak a saját erejét használja fel; az iparos a saját közvetlen gazdasági érdeke által hajtatik és kényszeríttetik arra, hogy helyes irányban jót termeljen és a közönség igényeit kielégítse. A hivatalnok nem csak a saját erejét használja fel, nem csak önmagáról rendelkezik, hanem állásánál, feladatánál és teendőinél fogva rendelkezik más emberek erejével is, rendelkezik a közhatalommal, a mely a közteendők szempontjából van reá bizva. Ebből mi következik'? Következik egyrészről állásának kiváltsága, másrészről a felelősségnek mérh ellenül nagyobb volta. Ebből következik, hogy a hivatalnok egészen más ellenőrzésnek van alávetve, mint az iparos és hogy ha az iparost ugyanolyan fegyelem és ellenőrzés alá akarjuk vetni, a melynelstiüá van vetve a hivatalnok, akkor oda fogunk jutni, hogy először is nem lesz, a ki ez ellenőrzést gyakorolja, mert igy mindenki felett kellene ellenőrzést gyakorolni, másodszor, hogy az iparos egyátalában nem lesz képes szabadon termelni, nem lesz képes gazdasági érdekeinek megfelelni, mert minden oldalról korlátozva lesz és épen ez azon korlátozás, mely egy tekintetben üdvös, más tekintetben gátul és akadályul szolgál, a jelen törvényjavaslat keretében is benfoglaltatik, de még inkább benne foglaltatik azon javaslatban, melyet gr. Zichy Jenő terjesztett elő. Épen e korlátozás az. mely az iparosokat kényszeríti arra, hogy oly teendőket és kötelességeket vállaljanak, melyekre esetleg kedvök sincs s melyet, ha arra kedvök nincs, nem is fognak jól végezni, mert az önkormányzat mindig csak ott virágozhatik, a hol az önkéntes elemeken nyugszik s a hol annak teljesítésére szívesen vállalkoznak. (Ugy van!) Épen azért, minthogy ezen biztosítékokat és feltételeket a jelen esetben nem látom, nem fogadhatom el az indítványt, de nem járulhatok a törvényjavaslat erre vonatkozó intézkedéseihez sem és ha kilátás volna arra, hogy többséget szereznék, igen szívesen tennék indítványt, hogy az ipartestületekre vonatkozó rész kihagyassék, mert megelégedném az ipartársulatok intézményeivel. Minthogy azonban erre kilátás nincs, indítványt nem teszek, de a szavazástól tartózkodni fogok. (Helyeslések.) Herman Ottó i Személyes kérdésben kérek szót. (Felkiáltások: Nincs személyes kérdés!) Pulszky Ágost képviselő ur két szóra fektetett súlyt, nem tudom mi czélzattal, de én e két szót nem hagyhatom megjegyzés nélkül. Az egyik az, hogy a mit felállítottam az socialista tan, a másik pedig, hogy ezt hangoztatták a bécsi Reichsrathban. Én szemben e tendentiósus insinuátióval csak azt vagyok bátor felelni, hogy beszédem egész folyamából nem fogja kimutathatni a képviselő ur azt, hogy én az állam és a társadalom kerete ellen bár egy fc szóval is támadtam volna. Ez tehát kizárj a a sociális eszme felhozatalát. Második pedig: hogy ha szeretnék valamely új intézkedést létesíteni, akkor szabadelvűség dolgában nem akarok és nem akarhatok tovább menni, mint addig, hogy a szabad fejlődés terét biztosítva lássam. Vájjon a bécsi Reichsratban ezt tennék-e, nem tudom: részemről azonban kijelentem, hogy még most sem vagyok meggyőzetve a képviselő ur által, hogy akár antiliberalis, akár sociális eszméket terjesztettem volna. (Ugy vem! a szélső baloldalon). Körösi Sándor: T. ház! Megvallom némi aggodalommal és elfogadással emelek szót e pillanatban, a mikor egyrészről az idő is előhaladt, más részről a ház figyelme is annyira ki van merítve, hogy félek azt tovább is hosszabb beszéddel fárasztani. (Halljuk! Halljuk!) De ha mégis felszólalok, méltóztassék ezt annak tulajdonítani, hogy oly városból vagyok mint képviselő megválasztva, a hol az önálló iparosok száma közel 2000, tehát kötelességemnek ismerem, mikor iparügyről van szó, az iparügyben felszólalni és adandó szavazatomat indokolni. (Halljuk!) Azonban midőn felszólalok: nem szándékozom Hermán Ottó, valamint Pulszky Ágost képviselőtársaimat a bölcsészeti fejtegetés és elmélkedés terére kisérni, mely bölcsészeti fejtegetések igen szépek, de mikor positiv törvény megalkotásáról van szó, akkor nem a philosophiai elméletekről, de a tapasztalat és élet kívánalmairól van szó. De hogy méltóztassék meggyőződve lenni, hogy az előbb szólottak a utóbb szólókra nagy befolyással vannak; hogy bölcsészeti fejtegetések némi kis ragálylyal bírtak reám is: bebizonyítom azzal, hogy én az újabb kor egyik legkitűnőbb bölcsészének Hegelnek egy állításából indulok ki, mikor mostani beszédemhez kezdek. — Hegel azon tételt állította fel, hogy minden, a mi létezik észszerű és minden, a mi észszerű, létezik. Ha e tétel valóban állana, ugy mi most, midőn egy új ipartörvény megalkotásával foglalkozunk, felesleges munkát tennénk, mert hiszen nekünk tagadhatatlanul létezik ipartörvényünk; ha pedig létezik, ezzel egyszersmind igazolva is van, hogy észszerű is. — Mivel Hegel szerint a mi létezik: az észszerű; a mi ipartörvényünk létezik, tehát észszerű is. (Derültség.) Ámde Hegel tétele nem áll, mert akkor a haladás ki lenne zárva. Ténv, hogy nekünk van ipartörvényünk; de épen a leginkább érdekelt körökből emelkedtek először panaszhangok ezen észszerű elveken nyugvó törvény ellen, melyről hiába mondta ma Hermán t. képviselőtársunk, hogy a képesítés és kényszer elfogadásával a liberalismus nincs érintve. Engedelmet kérek, ne takargassuk magunkat fügefalevelekkel s valljuk be őszintén, hogy a liberalismus igenis érdekelve van. A liberális eszméken 46«
