Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-346
358 31fi ' orszfia-ítp ÜIHS április. 21. 1884. iránti kívánság megszűnt volna. Tehát az, hogy a kényszertestületeknek azért kell okvetlenül benne lenni a törvényjavaslatban, mert ezen testületek hatósági functiókkal vannak ellátva, nem mondható. Hiszen a rendes iparhatóságok mellett is gondoskodva van e tekintetben, hogy minden hatósági functio iparosok közreműködésével végeztessék és iparosok ellenőrzése mellett és így a testületekre általában, mint a törvény kiegészítő részeire nincs szükség. Az, hogy bizonyos tekintetben iparhatósági teendők ruháztatnak az ipartestületekre, mindenesetre alkalmas ezek létesítését elősegíteni, de e miatt nem szükséges okvetlenül a kényszertestületekhez folyamodni. (Helyeslés jóbbfelöl) Thaly Kálmán: T. ház! A fenfbrgó szakaszra vonatkozólag csak röviden leszek bátor előadni nézeteimet. (Halljuk!) Szerintem a főszempontot, melyből a kény szertársulás kérdése tekintendő, leghelyesebbe i e vita folyamán az imént Szilágyi Dezső t. képviselőtársam jelölte meg. midőn nem azt a kifejezést, melyet a, ministerelnök uraz imént általa mondottnak állított, hanem azt a kifejezést használta — szavát jól megjegyeztem, mert hangsúlyozni akarom — hogyt. i. „ezen kérdés legfőképen a közérdek szempontjából Ítélendő meg". Ez volt Szilágyi igen t. képviselőtársam kifejezése s ezt jelölöm én is ki, mint legtalálóbbját annak, honnan induljunk ki legfőképen ezen kérdésben. Tehát a közérdek szempontjából. És ezen szempont, mely irányadó, nem zárja ki a másik, szerintem szintén nem épen lényegtelen szempontot, mely logikai összefüggésben áll ezzel. T. i. a közérdek szempontja alatt, minthogy az iparos osztály az országnak egyik lényeges és sok tekintetre méltó részét képezi, a közérdek fogalma alatt megfelelő részben az iparos osztály érdekei is értendők. Tehát a főszempont mellett jól megfér a mellékszempont, t. i. az osztályérdek, melyet emelni akarunk mindnyájan szakképzettségben, általános értelmi niveauban és anyagi jólétben. T. ház! Ha a magyar kézműves-osztályt és annak viszonyait, készítményeinek kelendőségét s viszont a külföldről jövő árúknak hazánkban nagy elterjedését tekintem, legfőképen két bajt találok az iparos-osztálynál, mind az iparosoknál, mind a kézműveseknél, t. i. azt, hogy — a kézművesek nagy többségéről általánosságban beszélek — nincs meg a kellő soliditas érzete és nincs meg a kellő pontosság. Ha pedig e két baj eredetét kutatjuk, egy forrásra jutunk, t. i. arra, hogy iparos-osztályunk nagyrészt saját valódi érdekeit nem fogja fel, vagyis értelmi niveaujának alantas voltában rejlik a hiba. Ha tehát segíteni akarunk, az iparos-osztály értelmi niveauját általánosságban kell fejlesztenünk, nemcsak a szakképzettséget. Nagyon helyesen jegyezte meg gr. Apponyi igen j t. képviselőtársam ma azt, hogy épen a társulati élet és pedig a selejtesebb elemekre való tekintettel, melyek nem akarják a kötelező társulást, a kény szertársulatok alkotása a legalkalmasabb módszer arra, hogy ezen iparosok ugy értelmi, mint erkölcsi színvonala emeltessék. Hogy a társulati működés mire képes, azt nem szükséges fejtegetni sem e házban, sem általában századunkban, mely épen a vállvetett erők társulása által hozta létre legnagyobb vívmányait a civiíisatiónak, usry általában, mint egyes szakok terén. Én tehát abból indulván ki, hogy az iparosoknak értelmi niveauját kell emelni, mit leginkább a kényszertársulatok által vélek elérni, nem helyezek különös súlyt arra, a mivel a ministerelnök ur foglalkozott, hogy a hazai összes iparosok többsége kívánj a-e a kényszertársulást, vagy nem; mert előttem az a fontos, hogy az iparosok értelmesebb]ei kivánják-e azt? Én pedig azt vagyok bátor állítani, hogy az értelmesebb többség igen is kívánja s e tekintetben elégséges azon kérvényre tekinteni, a melyet a képviselőházhoz a folyó év' ápril 17-én tartott országos iparos értekezlet adott be és elolvasni azon tekintélyes városok jegyzékét, a melyeknek iparosai ezen értekezleten résztvettek és tudni azt, hogy az értekezlet erre vonatkozó határozatát egyhangúlag hozta. Ezen értekezletben az iparososztálynak szine-java vett részt és ennek értelmisége kívánja a kényszertársulást kimondatni. Ha az iparos-osztály érdekeit tekintem, ezen cinosura után indulok a Szilágyi Dezső képviselő ur által jelzett közérdek szempontja mellett. Előttem az a fő, hogy ha az iparos-osztály többsége nem kívánná is a kényszertársulást, e többség, a selejtes rész, mert fél a kötelezettségek teljesítésétői, irtózik az ellenőrzéstől és a testületi eljárástól, a mely őt iparügyeinek vezetésében nagyobb pontosságra, nagyobb soliditaritásra fogja akarva nem akarva vezérelni. Az iparos-osztálynak értelmisége ez utóbbi szempontot akarván, a selejtesebb részszel nem gondolok, mert az iparos-osztály értelmisége nagy többségének óhajtásától, nem pedig áz általános nagy többség ilyen vagy olyan hangulatától kell függővé tenni az intézkedést. A tanonczképzés az iparos-osztály jövője emelésének legfontosabb tényezője. Helyesen jegyezte meg Bartha t. képviselőtársam, hogy nem lát annyi garantiát a politikai hatóságok vezetésében, mint a mennyit a testület vagy társulat vezetése nyújt, ha az iparostanoncz-képzésnek oly nagy jövőre hivatott fontos ügyét ez utóbbi intézi. Ezzel ellentétben hangsúlyozza a ministerelnök ur, hogy vajmi nehéz napjainkban ingyen functionariusokat kapni és hogy nagy többségében az iparosoknak, a kik kényszerítendők a tár sulásra, nem véli feltalálhatni azon közegeket, a kik buzgósággal vinnék az iparostanonez-képzés
