Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-346

346. országos ülés április 24 1SS4. 359 ügyét. Több garantiát lát ennek következtében a hatósági kezelésben. '; J Ezzel szemben bátorkodom megjegyezni azt, — és pedig a fővárosban szerzett tapasztalatból — hogy az iparos-osztály, hála isten, bir nagyszámú oly intelligentiájú és nagy buzgalma férfiakkal az országnak minden városában, a fővárosban pedig tömegesen, kik nemcsak az iparostanoncz-képzés, de egyáltalán az elemi és szakképzés ügyétől melegen át vannak hatva és mint tényleg kimutatják, napról napra, nagyon érdeklődve ífolynak be mint ingyen functionariusok most is ezen ügyek előmozdításába. Hivatkozom a fővárosi iskolaszékekre és számos vidéki iskolaszékre, melyeknek tagjai szabadon választatnak a polgárság által. Ezek közt igen nagy számmal vannak az iparos osztályból kikerült tagok s én tanúja vagyok, mint évek óta magamis egyik iskolaszék vezetője a fővárosban, hogy az iskolaszéknek ezen, az. iparososztályból kikerült tagjai mindig a legnagyobb buzgalommal jelennek meg nemcsak az ülésekeu, de látogatják az iskolákat, jótékony czélokra is legnagyobb buzgalmat fejtenek ki. En tehát teljes garantiát találok abban, hogy az iparososztályban akadnak nagy számmal érdemes férfiak, kik az iparostanonczok képzésénél hasonló, sőt közelebbi érdekeltséget tekintve, még fokozottabb buzgalmat fognak kifejteni. Következőleg megdől a ministerelnök ur ezen argumentuma. Ezek előrebocsátása után, t. ház, nem szükséges egyebet kijelentenem, mint csak annyit, hogy én, minthogy felfogásomhoz sokkal közelebb áll gr. Zichy Jenő módosítása, mint az eredeti javashit, én is gr. Zichy Jenő módosítását pártolom. Azonban ehhez még egy saját pótlásomat bátorkodom benyújtani, nem a szakasz azon bekezdéséhez, hanem a következőhöz; oly betoldást, a mely logicai összefüggésben áll a szakasszal azon esetben, ha gr. Zichy Jenő módosítása elfogadtatik, de még akkor is, ha száznál több iparossal biró városban az iparosok kétharmadának kívánatára állíttatnék is fel csak ipartársulat. A 122. §. első kikezdésében ugyanis megjelöltetik az arány, a mely szabályozó lenne a társulásra, t. i. a kétharmad többség. Ez természetesen elesik gr. Zichy módosításának elfogadása esetében, melyet én is elfogadni óhajtok. De a szakasz másik kathegoriája mind a két esetben érintetlen marad, t. i. az oly községre szóló intézkedés, melyben száznál kevesebb iparos van. Itt a törvényjavaslat csak annyit mond, hogy a miuister a kereskedelmi kamara véleménye alapján a törvényhatóság hozzájárulásával az iparosok kívánatára engedheti meg a társulatok alakítását. Hát én itt némi ellenmondást látok, midőn amott megszab:ttík a kétharmad arány, itt pedig előállhat 2—3 iparos is, és ha a miniater akarja, | két-három iparosnak beadványa alapján engedélyezheti az ipartestületet. Én a többség elvét pártolom ezen esetben is. Az odavaló iparosok többsége fogja tudni, vájjon képes-e a város fentartani oly ipartestületet. Azért ajánlanám a t, háznak, hogy mondassék ki az: „ oly községekben, a melyekben száznál kevesebb az iparos, az iparosok többségének kívánatára" stb., a többi ugy marad. Ajánlom pótló módosításomat elfogadásra, különben pártolom gr. Zichy képviselő urmódosítv anyát. Elnök: Fel fog amódosítvány olvastatni. Duka Ferencz jegyző (olvassa): A második bekezdés első sorában ezen szó után: „iparosok* tétessék: „többségének kívánatára". Herman Ottó: T. ház! Én úgy érzem, hogy a mi az ipartestületek szükségére vagyis azoknak kötelező megalakítására vonatkozik, a mi a szervezés természetét illeti, azt a t. előttem szólott képviselő urak, jelesen azok, a kik ezen oldalról a kötelező társulás mellett emelték szavukat, bőven kifejtették. En a t. ház engedelmével Qgy egészen más sorozatot akarok felállítani, a mely kritériumát foglalja magában annak, vájjon a testület miként viszony lik az államhoz, mennyire bírálható az meg aliberalismus vagy reaetio szempontjából. (Halljuk! Halljuk! a ssélbalon.) Mert az egyszer tagadhatatlan tény, hogy azon férfiak — lettek légyen azok e házban vágy a társadalomban — a kik szavukat az ipartársulás mellett felemelték, épen a túlsó oldal és sajtója részéről a czéhrendszer híveinek, reactionariusoknak bélyegeztetnek. (Igaz! balfelöl.) Én igen óhajtót tottam volna, hogy az a férfiú, gr. Zichy Jenő, a ki magát büszkén nevezi ipargrófnak, elismerem ahhoz való jogosultságát, találta volna meg az alkalmat arra, hogy éveken át tartott agitatiójának voltaképeni rugóit és azon elveket fejtse ki itt, a melyből az agitatio kifejlődött; ez szükséges lett volna, a midőn a liberalismus végy reaetio hangoztatásával fellépnek ellenünk s azon elv ellen, melynek szószólói mi vagyunk. Nem tudom mi vezette arra, hogy csupán egy bevezető, lapidáris beszéddel módosítványt nyújtott be, mely megengedem, hogy a társulást kötelezővé kívánj a tenni. Én azt állítom és bebizonyítani törekszem is, hogy ha egyszer társadalmak alakulnak, mint nemzetek, mint államok, az egyedüli czél csak az lehet, hogy mint nemzetek vagy mint államok, tehát mint bizonyos testületek, a közös jólétet biztosítsák, előmozdítsák, azon kívül, mint a consolidált egészek a jövőt biztosítsák, szóval megélhetésre stb. törekedjenek. Ha én az államot mint olyat elfogadom, mint egy egészet: akkor nekem mindazon köröket, legyenek azok foglalkozási körök, vagy bárminők, az államból magából kell deducálnom. És épen | azért, mint ilyet elismerem, a természet és társa-