Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-346

34j. országos ülés április 24. 1884. 353 társunknak azon állítására, hogy a kormány viszszavette javaslatát, meg kell még jegyeznem, hogy a kormány javaslatát nem vette vissza. Elfogadott módosításokat, de a kényszertársulati eszme az eredeti javaslatban egy

7 bizonyos fokig benne volt, (Nyugtalanság a szélső haloldalon) benne volt területileg kevesebbre szorítva, de azon területre kötelezőleg. A kormány tehát nem vette vissza, hanem igenis a bizottságnak komoly, higgadt tárgyalásai alapján módosításokat elfogadott. De mondom, miben volt nézetem szerint a hiba és mi vezetett engem arra, hogy elfogadjam a kényszertestületeket ugy.a mint most e szakaszban meg vannak állapítva, a midőn eonstatáltatik, hogy csakugyan az érdekeltek többsége kívánja? Elmondták mások is, hogy az 1872. ipartörvényben a társulás önkéntes alapon meg volt engedve és sikere kevés volt. Én is igyekeztem ennek indokait kutatni és azt találtam, hogy sok helyen, oly helyen is, a hol valóban az iparosoknak egy tetemes része óhajtotta volna, vagy hajótörést szenvedett vagy ha megalakult is, sikertelen maradt. Miért ? A hol megalakult is, sikertelen maradt azért, mert ugyanazon katbegoriába tartozó iparosok egy része nem lépvén be, nem vetvén magát alája, sokszor egy igen csekély kisebbség illusoriussá tette a többség akaratát és működését. Ezen a bajon segíteni helyesnek tartom magam is; de viszont, ha akarunk azon a bajon segíteni, a mely eddig volt, hogy a kisebbség egyik irányban meghiúsíthatta a többség szándékát, nem mehetünk ebben a tekintetben odáig, hogy azt akarjam, hogy esetleg itt is, ott is egy kisebbség ráerőszakolhassa szándékát a többségre. Bartha Miklós: A törvény tenné! Tisza Kálmán ministerelnök: A törvény nek teljes joga van erőszakolni ott és addig, a hol és amig ezt az állam általános érdekei megkövetelik. De engedelmet kérek a t. képviselő úrtól — és itt megfordítom, a mit ő mondott — örülök rajta, hogy én innen mondhatom: a törvény erőszakolása jogosultságának is meg vannak határai minden szabad felfogásó és alkotmányos érzelmű embernél, mert a törvénynek az erőszakolásnak határa az, a hol az állam érdeke megszűnik és a hol a törvény esetleg magánérdekek szolgájává lesz. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Ezt általánosságban elmondva, a ezélszerusógnél és épen azon magas czéloknái fogva, amelyek az iparos testületek részére kitfízetnek, károsnak kell tartanom, hogy a törvénybe oly dispositio jöjjön bele, a mely szerint az egyedüli százas szám azonnal minden mentség nélkül kötelezővé tegye, hogy ezen testületnek meg kell alakulnia. Én, t. ház, meg vagyok róla győződve, hogy a, hol az iparosok többsége maga belátja ennek hasznát, maga belátja ennek czélszerfíségét, tehát akarja az ipartestületet, ott az itt szóban levő fon- I KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XVI. KÖTET. j tos functiók ezen testület által teljesíthetők lesz| nek; de meg vagyok viszont arról is győződve — és ha a törvényhozás úgy találna intézkedni, igen hamar igazolni fog a tapasztalás — hogy épen azon fontos funetiókat,a tanonczügyet és más hasonlókat a testületre bizni ott, a hol a testület meg alakítása iránt a buzgalom, akarat, szándék nincs meg, annyi, mint ezen fontos ezélokat veszélyeztetni. (Igaz! Ugy van! jóbbfelöl.) Mert ma, midőn nem tagadhatjuk, annyira tapasztaljuk, hogy ingyenes functiók teljesítésére a társadalom minden körében lámpással kell az embert keresni, miként várhatjuk, hogy ha száz iparos közül pl. alig van valahol ot vagy tiz,a ki ezt az egyesületet akarja, de már az ipartestületi választmánynak 12 tag'ból kell állania, azontúl megbízottaknak kell lenni, a kik a tanoncziskolát vizsgálják, kik a tanonczok működését a műhelyekben figyelemmel kisérjék, mondom, miként várhatjuk, hogy azok, a kik nem jószántukból, nem a czéí jóságának belátásával, hanem csak kényszerűségből léptek bele a testületbe : azon kívül, hogy megfizették tagsági díjukat, még ezen ingyenes íünctiót is teljesítsék saját iparüzletük elhanyagolásával? Meg vagyok róla győződve, hogy az ipartestület ilyen helyen semmi irányban megfelelni nem fog. (Igaz! jóbbfelöl. Ellenmondások a baloldalon.) Bartha Miklós: Hát a kiket leszavaztak! Tisza Kálmán ministerelnök : Erre is felelek.Hogyan fognak megfelelni, kérdi a képviselő ur, azok, a kiket leszavaztak ? De hisz e szakasz szerint ekkor két harmada már kívánja az ipartestületet és ezen két harmadban meg vannak az elemek arra, hogy a feladatokat teljesítsék, (ügy van! jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon. Halljuk!) Én tehát, t. képviselőház, mert nem akarom türelmüket hosszasan fárasztani, (Halljuk! Halljuk!) csak röviden ismételem, a mit mondtam. Arról, hogy az iparosoknak nem általános kívánsága az, hogy ez a dolog a törvényben oly módon mondassék ki, miként most az urak proponálják, meggyőztek engem a t. képviselő urak, a kik felszólaltak. Ismételnem kell, azért győztek meg, mert csak azon egyetlen indokuk lehet a szakasznak úgy a mint általunk proponáltatik el nem fogadására, mivel érzik, hogy az iparosok többsége azt a mit ők akarnak, nem kívánja; mert ha ezt nem érzenék, elfogadnák a szakaszt, a mely megadj* a létesül és lehetőségét az illető érdekelteknek hozzájárulásává]. (Helyeslés jóbbfelöl. Mozgás én zaj a szélső baloldalon.) Ez az egyik, a mit constatálni kívánok. A másik az, hogy én szükségesnek tartom a magam részéről is, hogy segítsünk a társulati czélokon annyiban, hogy ne legyen lehető az, a mi eddig lehető volt, hogy egy csekély kisebbség illusoriussá tegye a többségnek a szándékát. A javaslat ugy a mint proponálva van, ennek a czélnak is megfelel. 45