Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-346

346. országos ülés április 24. 1884. 349 szik, melyek kivétel nélkül hangsúlyozzák a kényszertársulás eszméjét. Honnan merítette tehát jobb tudomását a minister ur, valóban nem tudom; szeretném, ha előterjesztené, hogy mi is argumentumokat meríthessünk belőle. Mindezek után t. ház, nem marad más hátra, mint elfogadni gr. Zichy Jenő t, [képviselőtársam módosítványát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Csiky Kálmán: T. ház! Nem szándékozom érdemileg e törvényszakaszhoz tüzetesebben hozzászólni. En az ipartestületek intézményének szintén barátja vagyok; azt hiszem, hogy a törvényhozásnak meg kell adni a lehetőséget arra nézve, hogy ezek létesüljenek minden oly helyen, a hol a megalakuláshoz szükséges alkalmas elem, a kellő számú és megfelelő értelmiséggel biró ipárososztály feltalálható, ha ehhez egyszersmind hozzájárul maguknak a legközelebbről érdekelteknek arra való hajlandósága és akarata is. A hol ezen feltételek megvannak, ott az ipartestület bizonyára mindenütt nemcsak létre fog jönni, hanem hasznosan is fog működni azon feladatok és czélok megvalósítására, melyek rá e törvényben ruháztatnak. Tovább menni és kényszertársulás utján hozni létre az ipartestületek intézményét, én nem tartanám czélszerűnek. Az előttem szólott t. képviselő ur azt jegyezte meg, hogy ezen törvényjavaslatnak főleg két sarkpontja van: az egyik a qualificatió, a másik a kény szertársulás kérdése, a mely szerinte elfogadtatott és mégis utólagosan meg van hamisítva. Azt hiszem, hogy e tekintetben a képviselő ur téved vagy nem magyarázta ki magát, hogy mennyiben van meghamisítva a kényszertársulás elve, mely el sem volt fogadva? Hol, mikor s mennyiben volt elfogadva a kényszertársulás elve? A ministeri javaslatban nem, a bizottsági javaslat pedig szinténnem ismeri a kényszertársulást ; ismeri igenis a kötelező ipartársulást, az ipartestületté való alakulást bizonyos föltételek alatt; de a kényszertársulást az itt contemplált intézményre rámondani mégis bajos lenne. Bartha Miklós: Az indokolásban! Csiky Kálmán: Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy ilykép az iparosok Vs-részének akarata meg fogja béníthatni a többieknek az ipartestületek létrejövetelére vonatkozó akaratát, úgy, hogy ha az ipartestület mégis létrejön, ezen bizonyos tekintetben kényszerített társulás közöttük elkeseredést fog szülni; ha pedig létre nem jön, akkor épen és annál inkább kész az elkeseredés. Hisz a képviselő ur ilyképen magát ezáfolja meg; mert ha az iparosok 7

3-részére gyakorolt kényszer is elkeseredést szül, mennyivel inkább fogja azt eredményezni az általános kényszer? Ha az ipartestület tevékenységét megbénítni képes az is, hogy benne a kisebbség meggyőződése ellen vesz részt: mennyivel inkább bekövetkezhetik, hogy ha — a mint a t. képviselő ur akarja — általánosan alkalmazzuk az impelle intrare elvét, mely szerint aztán mindenki kénytelen belenyugodni, hogy ipartestület létesüljön, még ha csak az iparosok 73-része óhajtja is azt. Azt hiszem t. ház, hogy a kényszertársulás által egy korcs-intézményt teremtenénk meg, melyben a törvénynek parancsoló szava adna annyi erőt, hogy meghalni nem tudna, de a tagok közönye s az értelmi és anyagi tehetőségnek hiánya megvonná az ily ipartestülettől azt az erőt, mely az életre és a tevékeny működésre szükséges. En azt hiszem t. ház, hogy a törvényjavaslat jelen intézkedése alapján is meg fog alakulni az ipartestület minden oly helyen, a hol arra a természetes és termékeny talaj feltalálható, nevezetesen a kellő számú és értelmiségtí iparososztálylyal biró városi községekben. Ennélfogva én a törvényjavaslatnak ezen intézkedését, melyen túl menni nem tartanám czélszerűnek és helyesnek, elfogadom a bizottság által előterjesztett szövegezésben. Fölhívom azonban a t. háznak figyelmét egy szerkezeti hibára, a mely e szakaszban van. Ugyanis az első kikezdés második sorában a következő mondatrész olvasható: „melyekben legalább száz képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparos van". Nem szorul bővebb indokolásra, hogy itt stiláris hiba vagy legalább incorrectség forog fenn. Ennélfogva ajánlom a következő módosítást: „melyekben a képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok száma legalább százra megy". (Helyeslés.) Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a móäosítváuyt). Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) Az ezen szakasz feletti vita talán az utolsó elvi fontossággal biró kérdésnek megvitatása, mely ezen törvénynyel kapcsolatos. így tehát nem lehet csodálni és kifogásolni azt, ha e szakasz körül kissé hosszasabb eszmecsere fejlődik e házban. A két vélemény, mely egymással szemben kll, az, hogy feltétlenül kötelező társulás legyen-e, vagy csak feltételesen kötelező, t i. a társulatba lépendő iparosok 73-részének hozzájárulása folytán. Ezt a kérdést a t. minister ur tegnap két szempontból világította meg és két szempontból nyilatkozott a bizottsági javaslatnak szövege mellett. Először abból a szempontból, hogy az ő értesülése szerint nem áll az, mintha az iparosoknak túlnyomó r

része az országban a kötelező társulást akarná. 0 azt állítja, hogy az csak egy kisebbségnek a többségre rá erőszakolt véleménye, A másik szempont pedig az, hogy a társulási intézménynek kötelező kimondása folytonosan agitatióknak nyitna tért. Bocsánatot kérek a t. minister úrtól, de alkalmazva azt a kifejezést, melyet ő tegnap Helfy Ignácz t. képviselő urnak egyik mondatára használt „hogy ha azt nézte ki belőlem" — úgymond a minister ur— „hogy én e tárgyban hajlandó vagyok engedni, ugy igen rosszul nézett" legyen szabad ugyan e kifejezést at. minister úrra