Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-345
344 345. országos ülés április 23. 1S84 sének sikerült eligazítani, de mégis az egyik ezre- | det át kellett helyezni, nehogy a viszályok ismétlődjenek. Midőn tudomásomra jutott a Trebinjében elszállásolt különböző nemzetiségű csapatok közt előfordult nagyobb mérvű vérengzés, ott nem volt a közelebbi indok megnevezve, csak annyi volt mondva, hogy magyar és német csapatok voltak. Természetes tehát, hogy az aggodalomfelkölt bennem és másokban is az iránt, hogy mi lehetett a verekedést előidéző indok s kifejeztem abbeli óhajtásomat, hogy bár ne lett légyen nemzetiségi gyűlölködés ama nagy mérvű verekedés oka. Most már a t. minister ur válaszából meggyőződvén az iránt, hogy csakugyan nem nemzetiségi gyűlölködés idézte elő a vérengzést, megnyugvással veszem tudomásul a minister ur válaszának ezen részét. Továbbá megnyugvással veszem tudomásul a minister ur azon kijelentését is, hogy a súlyosabban sérültek már felgyógyultak és csapataikhoz beosztattak s ehhez képest a hírlapokban, még pedig a legelőkelőbb magyar hírlapokban is előfordul ama távirati hir, hogy többen meghaltak az illetők közül, nem volna való. A mit örömmel constatálok azért, mert a mint interpellátióm indokolásában is említettem, ama táviratokban nem volt megemlítve, hogy magyar vagy német ezredben* katonák közül haltak-e meg és igy a mint hangsúlyoztam, kívánatosnak tartottam, hogy a szülők nyugtattassanak meg az iránt, hogy nem magyar ezredekből való katonák haltak meg. A válaszból látjuk, hogy halálozás nem történt s a megsebesültek is felgyógyultak, a szülők ez iránybani aggodalma tehát eloszlott. En azért a minister ur válaszát e tekintetben is tudomásul veszem, csak csodálkozásomat fejezem ki az iránt, hogy a vizsgálat még most is folyamatban van, holott az ügynek ily hosszadalmas huzavonása, ha mindjárt nem eredt is a baj nemzetiségi okokból, könnyen nemzetiségi gyűlölködésekre vezethet. Különben a választ tudomásul veszem. Elnök: Azt hiszem, hogy miután a képviselő ur maga is tudomásul vette a választ, kijelenthetem, hogy a ház a minister ur válaszát tudomásul veszi. Következik most Vadnay képviselő ur interpellátiója. Vadnay Andor: T. ház! Egy interpellatiót intézek a belügyminister úrhoz, melynek tárgyát a báránya vármegyei hegyháti járás szolgabírójának elkövetett hivatalos visszaélései s azokkal szemben a közigazgatási felsőbb hatóságoknak s magának a minister urnak eddig való és jövőbeni magatartása képezik. Megvallom némi aggódás után határoztam el magamat arra, hogy a hivatali visszaélések ezen | óriási csoportját, melyről azonnal szólani fogok, nyilvánosságra hozom. Attól tartok, hogy sajtónk zsidó részének alkalmat és impulsust szolgáltatok vele a külföldi közvélemény fórumától ismét kieszközölni a szokásos ítéletet, mely nemzeti intézményeinket, hazai jogállapotunkat és a culturalis szinvonalt melyen most állunk, kérlelhetlenül visszahelyezi oda, honnan 1000 év előtt kijöttek őseink : Ázsia vad pusztaságaiba. — De újabban egy körülmény jutott ez ügyben tudomásomra, mely változtat a dolgon s aggódásaimat eloszlatá. A vétkes szolgabíró megett ugyanis egy zsidó asszony áll, kinek, a mint én ismerem e fajt, sikerülni fog hírlapíró atyjafiait minden sopánkodástól, felesleges szörnyüködéscktől visszatartani. A múlt évben történt, hogy Mautner Regina magyarszéki asszony a hegyháti közigazgatási} árásszolgabirájának, Radocsay Sándornak 29 ív papirt adott át, melyek mindegyikén, egyiken 30, másikon kevesebb honpolgárnak a neve és a nevek után számmal kiirt összegek szerepelnek — valamennyi Mautner Regina asszony sajátkezű írásával. Szóval vagy levélben magyarázta-e meg Mautner Regina a szolgabíró urnak, hogy az átadott névjegyzékek azt jelentik, miszerint a bennük megnevezett személyek neki adósai, azt nem tudom. Számla, adóslevél, vagy bármiféle bizonyító okmánynak alakját és tartalmát egyenlőkép és teljesen nélkülözik e kezdetleges kinézésű irományok. Csak magát az eredményt látom és tudom itt felhozni, mely abból áll, hogy Radocsay Sándor szolgabíró Mautner Regina bejelentő iratára a jogérvényes birói ítélet tekintélyét és szentségét ruházta rá, vagy inkább bitorolta és a nélkül, hogy az adósképen megnevezetteket csak kihallgatni is szükségesnek találta volna, a névjegyzékek oldalára egyszerűen a következő végzést irta : Községi bírónak meghagyatik, miszerint bentnevezett egyházkéri lakosoktól a neveik után jegyzett tartozásokat az 1877. évi 21-ik t.-cz-ben szabályozott eljárás szerint szedje be s a hitelező Mautner Regina m.-széki lakosnak nyugta mellett szolyáltassa át, eljárása eredményéről pedig ide február hó 25-ikéig jelentést tegyen. Sásd, febr. 14. 1883. Radocsay szolgabíró." A végzések 14-ik iktatói szám alatt lettek kibocsátva. Magamnak némely részletekre felvilágosítást keresve, egy baranyamegyei birtokos urat kértem meg. hogy a szolgabírói hivatalban tudakozódjék. Legnagyobb ^meglepetésemre azt az értesítést nyertem tőle, hogy az iktató könyvben a jelen hivatalos intézkedésnek semmi nyoma nincsen s a 14-ik sz. alatt pedig egy egészen idegen, jelen ügygyel semmi összefüggésben nem álló tárgy van bevezetve. Ha ez való, ugy büntető törvényünk 394-ik szakasza értelmében általa ! okirathamisítás bűntette követtetett el.
